Jó-e nekünk a CEU? – Csillag Ádám videója

  • Csillag Ádám
  • 2017. június 4.

Belpol

„Hogyan tudnánk magunk közt elintézni, ha az egyik fél nem áll szóba a másikkal?” Egy tanulságos vita vágatlanul.

Az Oktatói Hálózat „Mi lesz veled, értelmiség?” című vitasorozatában június 1-jén  a CEU-ügy került terítékre. A „Jó-e nekünk a CEU?” című vita középpontjában az a kérdés állt, hogy mit jelent a magyar felsőoktatás és tudományos kutatás számára a CEU: riválist vagy partnert, lehetőséget vagy akadályt? A vita résztvevői Bojár Gábor, a Graphisoft és az Aquincum Institute of Technology alapítója, Mezei Ferenc professor emeritus, az MTA rendes tagja és Enyedi Zsolt egyetemi tanár, a CEU rektorhelyettese voltak. A beszélgetés moderátora Heller Mária, az ELTE egyetemi docense volt.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.