„Kirekesztőből kirekesztett lettem” – Interjú Szegedi Csanáddal

  • narancs.hu
  • 2013. július 3.

Belpol

A volt Jobbik-alelnökkel szélsőjobbos múltjáról és zsidó származásáról beszélgettünk. Ízelítő a holnap megjelenő Narancs-interjúból.

Szegedi Csanád zsidó származásának napvilágra kerülése óta most nyilatkozott a sajtónak először új életéről, hitéről és szélsőjobboldali múltjának teljes felszámolásáról – Vári György interjúját a holnap megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Ebben a korábbi jobbikos politikus beszél arról az útról, ami őt a szélsőjobboldali pártba vitte. „Visszagondolva, világosnak tűnik, hogy a zsidósággal kapcsolatos ellenérzésekre való hajlamot Csurka írásai alapozták meg nálam. Hozzátenném, hogy sokkal több embernek van zsidó vagy roma felmenője a Jobbikon belül, mint gondolnánk.”

false

 

Fotó: Lengyel Zsolt

Miután szembesült saját zsidó származásával, Szegedi Csanád lassan kezdte átalakítani addigi világnézetét. „A saját történetem megtapasztalása persze azt is megtanította velem, hogy mennyire abszurd embereket a származásuk alapján megítélni.”

A Jobbikból kilépett politikus beszélt arról is, hogy a pártban hogyan fogadták a vele történteket: neki „kellett volna lenni a párt díszzsidajának”, legalábbis vezetői szinten így gondolták. Ebbe azonban Szegedi nem ment bele, és helyette komolyan elkezdett foglalkozni a zsidó hagyományokkal, miközben régi emberi kapcsolatai szinte mind megszakadtak. „Most már tudom, hogy vannak olyanok, akiknek életükben kell újjászületniük. Én ezen a folyamaton megyek most keresztül, annak minden vajúdásával együtt. Valamilyen katarzis mindig szükséges az ember életében, hogy gyökeresen megváltozzon. Ez a legtöbb embernél valami nagy betegség szokott lenni, nálam a zsidóságom, ebben szerencsés vagyok.”


Az interjút teljes terjedelmében a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.