Mit tehet az EU a szabad magyar médiáért?

Jourová feltette a kezét

Belpol

Az Európai Bizottság tehetetlennek mutatja magát a fideszes médiaholding ügyében. A KESMA létrejöttét valóban nem akadályozhatták meg, de más eszközeik lennének a kormányzati médiatúlsúly ellen.

Érdekes nyilatkozatot tett Věra Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke május 3-án, a sajtószabadság világnapján. Elismerte, hogy a Bizottság a múltban nem fordított elég időt és energiát a sajtószabadság védelmére. Azt mondta, nincsenek is megfelelő eszközeik arra, hogy a médiát a demokrácia egyik tartópilléreként védelmezzék, mert az uniós jogszabályok a médiacégeket ugyanúgy kezelik, mint az összes többi gazdasági szereplőt. Arra a kérdésre, hogy miért nem használják erőteljesebben az EU versenyjogi eszköztárát a médiapluralizmus biztosítására, az alelnök a 2018-ban alapított fideszes mé­dia­konglomerátum, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) ügyét hozta fel. „Természetesen lenne kedvem hozzá, hogy fellépjek. De a mostani versenyjogi szabályokat úgy alakították ki, hogy ennél jóval nagyobb ügyeket kapjanak el. Pénzügyi értelemben a KESMA ügye túl kicsi, vagyis az összeolvadás értéke túl kicsi ehhez” – magyarázta Jourová.

A magyar média helyzete nem először kerül a középpontba egy bizottsági sajtótájékoztatón. Tavaly nyáron kisebb szócsata is kialakult két bizottsági szóvivő és néhány brüsszeli tudósító között, miután az újságírók számonkérték, miért nem reagál a Bizottság a magyar média kormányzati finanszírozásával kapcsolatos két panaszbeadványra. Az egyik, még 2016-ban érkezett beadvány a közmédia állami támogatását kifogásolta, a másik, 2019-ben benyújtott panasz az állami hirdetések egyenlőtlen és diszkriminatív elosztását. „Négy évről beszélünk, ez szégyen, mit fognak tenni?” – fakadt ki Catherine Feore észak­ír tudósító. Hivatalos előrelépés azóta sem történt a két ügyben, és Jourová minapi nyilatkozatát Magyarországon többen úgy értelmezték, mintha a Bizottság a panaszokról is elutasító véleményt mondott volna (jóllehet, ez nem következik az alelnök szavaiból). Utánajártunk, mi áll a beadványokban, és hogyan léphetne fel az EU a magyar kormány médiabeli térfoglalásával szemben.

Utcak?p - Budapest - ?js?gospavilon Pesterzs?beten

 
Barna kabát minden színben kapható
Fotó: MTI/Róka László

Tiltott támogatások

Abban igaza van Jourovának, hogy a KESMA-nak „felajánlott” médiacégek összeolvadása ellen az EU nem nagyon tehetett semmit. Az uniós jog értelmében vállalati összefonódásokhoz akkor kell a Bizottság engedélye, ha az érintett cégek összevont világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót. Bár a KESMA a magyar piacon hatalmas szereplő – az Átlátszó számítása szerint létrejöttekor 476 különböző médiacímet adott ki –, az 1800 milliárd forintnak megfelelő határt természetesen meg sem közelíti. A magyar versenyhatóságnak ettől még vizsgálnia kellett volna az összefonódást (a hazai határ­érték 15 milliárd forint összesített bevétel), azonban a kormány 2018 végén egy rendelettel nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette az Echo Tv, a Magyar Idők, az Origót kiadó New Wave Media és az OPUS Press beolvadását a médiaholdingba. Így végül sem a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH), sem a Médiatanácsnak nem kellett állást foglalnia az ügyletről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.