Belharcok a Jobbikban

Léket kapott

Belpol

Hetek óta belső konfliktusoktól hangos a Jobbik, a nemrég nagy többséggel újraválasztott Jakab Péter távozott is az elnöki posztról. A párt július elején tartja újabb tisztújító kongresszusát, az elnöki székre eddig hárman jelentkeztek be.

„El kell ismerni, hogy most nagyon rossz a hangulat a Jobbikban. Ez a konfliktus semmilyen helyzetben nem jött volna jól, de egy csúfos választási vereség után különösen nem” – mondja egy névtelenséget kérő jobbikos forrásunk.

Jakab Péter június 8-án jelentette be, hogy távozik a párt elnöki posztjáról, mégpedig rendhagyó módon: aznap este nem ment el a választmány rendkívüli ülésére, ehelyett a Facebook-oldalán bejelentette lemondását. A sajtónak több név nélkül nyilatkozó jobbikos politikus is azt állította, nem tudtak előre az elnök szándékáról. Jakabot a lemondása előtt egy hónappal választották újra elnökké több mint 70 százalékos többséggel.

„Mára világossá vált, hogy az új elnökség nem kívánja a tagság útját járni, a szükséges döntések meghozatalához nem biztosítják számomra a többséget, vagyis kivették a kezemből a Jobbik irányítását” – írta június eleji bejegyzésében Jakab Péter. A távozó elnök szerint olyan új vezetőre van szüksége a pártnak, amellyel az elnökség képes együtt dolgozni. Jakab azt is világosság tette, hogy csak az elnöki székből áll fel, a frakció élén azonban továbbra is dolgozni fog.

Hiba

„Jakab Péter személyétől függetlenül úgy gondolom, hogy lemondása óriási hiba. A pártban vannak még aktív, lelkes és tenni akaró tagok, akik szívesen dolgoznak a pártért, de ez a lépés és a belső konfliktusok csak csökkentik ezeknek az embereknek a tettvágyát” – így kommentálta egyik név nélkül nyilatkozó jobbikos politikus forrásunk Jakab távozását. Szerinte nem lehet nyomós indok a távozásra az, hogy Jakab nem jött ki az elnökséggel, hiszen nagyjából egy hónapot dolgoztak együtt, vagyis „nem lehettek mély tapasztalataik a közös munkáról”. Az elnökség és az elnök közötti együttműködés lényegében ott bicsaklott meg, hogy Molnár Enikő, Jakab kommunikációs tanácsadója, majd kabinetvezetője a párttagok egy része szerint túlságosan nagy befolyásra tett szert. Molnár Jakab bejelentése előtt egy héttel, június elsejével mondott fel. Forrásunk szerint azonban a távozása nem oldotta meg a helyzetet, amely annyira elmérgesedett, hogy az Jakab lemondásához vezetett. „Ezt a konfliktust egyik fél sem kezelte megfelelő módon” – jegyzi meg beszélgetőpartnerünk.

„Nem tudom, de őszintén, nem is érdekel, hogy Jakab Péter a május eleji újbóli pártelnökké választása után miért mondott le a napokban, találgatni pedig nem szeretnék. Az utóbbi egy hónapban a gyermekeimmel trambulinoztam és társasjátékoztam” – mondja a Narancsnak Stummer János, aki május 7-én közel 28 százalékos eredménnyel alulmaradt a Jobbik tisztújításán Jakab Péterrel szemben, ami után bejelentette, hogy kilép a pártból. Elnökjelölti beszédében az április 3-i parlamenti választáson a békéscsabai körzetben vereséget szenvedett Stummer nyilvánvalóvá tette, hogy „nagyon nagy bajban van a Jobbik”. Mindehhez hozzátette: „…ez a korábban világos és messziről is jól látszó üzenetekkel politizáló jobboldali párt mostanra ideológiailag teljesen kiüresedett.” Lapunknak hozzáteszi, hogy közéleti pályafutása aligha most ér véget, de a jövőben volt pártjával, amely szerinte az eljelentéktelenedés útjára lépett, semmilyen kapcsolatot nem tud elképzelni. „Erről a pártról egész egyszerűen nem akarok beszélni” – nyomatékosítja. Az ellenzéki oldal politikai helyzetét és hangulatát letargikusnak minősíti, ahol érdemi cselekvésre egyelőre nem is lát esélyt. „Rossz folyamatok indultak el a Jobbikon belül, és a lejtőn egyre gyorsuló sebességgel gurulunk le, ennek a része Jakab Péter lemondása” – jegyzi meg Stummer János.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.