Mit tehet az EU a szabad magyar médiáért?

Jourová feltette a kezét

Belpol

Az Európai Bizottság tehetetlennek mutatja magát a fideszes médiaholding ügyében. A KESMA létrejöttét valóban nem akadályozhatták meg, de más eszközeik lennének a kormányzati médiatúlsúly ellen.

Érdekes nyilatkozatot tett Věra Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke május 3-án, a sajtószabadság világnapján. Elismerte, hogy a Bizottság a múltban nem fordított elég időt és energiát a sajtószabadság védelmére. Azt mondta, nincsenek is megfelelő eszközeik arra, hogy a médiát a demokrácia egyik tartópilléreként védelmezzék, mert az uniós jogszabályok a médiacégeket ugyanúgy kezelik, mint az összes többi gazdasági szereplőt. Arra a kérdésre, hogy miért nem használják erőteljesebben az EU versenyjogi eszköztárát a médiapluralizmus biztosítására, az alelnök a 2018-ban alapított fideszes mé­dia­konglomerátum, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) ügyét hozta fel. „Természetesen lenne kedvem hozzá, hogy fellépjek. De a mostani versenyjogi szabályokat úgy alakították ki, hogy ennél jóval nagyobb ügyeket kapjanak el. Pénzügyi értelemben a KESMA ügye túl kicsi, vagyis az összeolvadás értéke túl kicsi ehhez” – magyarázta Jourová.

A magyar média helyzete nem először kerül a középpontba egy bizottsági sajtótájékoztatón. Tavaly nyáron kisebb szócsata is kialakult két bizottsági szóvivő és néhány brüsszeli tudósító között, miután az újságírók számonkérték, miért nem reagál a Bizottság a magyar média kormányzati finanszírozásával kapcsolatos két panaszbeadványra. Az egyik, még 2016-ban érkezett beadvány a közmédia állami támogatását kifogásolta, a másik, 2019-ben benyújtott panasz az állami hirdetések egyenlőtlen és diszkriminatív elosztását. „Négy évről beszélünk, ez szégyen, mit fognak tenni?” – fakadt ki Catherine Feore észak­ír tudósító. Hivatalos előrelépés azóta sem történt a két ügyben, és Jourová minapi nyilatkozatát Magyarországon többen úgy értelmezték, mintha a Bizottság a panaszokról is elutasító véleményt mondott volna (jóllehet, ez nem következik az alelnök szavaiból). Utánajártunk, mi áll a beadványokban, és hogyan léphetne fel az EU a magyar kormány médiabeli térfoglalásával szemben.

Utcak?p - Budapest - ?js?gospavilon Pesterzs?beten

 
Barna kabát minden színben kapható
Fotó: MTI/Róka László

Tiltott támogatások

Abban igaza van Jourovának, hogy a KESMA-nak „felajánlott” médiacégek összeolvadása ellen az EU nem nagyon tehetett semmit. Az uniós jog értelmében vállalati összefonódásokhoz akkor kell a Bizottság engedélye, ha az érintett cégek összevont világméretű forgalma meghaladja az 5 milliárd eurót. Bár a KESMA a magyar piacon hatalmas szereplő – az Átlátszó számítása szerint létrejöttekor 476 különböző médiacímet adott ki –, az 1800 milliárd forintnak megfelelő határt természetesen meg sem közelíti. A magyar versenyhatóságnak ettől még vizsgálnia kellett volna az összefonódást (a hazai határ­érték 15 milliárd forint összesített bevétel), azonban a kormány 2018 végén egy rendelettel nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítette az Echo Tv, a Magyar Idők, az Origót kiadó New Wave Media és az OPUS Press beolvadását a médiaholdingba. Így végül sem a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH), sem a Médiatanácsnak nem kellett állást foglalnia az ügyletről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.