Interjú

„Közepes fejlettségi csapdában”

Lengyel Imre, az SZTE Gazdaságtudományi Karának egyetemi tanára a magyar felzárkózás esélyeiről

Belpol

Mi ez a csapda, amelybe sok más országgal együtt Magyarország is beleragadt? Hogyan állunk Ausztriához és az EU átlagához képest? Van-e valódi területfejlesztés? Miért probléma, hogy hazánk egyközpontú ország?

Magyar Narancs: A gazdaságfejlesztéssel foglalkozó szakirodalom egyik kedvelt és az utóbbi időben sokat publikált témája annak elemzése, hogy egy-egy nemzetgazdaság fejlődése bizonyos pontján beleragad a közepesen fejlett ország csapdájába. Mit jelent ez pontosan?

Lengyel Imre: Ez nem egzakt tudományos fogalom, másfél évtizede a Világbank és később más szervezetek jelentései révén került be a köztudatba. Voltaképpen egy gazdaságpolitikai kifejezés, arra a problémára próbál választ adni, hogy a legfejlettebb és kevésbé fejlett országok között megtörténik-e a kiegyenlítődés, a többiek utolérik-e az élen állókat. Az eredmény: alig. A fejlődésben elmaradt vagy kevésbé fejlett soktucatnyi országból évtizedekre visszamenően alig tíznek sikerült a legfejlettebbekhez való felzárkózás: Tajvannak, Finnországnak, Dél-Koreának, Írországnak és néhány városállamnak, így Szingapúrnak. A többieknél a felzárkózás egy bizonyos szintig megtörtént, majd jött – jön – a megtorpanás. Önmagához képest persze fejlődik, de a legfejlettebbeket nem éri be.

MN: A közbeszédben a kevés számú sikeresen felzárkózó országról hallani többet.

LI: A futballban sem a futottak még kategóriáját, hanem a bajnokokat emlegetjük többet.

MN: Ma hány ország küzd a közepesen fejlettség csapdájával?

LI: Legalább 80. Egy korábbi jelentés 101 országot sorolt ide, amelyek közül 15 tudott kitörni a csapdából. A világ országainak harmada, de területben és népességben ennél is meghatározóbbak. Ezek már elértek egyfajta fejlettségi szintet alapoktatásban, közegészségügyben, közúthálózatban, infrastruktúrában, intézményrendszerben, az egy főre jutó nemzeti jövedelemben, ekként messze meghaladják a legelmaradottabb országokat. Abban bíztak, hogy innen gyorsan tovább fejlődnek, de nem így történt. Az a jellemző, hogy a fejlődés és a felzárkózás egy ideig viszonylag gyorsan történik, különösen, amikor a termelés java része a természeti erőforrások kihasználásán alapul vagy a feldolgozóiparban zajlik, amikor a falvakból tömegesen költöznek az emberek a városokba, és kezd kialakulni egy modern szolgáltató ágazat is. Ilyen az utóbbi időben Thaiföld, Vietnam vagy Indonézia, s ekkor azt hihetik, gyorsan felzárkóznak.

MN: Mennyire jellemző ez Magyarországra? Néhány hónappal ezelőtt azt írta, a „magyar gazdaság felzárkózásáról, tartós növekedéséről eltérő vélemények olvashatók, a kincstári hurráoptimizmustól a leszakadás vizionálásáig”. Megkülönbözteti a fővárost és a magyar vidéket, és a vidéken belül is „dübörgő” térségekről ír és olyanokról, ahol balkáni állapotok vannak. Vagyis egy ilyen kis országon belül is nagy fejlettségbeli különbségek vannak. Mi következik ebből?

LI: A közepes fejlettség csapdája egy puha fogalom, az utóbbi időben nemcsak országokra, hanem régiókra is alkalmazzák. Ha belegondolunk, ez többé-kevésbé igaz Olaszországra, vagy annak egyes részeire is, például Calabria régió a magyar Dél-Alföldnek felel meg. De ugyanez megfigyelhető Dél-Portugáliában, Kelet-Szlovákiában, Romániában és Bulgáriában, azaz messze nem magyar sajátosságról van szó. A gyorsan fejlődő országokban nőnek a területi különbségek, mert a jó vállalkozások, a tehetséges fiatalok a fejlettebb régiók nagyvárosaiba mennek, mivel ott jobban boldogulnak – vagy külföldön keresnek maguknak munkát. Magyar sajátosság viszont az egyközpontúság, Budapest abszolút meghatározó szerepe. Magyarországon hiányoznak a főváros mögül a második szintű városok. Az egészséges városszerkezet úgy nézne ki, hogy ha van egy 2 milliós nagyváros, akkor van két 1 milliós és négy-hat félmilliós, ami a városi szolgáltatások térbeli elérhetőségénél egészséges funkciómegosztást jelentene. Magyarországon történelmi okokból nincs így, mert Budapest városszerkezetének fejlődése még az Osztrák–Magyar Monarchia keretei között indult meg, és ezt nagyon felerősítette a centrális, sugárirányú közúti és vasúti hálózat. Ennek van egy elvonzó hatása, így az összes nagy szolgáltató cég központja a fővárosban van, vidéken a konkurencia leépült. A magyar településhálózat és infrastruktúra-fejlesztés pedig ezt a koncentrációt tovább erősíti. Olcsóbb és hatékonyabb az M0-s környékén az egész országot kiszolgáló raktárbázist vagy logisztikai központot létesíteni, mint másutt. A bankszektorban informatikust alig találunk vidéken, ezek a szakemberek a fővárosban vannak. Ezek szükségszerű és racionális üzleti döntések sorozatai miatt alakulnak, amelyek hatására jövedelem és képzett munkaerő koncentrálódik a fővárosban és agglomerációjában. Voltak törekvések egy egészségesebb városszerkezet kialakítására: ilyen volt a Pólus Program, de ebből szinte nem lett semmi. Az egycentrumúság azért is probléma, mert az új kutatások azt mutatják, hogy Európában a második szintű, de milliós városok a leginnovatívabbak: például nem Berlin, hanem München, Frankfurt, Hamburg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.