Sem épülete, sem állománya,
csak Szervezeti és Működési Szabályzata, illetve talán - lapunk megjelenéséig elvben kiderül - vezetője van a KBI néven ismertté vált nyomozati szervezetnek. Bizonyos szempontból semmi sem fog megváltozni, mégis dokumentálható lesz az átalakulás. Az új cég létrejötte egyelőre ugyanis nem jelent semmi mást, mint hogy összevonják az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálatát és a Gazdaságvédelmi Főosztályt. A két szervezet külön épületben székel, s egyik sem férne el a másik helyén, de szakértők szerint nem az a legfontosabb, hogy közös fedél alatt dolgozzanak. Később persze, az irányítás könnyítése érdekében, meglesz a közös irodaház is. Hosszabb távon új munkatársakat is foglalkoztat majd a KBI, amely vonzó fizetéssel talán többeket visszacsábíthat az elmúlt években a rendőrségtől távozó 1700 diplomás közül. Emellett felvesznek majd közgazdászokat és jogászokat is, akik a nyomozók munkáját fogják segíteni. Az új szervezet elszippanthatja az APEH, a VPOP, illetve a rendőrség más területeinek legjobb koponyáit is, bár a jó viszony érdekében ezt megpróbálják elkerülni.
A KBI fő erőssége
az új országos informatikai rendszer lesz. Ma nem futnak össze a megyei szálak, nehéz összehangolni a nyomozást. A koordináció tehát az elsőrendű feladata az új cégnek, amely minden ügybe be kívánja vonni a területileg illetékes nyomozókat is: ellenkező esetben azok meglehetősen szerény lelkesedéssel kajtatnának a nagyobb ügyek után, mondván, úgyis elveszik tőlük, a KBI aratja le a babért. Száz-egynéhány KBI-rendőr egyébként sem lenne képes egyszerre negyven-ötven ügyben nyomozni.
Nem változnak az adatok hozzáférhetőségének szabályai, és a rendőrség rendelkezésére álló
titkosszolgálati eszközök
is csak az eddig megszokott módon vehetők igénybe. Az APEH vagy a VPOP titkos aktáiba csak különleges engedéllyel nyúlhatnak be a nyomozók. A szabályok szigorúságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a VPOP-nál ahhoz, hogy az egyik részleg a másik titkos aktáiba betekinthessen, bírói engedélyre van szükség. A titkosszolgálati eszközök használatát pedig továbbra is engedélyhez kötik a törvénnyel, amelyet tudomásunk szerint nem kívánnak megváltoztatni. A lehallgatásokat, levélbontásokat az eddig megszokott, illetve törvényes módon a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi. A titkosszolgálatok azonban - bár kötelességük végrehajtani a feladatokat - kölcsönösen bizalmatlan viszonyban vannak a rendőrséggel. Az NBH-sok úgy vélik, nem avatják be őket kellőképpen a nyomozásba, cserébe viszont bizonyos információkat visszatartanak, vélt vagy valós nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva.
A KBI eredetileg
a kiemelt gazdasági bűncselekmények
felderítésére jön létre. Nem mellékes kérdés, hogy ki és milyen elvek alapján emeli ki az ügyeket. Erre nem készült előírás, igaz, a miniszterelnökségen tettek rá egy sikertelen kísérletet. Végül az országos főkapitány, a bűnügyi főigazgató és a KBI vezetője fogja eldönteni, hogy a csúcsszerv mivel foglalkozzon. Joggal vetődik fel, hogy talán végre megkezdődik a politikába szövődő, horribilis összegeket felkavaró ügyek tisztázása, de kár lenne naivnak lenni. Ez ugyanis pusztán politikai döntést igényel, amelyet azonban nem feltétlenül politikusoknak kell meghozniuk. Minden politikus azt mondja: elismeri, hogy befolyásolják a rendőrséget, noha neki speciel ehhez semmi köze. Létezik azonban egy viszonylag erős
öncenzúra
is: az állásukat, illetve jó kapcsolataikat féltő döntéshozók gyakran maguktól állítják le a nyomozó hatóságokat bizonyos ügyekről. Ki tudja például, hogy miért tagadta meg a rendőrség a nyomozást a CM Klinikák ügyében? Azért, mert az MSZOSZ volt és jelenlegi vezetője (Sándor László és Nagy Sándor) körül robbant az ügy, vagy azért, mert valóban kezelhetetlen volt? A rendőrségen többnyire úgy vélik, hogy bíróság elé mehetett volna az eset. Haller Zoltán szocialista képviselő is zavarba jött, amikor a rendőrség piszkálódni kezdett körülötte, egész napot beszélgetett át sápadtan Kósáné Kovács Magdával, hogy ne adják ki, de máig nem kérte mentelmi jogának felfüggesztését az ügyészség. Addig pedig nem lehet utána nyomozni.
Amikor
Horn miniszterelnök
váratlanul előállt a gazdasági nyomozóhivatal ötletével, majd ez az SZDSZ és részben az MSZP bizonyos köreinek ellenállásán, illetve Kuncze vétóján megbukni látszott, Horn nem engedett. Mindenáron bizonyítani akarta a nyilvánosság számára, hogy képes lépni a feketegazdaság ellen. Mindannyian ismerjük a kormányfő eszköztárát: csak a látványos, jól kommunikálható dolgokban hisz. Ezt az alkalmat ismerte fel jó érzékkel
Pintér Sándor
az országos rendőrfőkapitány, aki egyenesen Hornhoz vitte a KBI ötletét. Pintér nyilván tudja, hogy a belügynek is vannak elképzelései a bűnüldözés centralizálására, de ott a szálak Kacziba Antal kezében futottak volna össze. A bűnügyi főigazgatóval nem rossz a kapitány viszonya, de néha szembekerülnek egymással. Pintér számára sokat megér, hogy hatásköröket vonjon el beosztottjától. Többnyire mindent maga akar intézni, emiatt azt mondják róla, hogy semmire sem marad ideje.
Pintér javaslata annyiban eltér Hornétól, hogy nem a miniszterelnökség irányítja az új szervezetet. Ezt egyébként senki sem támogatta volna. Az is kedvezett az új ötletnek, hogy Kuncze nem mondhatott még egyszer nemet. Senki sem mosta volna le róla, hogy miatta nem lehet felgöngyölíteni a nagy gazdasági bűnügyeket. Hornt egyébként csak a kormánydöntésig izgatta az egész, most már nem avatkozik be az előkészületekbe, így tudomásunk szerint a KBI vezetőjének kiválasztásába sem. Ez utóbbinak még a héten meg kell történnie, a döntés a belügyminiszterre vár. Roppant szűk az alkalmas személyek köre, nyilván ezért nem hirdettek pályázatot. Nincs sok értelme önjelöltekkel foglalkozni. Lapzártánkig csak annyi derült ki, hogy az eredeti elvárások ellenére a vezető nem lesz közgazdász végzettségű. A másik két fő szempont a bizonyított vezetői képesség és a nyomozati tapasztalat. Mindenesetre a befutónak nem lesz könnyű dolga. Tonhauser László csapata, a Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat, a rendőrség nehézfiúit tömöríti.
A megismert vélemények többnyire fölöslegesnek tartják a KBI-t. Főként persze abból a szempontból, hogy kár kiemelni egy magot a rendőrség szívéből, hiszen ez átmenetileg garantáltan működési zavarokat fog okozni. Nagy eredmény viszont, hogy egy hatalmas kalap pénzt kapott erre a rendőrség, amivel például kiépítheti végre a rettentően hiányzó országos informatikai rendszert. Mindenképpen eredmény az is, hogy egy kézben futnak össze a szálak. Kérdés, hogy ez a kéz mennyire van kívül a szervezeten. Persze ez is olyan feladat, mint a többi: ha akarják, jól is végre lehet hajtani.
György Bence
