Két plusz EP-mandátumot is hozhatna az ellenzéknek a közös lista

A választási matematika felől nézve lenne értelme az ellenzéki összefogásnak.

Az e heti Magyar Narancsban részletesen foglalkozunk az EP-választás ellenzéki forgatókönyveivel. Pontos számításokkal bemutatjuk, hogy adott szavazatarány mellett miért járna jobban az ellenzék a közös indulással, de elmondjuk azt is, ennek ellenére miért nem várható teljes összefogás.

Egy részlet a cikkből:

Orbán is összeurópai téttel ruházta fel a választást. „Beszédeiben azt közvetíti, hogy kinőtte Magyarországot, az európai színtéren szeretne játszani. Európa legnagyobb támogatottságú pártjának vezére akar lenni. Ez 2009-ben egyszer már sikerült, és 2014-ben is csak a máltai munkáspárt tudta szavazatarányban lehagyni a Fideszt” – mondja László Róbert, a Political Capital választási szakértője.

 

A Fidesz eredménye Orbán EPP-n belüli súlyát is be­árazza, így hatással lehet arra, populista vagy centrista irányba indul el az európai jobbközép, benntartják-e a Fideszt, és milyen politikát visznek a magyar jogállamiság kérdésében. 12 képviselővel jelenleg a Fideszé a hatodik legnagyobb delegáció az EPP-ben, de minthogy a francia, az olasz és a spanyol EPP tagpártok is gyengülni fognak, Orbán relatív súlya felértékelődhet.

Itthon a rabszolgatörvény elleni akciókkal magára találó ellenzék első erőpróbájának is tekinthetjük az EP-választást, így az eredménynek nagy jelentősége lesz. Ha az ellenzék elhozná a Magyarországra jutó 21 mandátum többségét, de legalábbis gyengítené a Fidesz 12 fős delegációját, az komoly lökést adhatna az őszi önkormányzati választások előtt. Ha ellenben a Fidesz tud tovább erősödni, az azt üzeni majd, hogy az utcán megmutatkozó elégedetlenséget megint nem sikerült a pártok támogatottságára fordítani.

Ebben a helyzetben állt elő a január 5-i tüntetésen Tóth Bertalan, az MSZP elnöke a közös ellenzéki EP-lista ötletével, amit Jávor Benedek, az MSZP-vel együtt induló Párbeszéd politikusa is támogat. Elsőre furcsának tűnhet a javaslat, hiszen az EP-választás az elmúlt évek közéleti vitáiban rendre úgy jelent meg, mint ahol az ellenzéki pártok végre együttműködési kényszer nélkül „megmutathatják magukat”, a választóknak pedig „nem kell befogott orral szavazniuk.”

Ettől függetlenül is, pusztán matematikai szempontból lenne értelme a közös indulásnak: néhány reális választási forgatókönyvben az ellenzék egy vagy akár két mandátummal is többet szerezhet közös listával, mint külön-külön indulva. Ez éppen eldöntheti, hogy ki „nyeri” a választást, azaz ki szerzi meg a mandátumok abszolút többségét, de azt is, hogy a Fidesz javít vagy ront a 2014-es eredményén.

Teczár Szilárd teljes elemzését a Magyar Narancs 2019. január 17-i számában olvashatja. A lapra itt lehet előfizetni.