Hogyan tüntet el 265,8 milliárd forint közpénzt Matolcsy György?

Tanítani kéne

  • Böszörményi Jenő
  • 2016.04.10 11:03

Belpol

A jegybankelnök vezetésével és eszméinek terjesztésére alapítványi és cégbirodalom épül közpénzekből. A Matolcsy György bizalmasai által vezetett intézményháló masszívan települ rá a felsőfokú és tudományos képzésre. Matolcsyék szerint a pénz elköltéséhez a közvéleménynek nincs köze.

Meglehetősen méltatlan helyzetbe lavírozta magát és a Magyar Nemzeti Bankot (MNB) Matolcsy György és az intézmény vezetése, miután a jegybanktörvény rapid módosítása nyomán ma már mindenki azt találgatja, mit kell ennyire titkolni a jegybank által létrehozott alapítványok irattáraiban. A Fidesz korifeusai a mit sem sejtő és az egészből láthatóan mit sem értő Bánki Eriket, a parlament gazdasági bizottságának elnökét (!) szemelték ki, hogy a botrányos érveléssel – az elhíresült „elveszíti közvagyon jellegét” fordulattal – elővezetett indítványhoz a nevét adja. A törvény lapzártánkkor még a köztársasági elnök aláírására várt – nem kétséges azonban, hogy a csomag így vagy úgy, de végül az Alkotmánybíróságon (AB) fog végül kikötni. A kérdés az, Áder Jánosban lesz-e elég bátorság ahhoz, hogy ezt ő tegye meg. (A törvénymódosítás részleteiről lásd Ligeti Miklós és Martin József Péter írását a 42–43. oldalon – a szerk.)

Az MNB, pontosabban Matolcsy György alapítványi programja (mert ne legyenek kétségeink afelől, hogy mindez a jegybankelnök elmeszüleménye) 2013 decemberében indult, s szándékai szerint a közgazdaság-tudományi képzés és kutatás színvonalának emelését, illetve a Matolcsy által lejárt lemeznek hirdetett hagyományos közgazdaságtani gondolkodás meghaladását célozza. Nemcsak a matolcsysta gondolat népszerűsítése, az „ortodox” közgazdasági szemléletmód ellensúlyozásának programja váltott ki széles körben felhördülést, de – ezzel összefüggésben – az alapítványokba pakolt súlyos milliárdok is. A jegybank 2013 de­cemberétől egy év leforgása alatt hat alapítványt gründolt, melyeket 2015 de­cember végéig több hullámban összesen 265,8 milliárd forintnyi vagyonnal bélelt ki (lásd táblázatunkat). E hangsúlyozottan közpénz forrása a központi bank árfolyamváltozásból származó nyeresége, melynek felhasználásáról határozni elvben és normális körülmények között az egyetlen tulajdonos, a magyar állam lenne jogosult (melynek képviselője a nemzetgazdasági miniszter). A 2012-től hatályos új jegybanktörvény azonban (amit a kormány nevében Matolcsy György terjesztett a parlament elé) az MNB igazgatóságának a hatáskörébe utalta a nyereség felhasználásáról szóló döntést. A jegybankelnöki poszt biztos várományosaként Matolcsy egyik utolsó nemzetgazdasági miniszteri ténykedése az volt, hogy négy nappal a jegybankba való átlépése előtt, egyévnyi várakozás után az új törvényi szabályozáshoz igazította a nemzeti bank alapító okiratát úgy, hogy az március 4-én lépjen hatályba. Matolcsy március 4-én lett a jegybank elnöke. Így a tulajdonos államnak jelenleg semmi beleszólása nincs abba, mire költi nyereségét a bank, erről kizárólag Matolcsy György és alelnökei, Nagy Márton (korábban Balog Ádám), Gerhardt Ferenc és Windisch László döntenek. Nehéz elhinni, hogy mindez Magyarországon alkotmányos lehet.

Ők négyen pedig úgy gondolták, nem az államadósság (cirka 25 ezer milliárd) legalább 1-2 százalékos csökkentésére használják ezt a közpénzt (amire pedig jobb- és baloldalra sorolt „ortodox” közgazdászok egybehangzó véleménye szerint közgazdasági és gazdaságpolitikai megfontolásokból fordítani kellene), hanem Matolcsy György kedvtelésére, a közgazdasági gondolkodás „megújítására”. Nézzük tehát, mire ment, mire megy el e rengeteg közpénz.

Matolcsy kezdetben arról beszélt, hogy a vagyonnak csak a hozama lesz felhasználható. A koncepció azonban közben módosulhatott, hiszen az alapító okiratok szerint a vagyon immár 30 százaléka (74 milliárd) teljes egészében (tőke + hozam) elkölthető. Erre feltehetően azért volt szükség, hogy az alapítványok e közpénz jelentős részét gazdasági társaságokba pakolhassák át, amit – részben legalábbis – adózási (áfa-visszaigénylési) szempontok indokolhattak. Az alapítványok nem is voltak restek, rendesen nyakára hágtak a keretnek: összesítésünk szerint 43,7 milliárd forintot folyattak át cégeikbe. Az elmúlt évben a hat alapítvány – közösen vagy egyedül – öt társaságot hozott létre, melyek részben az alapítványok vagyonmegőrzését, részben azonban ismeretlen célokat szolgálnak. Az 1,2 milliárd forintos alaptőkével megalakult Pallas Athéné Domus Optima Zrt. (PADO) kifejezetten a vagyon befektetésére és kezelésére jött létre. A Kasselik-Ház Ingatlanfejlesztő Zrt. (7,2 milliárd) a Vörösmarty téri Kasselik-ház bérbeadásából kíván jövedelemre szert tenni, s hasonló szándékok sejlenek fel – már csak a név alapján – a Vízház Ingatlanfejlesztő Zrt. (3,1 milliárd) alapításánál is. (A cél a Várkert Bazár melletti műemlék épület, a legutóbbi időben kaszinóként üzemelő Vízház megszerzése és hasznosítása lehet). 12 milliárdot dobott össze a hat alapítvány a Kecskeméti Duális Oktatás Zrt.-re (KEDO), amely a hírös város egyetemi központjának fejlesztését dirigálja. Sötét ló a FERIDA Zrt.: a név ez esetben nem sokat árul el (portugálul, katalánul ’seb’-et jelent), viszont négy alapítvány legutóbb összesen nem kevesebb, mint 20 milliárdot (!) köhögött fel a cég tőkéjéhez.

Matolcsy korábban azt állította, hogy az alapítványok kizárólag állampapírban fogják tartani a pénzüket (amit többen burkolt monetáris finanszírozásnak minősítettek). Az állampapírok viszonylag alacsony hozama – és az ambiciózus, ám költséges alapítványi működés – miatt azonban az alapítványok kénytelenek jövedelmezőbb befektetések után nézni: ezzel magyarázták a Kasselik-ház megvételét (az ingatlan bérbeadásából stabil 6,5 százalékos hozamot remélnek a következő években). A FERIDA cégbírósági irataiban pedig már „esetleges külföldi befektetési lehetőségek”-ről is olvasni, ami, lássuk be, elég messze van a kezdeti fogadkozástól („állampapírt és semmi mást”).

A pénzbeli vagyonrendelés mellett az MNB pazar, 6,8 milliárdos ingatlanportfólióval is kistafírozta alapítványait, s emellett közvetlenül vagy cégeiken keresztül az alapítványok további vásárlásokkal 23-24 milliárdosra hizlalták fel az ingatlanállományt. Az ingatlanok – villák, irodaházak, üdülő – egyrészt az alapítványok elsődleges (oktatási, kutatási) tevékenységének és apparátusainak hivatottak helyet biztosítani, másrészt – mint fentebb írtuk – befektetésként funkcionálnak. Ám mint nemrég a Narancs adatkérése nyomán kiderült, e terek a szó szoros értelmében multifunkcionálisak lesznek: művészeti galériával, étteremmel, kávézóval és, hát igen, borozóval is (lásd: Matolcsyék alapítványa borozót nyit, magyarnarancs.hu, 2016. március 2.).

 

Matolcsy György Tudományegyetem

Az eddigi összegekhez képest szinte eltörpülnek az alapítványok oktatásra, kutatásra, ösztöndíjakra stb. fordított kiadásai. A hat alapítvány számos kisebb programot futtat, sokszor egymással párhuzamosan. Így több helyen is elérhető például a publikálás, a konferencia-részvétel, a tananyagfejlesztés vagy az első cikk megírásának támogatására meghirdetett pályázat. A kiírások szerint a pályázati anyagok szűrését az alapítványokon belül létrehozott tanácsadó testületek végzik, melyek javaslatot terjesztenek a végső szót kimondó kuratóriumok elé. Nem tudni, kik alkotják e tanácsadó grémiumokat, mint ahogy azt sem, hogy e folyamat során a kuratóriumok szerepe mennyire formális. Ez utóbbit valószínűsíti azonban, hogy a kurátorok között elvétve akad egy-két közgazdász (az összeesküvés-elméletekben utazó Bogár László és az unortodox Lentner Csaba a nem is akármilyen kivételek közé tartoznak). És azt is nehéz elképzelni, hogy például Matolcsy György jegybankelnök bokros teendői közepette személyesen rágja át magát a tucatjával beérkező pályázatokon (igaz, Matolcsy kurátori tiszteletdíjat nem vesz fel, hanem meg nem nevezett jótékony szervezetnek utalja át).

A Matolcsy elnökölte Domus Animae Alapítvány könyvtámogatási forrásaiból bőven részesültek jobboldali körök projektjei. Így kerülhettek a könyvesboltok polcaira többek között Boros Imre vagy Fricz Tamás kötetei, de Bayer Zsolt, Demeter Ervin, Lovas István, Zárug Péter Farkas nagyszerű írásai is. Volt, hogy a kurátorok kötete kapott nem elhanyagolható támogatást: így jelenhetett meg Lentner Csaba két kötete vagy Kásler Miklós onkológus professzor televíziós műsorának könyvváltozata (csak ez utóbbit 40 millióval dotálták). És persze új kiadásban látott napvilágot Matolcsy György Az amerikai birodalom című opusa, amit a kiadó Geopolitikai Alapítvány szerényen remekműnek nevez (a támogatás összege ismeretlen).

A jegybank és az alapítványok közleményei alapján a fentiek mellett öt oktatási-kutatási nagyprojekt körvonalazódik. Doktoranduszhallgatóknak hirdetett meg „PhD-támogató ösztöndíjprogram”-ot a Domus Scientiae Alapítvány (az óvatos fogalmazás nyilvánvalóan az akkreditáció hiányára utal): a havi 100 ezer forintos apanázzsal járó képzés keretében a jegybank szakemberei tartanak heti egynapos fejtágítót, amelyen a diákok többnyire kőkemény matematikai közgazdaságtant hallgatnak. Az egyik legbőkezűbben finanszírozott program a pécsi egyetem Földtudományok Doktori Iskoláján belül indított geopolitikai doktori képzés, amelyet a közeljövőben önálló doktori iskolává szándékoznak fejleszteni. A hallgatók havi 300 ezer forintos ösztöndíjat kapnak három éven keresztül; ez alapján nem nehéz kiszámolni, hogy csak a 63 hallgató ösztöndíjának hároméves költsége 680 millióra rúg. A képzés részleteiről (oktatók, tárgyak, tematikák) az egyetem honlapján nem találtunk információkat, az alapítványi promóban mindenesetre Nobel-díjas előadókkal csábítanak. (Itt jegyezzük meg, hogy a nemzeti bank gazdaságstratégiáért felelős ügyvezető igazgatója, Csizmadia Norbert tavaly szintén a geopolitikai programban kezdte meg tanulmányait.) Embrionális formában létezik két nagyobb lélegzetű projekt: a Geopolitikai Alapítvány hat kutatóközpontot tervez létrehozni (az intézmény jelenleg tíz kutatóval működik és van már két szép villája), a Domus Animae pedig angol nyelvű doktori iskolát szervez a budai Várban. A tervek szerint 2016 szeptemberében debütáló intézményről egyelőre csak annyit tudni, hogy megfelel majd a kor követelményeinek és nemzetközi oktatógárdával rendelkezik majd.

Az alapítványok kétségtelenül legnagyobb projektje azonban a kecskeméti egyetemi beruházás: a Domus Mentis Alapítvány kifejezetten a kecskeméti tudományos élet felpezsdítésére, a Kecskeméti Főiskolán önálló gazdasági kar alapítására, még konkrétabban a főiskola egyetemmé fejlesztésére jött létre. A hat alapítvány közös cége, a KEDO irányítja az új kar és az egyetemi kampusz beruházását, ami egy nagyobb, 15 milliárdos helyi barnamezős projekthez („Nyugati Városkapu”) is illeszkedik. Sokat elárul, hogy a Kecskeméti Főiskola és a Szolnoki Főiskola egyesítésével idén nyáron létrejövő egyetemet Pallasz Athénéról nevezték el. Bár nem látunk a jövőbe, a kecskeméti kötődésű Matolcsyt egyszer még a rektorság is megkísértheti majd (doktori fokozatszerzése Lentner Csaba témavezetése mellett már folyamatban).

Nagy tervekben nincs tehát hiány. Az Akadémia Közgazdaság-tudományi Bizottsága mégis súlyos kritikát fogalmazott meg az alapítványi programok átláthatatlansága, szakmai kontrolljának és elszámoltathatóságának hiánya miatt, leszögezve, hogy az alapítványok vitathatatlanul közpénzekből gazdálkodnak. A neves közgazdászokból álló testület szerint tőkeerejük révén az alapítványok nemcsak az oktatás és kutatás szerkezetében okoznak torzulást, de az oktatás és a tudományos kutatás szabadságát is korlátozzák. A Matolcsy elgondolásain nyugvó tervekről láthatóan sem a szakmával, sem a felsőoktatás szereplőivel nem egyeztettek (a kormányfővel bizonyára igen). Ha pedig a jegybanktörvény „titkosítási záradéka” hatályosul, elszámolniuk sem kell majd.

Rokonok

Korábbi cikkünkben részletesen foglalkoztunk az alapítványok kuratóriumainak összetételével és az ebből adódó összeférhetetlenségi kérdésekkel (lásd: Anomáliák a jegybank alapítványai körül, Magyar Narancs, 2015. augusztus 27.). Az összeférhetetlenség kétségkívül legkirívóbb eseteként írtuk meg, hogy Nagy Róza az MNB főigazgatójaként, Fömötör Barna pedig jogi igazgatóként a hatályos törvényi rendelkezések szerint nem tölthetne be igazgatósági elnöki, illetve vezérigazgatói posztot a PADO Zrt.-ben. E cég ugyanis pénzügyi kiegészítő tevékenységet végez (az alapítványi vagyon befektetésével foglalkozik), működési engedélyét pedig felügyeleti hatóságként éppen az MNB-nek kell kiadnia. Az elmúlt hónapokban az összeférhetetlenséget mindkét vezető megszüntette: Nagy Róza megvált főigazgatói megbízatásától, és sajtóhírek szerint az alapítványi birodalom igazgatásának szenteli idejét (három kuratóriumnak is tagja, abból egynek elnöke, tagja továbbá három alapítványi cég igazgatóságának). Fömötör viszont tavaly lemondott a PADO-ban viselt vezérigazgatói posztjáról, és átült Nagy Róza üresen maradt főigazgatói székébe.

Az alapítványok és a cégek vezető tisztviselői szinte kivétel nélkül Matolcsy munkatársi és baráti-ismeretségi köréből kerülnek ki; úgy is mondhatnánk, itt mindenki valakinek a valakije. Matolcsy korábbi fideszes és/vagy minisztériumi munkatársaival, politikai elvharcosaival, családi barátaival vannak telezsúfolva a kuratóriumok, igazgatóságok és felügyelőbizottságok. A korábbi cikkünkben írtakhoz néhány adalék: két alapítvány (PADA, PADI) kuratóriumának is tagja Vörös József, aki Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc közeli munkatársa a felcsúti futballéletben (nem a pécsi egyetemi professzorról, az Akadémia Közgazdaság-tudományi Bizottságának és az OTP igazgatóságának tagjáról van tehát szó). Vörös ügyvéd, bankszakjogász, a Puskás Akadémiát működtető Felcsúti Utánpótlás Nevelésért Alapítvány jogi képviselője. S valóban, a bírósági iratokon Orbán Viktor mint alapító és Mészáros Lőrinc mint kuratóriumi elnök kézjegye után rendre az ő aláírásával találkozni. Vörös korábban ugyancsak Orbán és Mészáros társaságában a Felcsút SE elnökségi tagja volt. A kormányfő, úgy tűnik, Matolcsy dolgain is rajta tartja a szemét. Vörös egyébként a Magyar Nemzeti Banktól is kap ügyvédi megbízásokat: legutóbb ő intézte például a jegybank sokadik alapítványának bírósági bejegyzését.

Nagy Róza unokaöccsei, Róbert a PADI, Viktor a PAGEO kuratóriumának tagja. Előbbi tavaly szeptemberben igazgatósági tag lett a Vízház Zrt.-ben, amelyben egyébként szintén igazgatósági tag a nénikéje is. Viktor egy 100 százalékos MNB-tulajdonú cég igazgatósági elnöke. S hogy a kép teljes legyen, megemlítjük még, hogy Nagy Róza lánya, Kante Awa egy másik 100 százalékos MNB-tulajdonú cég humánpolitikai főosztályvezetője. Valamennyi alapítvány és valamennyi alapítványi cég könyvvizsgálatát a Matukovics Gábor tulajdonában álló Magyar Szakértői Holding Kft. látja el. A jegybank számviteli igazgatóságának vezetője, Kalina Gábor korábban Matukovics üzlettársa volt az akkor még – vezetéknevük kezdőbetűit viselő – K & M Consulting Tanácsadó néven futó vállalkozásban. Emellett Matukovics és cége volt éveken keresztül a Matolcsy egyszemélyi tulajdonában álló Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet Kft. (akkor Növekedéskutató Intézet) könyvvizsgálója is. A könyvvizsgáló megbízási díja nem feltétlenül nyilvános, a cégbírósági iratok között azonban ráakadtunk egy határozatra, amely 3,6 millió forintban állapítja meg a könyvvizsgáló éves díját (300 ezer/hó). Ezt alapul véve, és tekintve, hogy Matukovics hat alapítvány és öt alapítványi cég, plusz még két MNB-cég könyvvizsgálatáról is gondoskodik, összességében már elég szép kis summa áll össze (havonta 3,3-3,9 millió).

Három alapítvány és három alapítványi cég a Matolcsy-rokon Szemerey Tamás bankjánál, az NHB Növekedési Hitel Banknál (is) vezeti számláit, s az egyfiókos mikrobank mérlegében, üzletpolitikájában, fejlődési lehetőségeiben bizonyára nem elhanyagolható tételt képviselnek e szervezetek sokmilliárdos betétei. A PAGEO támogatásával jelentek meg a Stratfor hírszerző magáncég alapítójának és korábbi vezetőjének, George Friedmannek a kötetei: kiadójuk az Origót és a VS-t birtokló New Wave Media Kft., amely ugyancsak Szemereyhez köthető (a támogatási összeg ismeretlen).

Neked ajánljuk