Hogy a Magyarországon élő mintegy 50 ezer siket – az ország harmadik legnagyobb nyelvi kisebbsége – számára is biztosítva legyen az anyanyelvhasználathoz és a tájékozódáshoz való alapvető emberi jog, a magyar állam 2003 óta minden siket, hallássérült és nagyothalló ember számára jelnyelvi tolmácsot biztosít; a jelenlegi törvény értelmében erre egy fő egy évben legfeljebb 120 órás időtartamig jogosult. Az országban körülbelül 100-150 aktív jelnyelvi tolmács dolgozik, így a szolgáltatást természetesen sürgős esetekben igen bajos igénybe venni: ha ég a ház, aligha van idő kivárni, amíg kiérkezik a kirendelt segítő és felhívja a tűzoltóságot, ugyan, söpörnék fel a hamvakat.
|
Az együttműködés ugyanakkor kevésbé sürgős esetekben sem nevezhető mintaszerűnek: ha például egy siket tolmáccsal együtt megy orvoshoz, ahol ketten együtt várakoznak három órát a húszperces vizsgálat előtt, akkor egyrészt egy tolmács három és fél óráig (plusz a helyszínre utazás) nem volt elérhető, másrészt a kórháznak három és fél órányi munkadíjat kell kifizetni a számára – mivel 2011 óta az intézményeknek kell állni ennek a költségeit. A mai sajtótájékoztatón Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke elmondta: eddig is sok volt a bizalmatlanság a kórházi személyzet és a betegek között, márpedig „a gyógyítás is csak akkor lehet igazán hatékony, ha emberséges, mert az orvos csak akkor érti jól a panaszt, és csak akkor tud igazán jó segítséget nyújtani” – amihez a szó szerint vett megértés sem utolsó szempont. Tolmács nélkül pedig rendkívül bajos egy siket boldogulása a kórházakban: ahogyan Weisz Fanni, siket- és jelnyelvet használó modell a tolmácsszolgáltatás-bemutató sajtótájékoztatóján beszámolt róla, korábbi tapasztalatai szerint az orvosok ritkán nyitottak a kommunikáció másfajta formáira – ha épp nem ért rá valamelyik rokona elkísérni a rendelőbe, legfeljebb bólogatással és fejrázással tudta megértetni magát.
|
E problémás helyzeteket szerette volna megoldani vagy legalábbis leegyszerűsíteni a Hallatlan Alapítvány. Ennek eredményeként mától a nap 24 órájában várja az irodájukban lévő webkamera előtt két, egymást váltó jelnyelvi tolmács a videohívásokat. A bármilyen platformot használó okostelefonra, táblagépre vagy akár asztali gépre is ingyenesen telepíthető ooVoo nevű program (www.oovoo.com) segítségével a Hallatlan videotolmácsát kapcsolatként megadva bárki hívhatja őket, a kamera és a hangszóró segítségével pedig azonnal elindulhat a tolmácsolás a siket ember és a másik fél között. Bár a szolgáltatás révén a tolmácsok utaztatásának, azonnali elérhetőségének, sőt – mivel a lehetőség ingyenes – még kifizetésének problémája is részben megoldódhat, az államot, amelyhez az alapítvány több pályázatot is beadott, nem hatotta meg az ügy. A szakmai munkához így az alapítvánnyal nyolc éve együttműködő Vodafone ad anyagi támogatást, valamint ajándékoztak három táblagépet is a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és a Baleseti Központ Fiumei úti épülete számára, amelyet az okostelefonnal nem rendelkező, jelnyelvi tolmács segítségét igénybe venni kívánó betegek használhatnak a jövőben térítésmentesen. Weisz Fannit a személyiségjogi kérdéskörbe tartozó orvosi témáknál sem zavarná egy harmadik fél bevonása; különben is, a tolmácsok munkájára a kórházakban is vonatkozik az etikai kódex.
Mindazonáltal a szolgáltatást nem csak élet-halál kérdésekben lehet igénybe venni: ingyenesen elérhető banálisabb helyzetekben, így a vonaton a kalauzzal folytatandó vitában, vagy akár egy ruhaboltban az eladóval való kommunikáció érdekében is – felelte a Narancs kérdésére Bartos Pál, a Hallatlan Alapítvány elnöke, hozzátéve, hogy bár eleinte a szolgáltatás felfuttatásáig ilyesmire nyilván nem lesz szükség, de később, a munkatársak komoly leterheltsége esetén szükség lehet egy preferencia-sorrendre. „Egy ember élete vagy halála nyilván előrébb való, mint egy pizzarendelés” – mondta. Igaz, a szolgáltatás szélesebb körű megismertetéséhez és az emberi erőforrások fejlesztéséhez alighanem segítene valamicskét a gondoskodó állam anyagi értelemben realizálódó figyelme.