Kell-e kamara a pszichológusoknak?

Jogosítvány a lélekhez

Belpol

Bár a támogatók szerint nagy az egyetértés, bőven akadnak olyanok, akik a fölállítandó Pszichológus Kamaráról igen kritikusan nyilatkoznak. Érvek a kamara mellett és ellen.

Egy február elejei törvénytervezet létrehozná a Pszichológus Kamarát, hogy a pszichológusvégzettséggel rendelkező szakemberek végre különválaszthatók legyenek az „álpszichológusoktól”, sarlatánoktól. A szervezet egyúttal érdekvédelmet biztosítana a szakmának. Az ötlet nem új, támogatói hosszú évek óta próbálkoznak kamara létrehozásával, 2013-ban már volt is egy hasonló tervezet. Eddig azonban vagy a kormányzati akarat hiányzott ehhez, vagy a szakma egyöntetű támogatása; van, aki szerint az Emberi Erőforrások Minisztériumának a megalakulása kellett ahhoz, hogy ismét napirendre kerüljön a téma. A kamara támogatói szerint ezúttal a 11 ezer pszichológus legalább kétharmada az ügy mellé állt, a szakmában „döbbenetes az összhang”, és ha akadnak is ellenzők, véleményüknek inkább az információhiány vagy a pozícióféltés az oka. Úgy tűnik azonban, a kritikusok nagyon is képben vannak, és komoly ellenérveket vonultatnak fel a kamara ellen. A törvénytervezetet március 16-ig lehet véleményezni. Támogatói remélik, idén meg is alakul a kamara – és ebben létrehozásának ellenzői sem kételkednek.

„Pszichológusi tevékenységet az végezhet és a tevékenysége megnevezésére a pszicho előtagot jelzőként, személyére a pszichológus szakmai címet az használhatja, aki a meghatározott szakképzettséggel (egyetemi szintű vagy mester fokozatú okleveles pszichológus) rendelkezik és tagja a Magyar Pszichológus Kamarának” – áll a törvénytervezetben. A kamarába belépni mindenkinek kötelező lesz, aki hivatásszerű pszichológus tevékenységet kíván folytatni (kivételt képeznek majd az egyetemi oktatók, kutatók, tudományos munkát végző pszichológusok).

 

Kell egy lista

„Elsődleges, és a leggyorsabban elérhető eredmény, amelyet a kamarától vár a szakma, hogy közhiteles névjegyzék létrehozásával láthatóvá tegye a valóban pszichológus képzettséggel rendelkező szakembereket, amely alapján a tudatos fogyasztó már megalapozottabb döntést tud hozni. Ehhez társul a törvény által az eddig is már megfelelő jogosultsággal, képzettséggel rendelkező személyek részére biztosítandó címhasználati jog” – mondta lapunknak Császár-Nagy Noémi, a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesületének (MPÉE) elnöke. A tervezet szerint a nyilvántartási jegyzék minden olyan fontos információt (végzettség, szakképesítés, szakterület stb.) tartalmazna, amely segíti a szakembert kereső klienst a tájékozódásban. „A védelmi funkciót látom a közhiteles nyilvántartás létrehozásában. Most is léteznek különböző szaknévsorok, de egyik sem teljes és egyik sem rendelkezik közhiteles minőséggel” – tette hozzá az MPÉE elnöke. Vargha András, a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) főtitkára szerint emellett a névjegyzék a szakembereket további képzéseken való részvételre, szakmai fejlődésre motiválja. És alkalmas lesz az álpszichológusok kiszűrésére, hiszen elhatárolja a pszichológusokat a nem vagy nem megfelelően képzett egyénektől. A sarlatánság üldözése ugyanakkor nem a kamara feladata lesz, az továbbra is a kormányhivatalok és a Gazdasági Versenyhivatal dolga marad.

Abban az ellenzők többsége is egyetért, hogy teljes és közhiteles nyilvántartásra szükség van; a kamara viszont csak a saját tagjait szankcionálhatja, a kóklerekkel szemben nemigen tud majd fellépni, ezért a fogyasztói tudatosság fejlesztésére és a hatóság hatékonyabb fellépésére is szükség lenne. Problémának látják viszont a pszichológusok egy lapon említését az aurahegesztőkkel és más „kuruzslókkal”. „Ha azt mondjuk, a pszichológus társadalmi felelősséget vállal a kiszolgáltatott csoportokkal szemben és ezért lép fel a kóklerek ellen, az elfogadható. De a jogszabály ebben a formában erre nem alkalmas. A pszichológiai tevékenység definíciója ugyanis alkalmatlan arra, hogy eldönthessük, ki mit csinálhat és mit nem” – véli Urbán Éva klinikai szakpszichológus, a klinikai szakpszichológia és pszichoterápiás szakterület minőségügyi vezetője. Ráadásul a bűnbakképzés és a „jogosulatlan pszichológiai tevékenységet végzők kétes csoportjától való elhatárolódás” szerencsétlen a pszichológusszakma meghatározására – figyelmeztette a szakmát nyílt levelében Bugán Antal, a Debreceni Egyetem Klinikai és Egészségpszichológiai Tanszékének docense. Hozzátette, a „lélekkel való bánásmód kisajátítása” a társszakmákkal komoly konfliktust generálhat (lásd erről keretes írásunkat).

Perczel-Forintos Dóra, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője szerint a törvénytervezet mást is összemos: az alapdiploma és a szakképzés kompetenciáit. Az a kitétel ugyanis, hogy mindenki, aki az ötéves bölcsészkari pszichológusképzés után (3 év alapképzés + 2 év mesterképzés) kisétál az egyetemről, „gyakorló” pszichológus lenne, félretájékoztatja a leendő klienseket. Elhallgatja ugyanis, hogy az egészségügyi törvény értelmében az egészségügyi tevékenységhez és gyógyításhoz klinikai szakpszichológusi szakképesítésre van szükség. „Ehhez egészségügyi felsőfokú szakképesítéssel kell rendelkezni, ami plusz 4-6 év tanulás: a bölcsészdiploma után orvosi egyetemen (Budapesten), vagy egy olyan képzőhelyen kell szakvizsgát szerezni, amely együttműködik egy orvosi egyetemmel (Debrecen, Pécs). Csak ezután lehet valaki klinikai szakpszichológus. Ez minőségi ugrás, csak ilyen szakképesítés birtokában lehet gyógyítani, és pszichés zavarokkal, beteg emberekkel foglalkozni.”

Érdek, védelem

Perczel-Forintos Dóra szerint mindez a klienseken fog lecsapódni, hiszen nagyon kevés klinikai szakpszichológiai állás van az egészségügyben, a szakma nagy része ezért kiszorul a magánszektorba, ahol az átlagember nehezen ellenőrizheti, hogy az illető rendelkezik-e megfelelő jogosítványokkal a gyógyító (terápiás) tevékenységre. „A páciens így azt gondolhatja, hogy pszichoterápiában részesült (pszichoterápia kétféleképpen végezhető Magyarországon: vagy klinikai szakpszichológusként szerez valaki pszichoterápiás szakvizsgát, vagy szakorvosként – F. Zs.), aztán kiderül, hogy a szakembernek csak alapdiplomája van, és nem végezhetne terápiát.” Így véli Csigó Katalin klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta is, aki szerint a tervezet összekeveri az alapfogalmakat, nem hangsúlyozza, hogy a pszichológusvégzettség csak az alapdiploma meglétére utal. A pszichológia egyébként is széles területet fed, nem lehet mindent egy kalap alá venni. „Sok területen dolgozunk, nem azonos a végzettségünk és a feladatunk: egy klinikus és egy munkapszichológus például biztosan nem végez azonos tevékenységet.” Vargha András úgy gondolja, a pszichológia egységes szakma éppen az egységes alap- és mesterképzés miatt, noha az szerinte is világos, hogy öt év után a pszichológus még nem alkalmas a gyógyításra; ahhoz egy hosszú specializációs folyamat szükséges.

A kamara létrehozásának másik fő indoka a szakmai érdekvédelem, továbbá a minőségbiztosítás a fogyasztók és kliensek érdekében. A kamara hosszabb távú feladata, hogy „összefogja a szakmát, a szakma bevonásával kialakítsa azokat a közös szakmai álláspontokat, amelyekkel javaslatot tehetnek a pillanatnyilag szabályozatlanul vagy hiányosan szabályozott szakterületek megfelelő szabályozására” – véli Császár-Nagy Noémi. A sokszínűség itt is fontos. „Ha megnézünk más kamarákat, azok sem diploma, hanem hivatás szerint jönnek létre: például nem jogi, hanem ügyvédi kamaráról beszélünk. Aki reklámpszichológiával foglalkozik, nem hiszem, hogy egy olyan kamarába kellene kényszeríteni, ahol lelki egészséggel foglalkoznak” – mondta Kiss Dániel, a János Kórház pszichiátriai osztályának nemrég végzett klinikai szakpszichológusa. Véleménye szerint ilyen szerteágazó területnél nemigen lehet közös nevezőt találni az érdekképviseletben. Urbán Éva is osztja ezt az álláspontot: szerinte egy általános, nagy létszámú szervezet nem megy semmire az érdekvédelemben; inkább ágazati érdekvédelemben kellene gondolkodni, például lehetne egy kamarája az iskolapszichológusoknak, egy a klinikai szakpszichológusoknak és egy a munkalélektan területén tevékenykedő szakembereknek. „A koncepcióval, miszerint legyen kamara és legyen hathatós érdekvédelmünk, egyetértünk. De ez nem egyenlő azzal, hogy a törvénytervezetet ebben a formában el is fogadjuk.”

Mindehhez kapcsolódik még valami, ami a kritikusok szerint aggodalomra ad okot: a tervezet hatodik paragrafusa szerint a kamara „szakmai véleménynyilvánító feladatai kiterjednek a pszichológusképzés, -szakképzés és -továbbképzés rendszerére”. Továbbá a kamara javaslatot tehet a szakmai vizsgakövetelmények mó­dosítására, kiegészítésére vagy fejlesztésére is. Perczel-Forintos Dóra szerint ez sérti az egyetemi autonómiát. A kamaráknak nem feladatuk a képzések ellenőrzése, más kamara sem rendelkezik ilyen felhatalmazással, sem a Magyar Orvosi Kamara (MOK), sem a Gyógyszerészi Kamara. „Nehéz gondolatokat indít el ez a passzus az emberben. A szakképzések rendszere világosan kialakított, nem értem, miért kellene ezt megváltoztatni” – mondja Csigó Katalin. Több beszélgetőpartnerünk szerint mind­ennek az lehet a következménye, hogy a klinikai szakpszichológiai szakképzés jogosultságát más, nem orvosi egyetemhez kapcsolódó képzőhelyek is megkaphatják, aminek következtében veszélybe kerülhet a pszichológusok és orvosok azonos kompetenciája.

A kamara fölállítása ellen a fenti okok miatt is leginkább a klinikai szakpszichológusok ágálnak. Főként a kamarai kettős tagság érvényben lévő tiltása miatt aggódnak; a klinikai szakpszichológusok ugyanis, mivel egészségügyi intézményben dolgoznak és egészségügyi tevékenységet folytatnak, a MOK-nak is kötelezően tagjai, ám ha lesz Pszichológus Kamara, annak hatálya alá fognak tartozni.

 

A belgák hova?

„Attól félnek, hogy nem lesz maradásuk a MOK-ban, szerintünk azonban kell, hogy legyen lehetőség a többes kamarai tagságra. A pszichológusokat nem lehet szétszakítani” – mondja Vargha András. Hozzáteszi, a tagdíjfizetés miatt sem kell félni, mindkét helyen a teljes összeg 50 százalékát kellene majd befizetni.

Császár-Nagy Noémi szerint a klinikusok úgy érzik, inkább „az orvostársadalomhoz kívánnak tartozni, és a MOK-ban elnyert hőn áhított tagságukat és előjogaikat féltik a Pszichológus Kamara felállításától”. A jogszabály azonban ezeket a már meglévő jogosultságokat nem érinti, sőt megerősíti azokat. Szerinte ez a hozzáállás kirekesztő, a tudomány oldaláról nézve teljesen érthetetlen. „Nem nehéz elfogadni, hogy az egyes pszichológus-szakterületeknek sokkal több közük van egymáshoz, még akkor is, ha jelentős a specializálódás, mint bármely orvosi szakmához, mondjuk például a tüdőtranszplantációs sebészethez.” A klinikusok szerinte „mégis az orvosi szakmákkal kívánnak inkább közösséget vállalni a saját tudományterületük egyes szakágai helyett. Másfelől ez a felsőbbrendű viszonyulás épp a saját tudományunk megcsúfolása”. Perczel-Forintos Dóra szerint azonban ez a szabályozás „olyasmit rombol le, amiért sok éven át küzdöttünk, amit sok idő alatt, sok munkával építettünk fel. Egyenrangú viszonyt sikerült kialakítani az orvosokkal, ők is fontosnak tartják, hogy legyen az osztályukon klinikai szakpszichológus, aki, ha pusztán gyógyszerrel vagy műtéttel nem lehet meggyógyítani a betegséget, jön és segít. Ezért vagyunk benne az egészségügyi törvényben, ezért azonos rangú a képzésünk, a szakvizsgánk. Ezt meg kellene őrizni, ebből a helyzetből nem érdemes, és nem akarunk visszalépni. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha a Pszichológus Kamaráról szóló törvény helyett továbbra is a MOK hatálya alá tartozunk.” Ha pszichológus-nyilvántartásra van szükség, vállalják az egyszeri regisztrációs kötelezettséget, de mást nem.

Jogbizonytalanságot is okozhat, hogy a klinikai szakpszichológusokra vonatkozó szabályozás szigorúbb, mint a készülő Pszichológus Kamaráé; vagyis a klinikai szakpszichológusoknak a legkevésbé a kettős tagdíj miatt fáj a fejük. „Ahhoz, hogy az egészségügyben dolgozzunk vagy megkapjuk az ÁNTSZ-engedélyt a magánrendeléshez, MOK-tagnak kell lennünk, enélkül ez nem működik. Azért is vette be anno a MOK a klinikai szakpszichológusokat a soraiba, hogy továbbra is tudjanak bennünket alkalmazni. Ha megszűnik a MOK-tagság, el leszünk lehetetlenítve” – véli Kiss Dániel. Hogy ez mennyire reális? Beszélgetőpartnereink közül mindenki elmondta, hogy a kettős tagságot a Magyar Szakmai Kamarák Szövetsége (MSZKSZ) nem támogatja. Ezt megerősítette Éger István is, a MOK elnöke, aki jelenleg az MSZKSZ soros elnöke. „A törvénytervezet ebben a formájában nem segíti a tisztánlátást. Egységes, egyértelmű és jól átlátható rendszerben kell gondolkodni, amihez szükséges lesz az ágazatért felelős miniszterrel eszmét cserélni, akár személyesen is. Általánosságban az mondható el, hogy a többes kamarai tagság nem szerencsés konstrukció. Ezt a jogalkotónak figyelembe kell vennie.”

Volt-e egyeztetés?

A kamara létrehozásának legfőbb támogatói a Magyar Pszichológiai Társaság (2000 fő) és a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete (700 fő), de idesorolható a Magyar Tudományos Akadémia és annak Pszichológiai Tudományos Bizottsága, továbbá Áder János és Kövér László is. Az MPT főtitkára elmondta, időről időre végeztek erről felméréseket, így jutottak arra, hogy a 11 ezer pszichológus 80-90 százaléka szeretné a kamarát.

A törvénytervezetről jelenleg különböző Facebook-csoportokban zajlik élénk vita. Urbán Éva szerint azonban érdemi szakmai egyeztetés nem volt, s nem tudni, a felmérések eredményeit mire alapozzák – például azt, hogy a klinikai szakpszichológusok 96 százaléka támogatja a kamarát. A társszakmákkal sem volt egyeztetés, és a tervezet nem is differenciál közöttük. Ezt nehezményezi többek között a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének (MAGYE) egyik elnökségi tagja is. Eigner Bernadett, a MAGYE Pszichopedagógiai Szakosztályának vezetője lapunknak elmondta, mivel a törvénytervezet szerint a pszichológusokon kívül mások nem gyakorolhatnak majd pszicho előtaggal megnevezett tevékenységet, abszurd helyzetbe kerülne a szakmájuk: nem végezhetnének pszichopedagógiai (re)habilitációt, intervenciót. „A tervezetet csak a javasolt változtatásokkal, pontosításokkal tudjuk elfogadni, azaz a kamara fogadja be a pszichológusokat, ellenőrizze őket, de a pszichológiai és pszichológiai jellegű tevékenységeket ne sajátítsa ki magának.”

Neked ajánljuk