Flóri lefut
Július 30-án Farkas Flórián, az időközben Országos Cigány Önkormányzat névre átkeresztelkedett OCKÖ-elnök sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a családok elfogadták az OCÖ ajánlatát, és hétfőig fűthető faházakba költöznek. Vasárnap este a romák nem hitték, hogy a hétfő éjszakát már saját faházukban tölthetik: az OCÖ tulajdonában levő telekre csak két faház elemei érkeztek meg. A családok nem a hétfőn várható kommandósoktól rettegtek, hanem a gyerekek intézetbe zárásával fenyegetőző polgármestertől. Vasárnap este hat órakor azonban váratlanul megérkezett Zámolyra Magyarország cigány kisebbségének Magyarország gázsó többsége segítségével megválasztott legfőbb közjogi méltósága, Farkas Flórián. Az ijedt asszonyokat pakolásra szólították fel az OCÖ munkatársai, majd három teherautóba és három személygépkocsiba ültették a romákat, hogy az OCÖ fővárosi kulturális központjába szállítsák őket. Hétfőn délután egy órakor a megállapodásnak megfelelően kiürült a zámolyi művelődési ház.
Nagy viszont a jövés-menés a Sár utcában, amelynek legszélén építik az OCÖ által beígért hat faházat és a mosdásra alkalmas konténert. Farkas Flórián azt ígérte, a romáknak két hónapot kell tölteniük a favityillókban. A romák jobban örülnek a faháznak, mint az első ötletnek, a víz és villany nélküli hajmáskéri volt orosz laktanyának: az OCÖ a végleges házak felépítéséig itt helyezte volna el a családokat. Ezután a konténeres megoldás képe merült fel, ami a faházaknál kétségkívül olcsóbb lett volna, de túlságosan is ismerős: Nagy István volt székesfehérvári polgármester 1997 végén a Rádió utcai romákat kívánta elhelyezni az "SFOR-katonáknak is megfelelő" lakókonténerekben. Az OCÖ végül a faházak mellett döntött.
"Sok magyar család örülne, ha konténerben lakhatna" - mondja az egyik szomszéd. Az utcába költöző romák hírére a lakók aláírásokat kezdtek gyűjteni a romák ellen, ám azt még nem juttatták el senkinek. Egyikük szerint nem elég aktív a zámolyi lakosság, és ebben igaza is lehet: 1997-ben Belsőbárándon már kiderült, hogy a magyar többség nemcsak aláírást tud hatékonyan gyűjteni, de önnön testével is képes megvédeni szomszédságát az érvényes bérleti szerződéssel bíró roma polgártársaktól. A zámolyi szomszédok mindössze kártérítést követelnek, mert szerintük házuk elértéktelenedett a "cigányok közelségétől".
"Mostantól a gyerekeket se engedjük ki az utcára" - véli az egyik fiatal nő. "Kellett volna még harminc ilyen megtermett ember, mint a férjem, akkor jól megverték volna a cigányokat" - mondja egy negyven körüli nő. "De ebben az utcában csak nyugdíjasok vannak" - szomorkodik a megtermett férj.
Saját erő
Az Országos Cigány Önkormányzatnak az utolsó pillanatban sikerült összerántania 12 millió forintot a családok elhelyezésére, a székesfehérvári önkormányzat 1998-ban ennél egymillióval többet vágott látványosan a romákhoz, hogy végül a magyar média segítségével hősként kerüljön ki az ügyből. Hősként emlegetik a romák Farkas Flóriánt is. Gomán András, a művelődési ház volt lakója az elnököt dicséri: mivel Gománnak gyermekei vannak, jogosult az OCÖ-segélyre és az OCÖ-n keresztül nyújtott állami szociálpolitikai kedvezményre is. Az ez év márciusi megállapodás szerint az OCÖ építővállalata négy lakásból álló sorházat biztosít a négy kisgyermekes családnak, a kedvezményre nem jogosult két család pedig - ugyanazon a telken - "saját erőből" építi fel házait.
"Aláírtuk, mert azt mondták az OCÖ-sök, különben a másik négynek se lesz háza. Ha tudtam volna önerőből építeni, már két éve építettem volna. Most úgy fog minket az OCÖ pakolgatni, mint a kévét" - kesereg Krasznai Gyula, akinek családja nem jogosult az OCÖ támogatására.
Az OCÖ tavaly nyári ígérete óta, hogy megoldja a romák helyzetét, gyakorlatilag semmit nem intézett az ügyben. Igaz, az ígéret az őszi kisebbségi önkormányzati választások előtt hangzott el, így érthető, hogy az OCÖ, bár ´98 augusztusában már telket vásárolt, és építési engedélyt is szerzett, idén nyárig semmit sem tett. Az OCÖ a családokat hibáztatja a késésért: ők ugyanis együtt szerettek volna maradni, az OCÖ tulajdonában levő telek pedig csak négy ház építésére volt alkalmas. Ezt követően két másik, már nem a falu központjában, hanem a szélén található ingatlant jelöltek ki a majdani hat lakás helyszínéül. Lapzártánkkor elvileg ugyanitt kellene állnia a hat faháznak, ahová beköltözhet a hat család.
Szívóág
"Két évig szívattak minket, hogy most végre bedughassanak ezekbe a miniólakba" - mondja az egyik faházra váró roma. Pedig a zámolyi képviselő-testület meg a zámolyi népek már 1998-ban megelégelték a helyzetet, amely, valljuk be, így senkinek sem volt jó.
A képviselők ekkor határozatot hoztak arról, hogy a roma családoknak július 31-ig költözniük kell. Hogy hová, az nem szerepelt a 78/1998. (III. 26.) számú határozatban. Az viszont igen, hogy a zámolyi művelődési házba a polgármester által ideiglenesen beszállásolt cigány családoknak az ideiglenes lakhatást 1998. július 31-ével megszünteti. "A testület kötelezi a benn tartózkodókat, hogy az épületet eredeti állapotában visszaadják a céljának megfelelő jogos használatra Zámoly község lakossága részére. A képviselő- testület elegendőnek tartja a hátralevő időt arra, hogy a Zámolyon jogcím nélkül lakó, tulajdonnal nem rendelkező cigány családoknak az állam által történő elhelyezése vagy önálló elhelyezkedése megoldható legyen. Egyben kinyilvánítja, hogy a probléma megoldásához semminemű anyagi támogatást biztosítani nem tud, és kötelezi a polgármestert, hogy a Művelődési Házban a cigány családok ideiglenes elhelyezése kapcsán felmerült költségeket az állami költségvetésből igényelje meg."
A kétségbe esett családok meg az egész ügyet figyelemmel kísérő jogvédők felhívták az áldatlan állapotokra dr. Hegyesiné Orsós Éva, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) akkori elnöke figyelmét. Hegyesiné levélben kérte a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjét, hogy vizsgálja meg: törvényes-e a határozat, mert úgy vélekedett, hogy az törvényességi szempontból aggályos, és vélhetően ellentétes a szociális, valamint a gyermekvédelmi törvény egyes rendelkezéseivel. A települési önkormányzat ugyanis köteles a szociális alapellátásról gondoskodni, illetve a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését biztosítani.
Az akkori polgármester röviddel később kikapcsoltatta az áramot a művelődési házban, mondván, a falu nem tudja finanszírozni a költségeket, a romák meg nem fizetnek az áramért. A NEKH elnöke egyúttal felkérte a kisebbségi jogok országgyűlési biztosát, Kaltenbach Jenőt is, hogy vizsgálja meg az ügyet. Mint később megállapította, gyakorlatilag nem volt olyan mozzanat a testület eljárásában, amely törvényes lett volna: már az elsőfokú építésügyi hatósági jogkört gyakorló zámolyi jegyző által a roma családok lakásainak lebontására hozott határozatok is számos anyagi és eljárási jogszabályt sértettek meg, és a helyi polgármester is törvénybe ütköző módon intézkedett. Kiderült, hogy bár a polgármester többször kijelentette: "nincs építési telek Zámolyon", a képviselő-testület zárt ülésen döntött ilyen ingatlanok (más, nem roma helyi lakosok részére történő) értékesítéséről. Kaltenbach felszólította a zámolyi önkormányzatot, hogy vizsgálja felül törvénysértő gyakorlatát, és tegyen eleget a szociális ellátásokról szóló törvényben előírt kötelezettségének, jogalkotási javaslatokat fogalmazott meg több minisztériumnak, és ajánlással fordult a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetőjéhez. A Székesfehérvári Városi Ügyészségnél pedig kezdeményezte személyes felelősségeket megállapító vizsgálat indítását is. A jogsértő határozatokért azonban nem vonhatták felelősségre a zámolyi jegyzőt, mert a határozathozatal idején nem ő jegyzett, hanem helyettesítő jegyzője volt a településnek.
Földet rá?
Horváth Józsefnek, a település előző polgármesterének volt még néhány olyan megnyilvánulása, amelyekkel jelezte: ezekre az emberekre egy fillért sem szán. A családok sorsát figyelemmel kísérő Krasznai József, a székesfehérvári Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke 1998 áprilisában úgy nyilatkozott: hiába tett többször javaslatot a település polgármesterének arra, hogy hitelből vásároljon a roma családok számára egy telket, amelyre aztán a családok felépíthetnék a házaikat, a polgármester a javaslatot azzal utasította el, hogy ő nem hajlandó ezekre a családokra pénzt költeni.
Lehet, hogy szegény a zámolyi kassza, ám valószínűleg lehetett volna pénzt szerezni, csakhogy akkor a cigányok Zámolyon maradtak volna. Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat például átutalt a zámolyi polgármesteri hivatalnak félmillió forintot, azt kérve, hogy az összegből vásároljanak építési telket a családoknak. Megoldást viszont ez nem jelentett, mert az önkormányzat egy korábbi határozatának értelmében egy telken csak négy ház épülhet, ez pedig kevés ahhoz, hogy a harminc embert el lehessen helyezni. Az OCKÖ vett egy másikat is, de hiába, mert nem kezdték el a házak felépítését. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal azt javasolta, hogy a képviselő-testület pályázzon a megyei területfejlesztési tanácshoz támogatásért, a képviselők azonban ezt elvetették. A területfejlesztési támogatásnak feltétele, hogy a családok húszszázalékos önrésszel rendelkezzenek a támogatás összegéből, az OCKÖ azonban jelezte, hogy állná a költségeket.
Szeptemberre kiderült: a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal jogsértőnek találta a zámolyi önkormányzat bontási határozatát és azt is, hogy a testület a szomszédos telkeket saját tulajdonába írta. Ez azért volt fontos nekik, mert egy esetleges házépítésnél a szomszédok beleegyezését is ki kell kérni.
Időközben új polgármester került a falu élére. Eltelt a tél, a romák maradtak a kultúrházban. Április 30-án megszületett a jogerős bírósági ítélet a kilakoltatásról a kulturális és múzeumi javak védelmére való hivatkozással. Takács József polgármester a klasszikus székesfehérvári kilakoltatási modellből tanulva, felvette a kapcsolatot a rendőrség mellett a gyámhivatallal is, hogy az utcára kerülő 18 gyermeket legyen, aki elviszi a Gyivibe. A dolog kicsit sántít ugyan, mert a gyermekvédelmi törvény szerint egész családot nem lehet kitenni az utcára, viszont a polgármester ekkor azzal érvelt, hogy jogerős bírósági határozata van, és különben is, a falu lakói két éve nem tudják használni az épületet, benne a könyvtárat, és számos helyi egyesület, baráti kör azóta vegetál.
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője szerint pedig a felelősség az önkormányzaté: ők dózeroltatták le törvénytelenül a romák házait, ezért az ő törvényi kötelezettségük lett volna gondoskodni a romákról. "Az Országos Cigány Önkormányzatnak nem az a feladata, hogy állami és önkormányzati feladatokat átvállaljon, mert ezzel veszélyes precedenst teremt: az arra törvényileg kötelezettek így mindig lepasszolhatják magukról a krízishelyzetek megoldását" - vélte Horváth Aladár. A Roma Polgárjogi Alapítvány egyébként az ombudsmanhoz fordul, hogy az megállapítsa: jogukban áll-e egyáltalán a nemzetiségi érdekképviseleteknek állami és önkormányzati feladatokat magukra vállalni. Zámoly polgármestere szerint viszont az ideiglenes elhelyezési kötelezettséget az előző polgármester forszírozta, holott az nem lett volna az önkormányzat feladata. Takács szerint most első körben lezáródott az ügy, bár mint mondta: "Zámolyon nem találnánk olyan családot, aki örülne, hogy mellé költöznek a romák."
A romák ezzel még nem szembesültek: az OCÖ Gyömrői úti Információs és Művelődési Központjában őrző-védő kft. kidobóemberei őrzik őket.
Varró Szilvia-Vultur Csaba
(Köszönjük a Roma Sajtóközpont segítségét.)
