4K!-pártprogram

Államosítás rizsával

  • M. B.
  • 2011. december 16.

Belpol

Javában zajlik a 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalom párttá alakítása, melynek egyik állomásaként elkészült a program. A leendő tagság ezen majd még változtathat. Nem is ártana.

A programban leírtak szerint a párt megalakulásának alapvető oka, hogy az 1989-ben kikiáltott harmadik köztársaság megbukott, jöjjön hát a negyedik. A harmadik úgy bukott meg, hogy az „eredeti ígéreteiből vajmi keveset teljesített”. A hosszú fejtegetés ellenére amúgy egyáltalán nem világos, hogy ennek miért maga a „köztársaság” volt az oka, és nem az azt működtető személyek. A továbbiakból ráadásul az is kiderül, hogy a jelenlegi közjogi berendezkedést annyira azért nem alakítanák át, hogy új köztársaságot kellene kikiáltani – úgy tűnik tehát, hogy az eszmefuttatás leginkább a névválasztást hivatott alátámasztani.

 

Még ingoványosabb talajra lépnek a programadók, amikor közlik, hogy az állampolgári részvétel a mai berendezkedésben nem biztosított. „Az, hogy 2006 és 2010 között a választók többségének nyilvánvaló akarata ellenére nem volt lehetőség a hatalmon lévő kormány elmozdítására, aláásta az államba, a politikai hatalom birtokosaiba vetett bizalmat” – ezen állítás képtelenségét mutatja, hogy ebben az időszakban olyannyira volt lehetőség a kormány elmozdítására, hogy ez meg is történt – talán a kormányt összekeverik a parlamenttel, ami nem jó jel. Ennél is aggasztóbb, hogy a 4K! szerint azért kellett volna a kormányt elmozdítani, mert a választók többségének akarata 2006–2010 között nyilvánvaló volt. Jóllehet, a választók akaratáról a választások adnak bizonyítékot, aki ezt az aktust valamilyen közérzületre hivatkozással helyettesítené, az, ha nem is mondja ki, de nem hisz a parlamenti demokráciában, vagy a legmegengedőbb esetben is a képviselői visszahívhatóságot pártolja a parlamenti ciklusok helyett. Az ilyen malőrökért azért kár, mert amúgy a 4K! vállalja a párttá alakulás felelősségét, és nem áltatja magát azzal, hogy a politika befolyásolása hosszú távon megoldható kívülről. A szöveg a későbbiekben megbízható közhelyességgel sorolja a követendő demokratikus normákat: népszavazással jóváhagyott demokratikus alkotmányozási folyamat, hatalmi ágak szétválasztása, helyi közösségek önrendelkezése.

 

 

Istvánffy András és Nagy András


Istvánffy András és Nagy András

Fotó: MTI

 

A második rész, a valódi cselekvési terv már jóval több érdekességet tartogat az új pártokra éhes közvélemény számára. Az tudható, hogy a 4K! magát szociáldemokrataként határozza meg, az ismertetett célok ezt eleinte alá is támasztják. Elsődlegesnek tartják a szociális feszültségek enyhítését, a társadalmi csoportok és az egyes állampolgárok közötti szolidaritást és együttműködést. Külön fejezetet szentelnek a cigányság integrációjának, amellyel a mobilitást elősegítő szegénypolitika is együtt járna, illetve pártolják az integrációval körülbástyázott bevándorlást is. A határon túli magyaroknak adott állampolgársággal egyetértenek, de választójogot nem adnának nekik – furcsa, hogy még mindig nem értik: politikailag a kettő nem választható szét. De összességében idáig a hozzáállás éppúgy klasszikusan baloldali, mint amennyire semmitmondó.

 

Hanem ekkor szabadul el a pokol. Már az elég gyanús, ahogy a tőke mindinkább átcsúszik a gonosz szerepébe, de ez ekkor még a munkavállalói jogok védelmére van kifuttatva. Majd egyre többször emlékeznek meg meleg szívvel a szocializmus vívmányairól is. Kihagyhatatlan, hogy a „neoliberális világgazdasági modell megbukott”. Az államnak sokkal komolyabban kell vennie a szabályozói szerepét. Lassan eljutunk a lényegig: a külföldi működő tőke csak rosszat szül, ellenben a magyar államnak a jelenleginél aktívabb szerepet kell vállalnia. A sikeres gazdaságfejlesztéshez bizony hatékonyan működő állami vállalatok kellenek. Az államadósságot sem megszorításokkal, pláne privatizációval kell csökkenteni, hanem azzal, hogy az állami cégek növelik az állam bevételeit. Ezek után egyértelmű: ahol lehet, államosítani kell a cégeket, a közszolgáltatásokban pedig egyáltalán nincs helye a magánszférának. Illusztrálásképp álljon itt egy bekezdés, amelynek gondolati mélysége az egész pártprogramra jellemző:  "Ahhoz, hogy sikeres fejlesztő állam jöhessen létre, az államnak tulajdonosként a jelenleginél aktívabb szerepet kell vállalnia a gazdaság stratégiai ágazataiban. Egy sikeres gazdaságfejlesztési stratégiában szerepet kell vállalniuk az erős és hatékonyan működő állami vállalatoknak, amelyek növelik az állam bevételeit, és egy összehangolt fejlesztési irány keretében kapcsolódást nyújthatnak más hazai szereplőknek, így például a hazai szövetkezetek és KKV-k számára, pl. közös K+F-programok segítségével."

 

A 4K! további álma, hogy az egészségügyben az állam számolja fel a pazarlást és a hálapénzt, az oktatásban emelni kell a pedagógusbéreket, a nyugdíjrendszert pedig majd megmentik az állami vállalatok befizetései, és magántulajdon helyett állami bérlakások kellenek. A mezőgazdaságban nem egyszerűen állami, hanem állami és hazai tulajdonra van szükség. Ezek után nem annyira meglepő, hogy EU- és NATO-tagságunk csak passzív kötődést jelent, csatlósok vagyunk, Magyarországnak az az érdeke, hogy a világ többpólusúvá váljon. Európának és Amerikának nagyjából annyi, ám Kína és Latin-Amerika egyre jobb. Akinek ez nem világos, annak egy nettó hazugsággal is segítenek: „A mi integrációnk haszna Nyugaton csapódott le.”

 

A pártprogramon szerencsére a párthoz csatlakozók még változtathatnak. Sajnos csak

„az alapelvek által kijelölt kereteken belül”.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.