Az Iványi-ügy: Csend, rend, fegyelmi

szerző
Seres László
publikálva
1996/35. (08. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A terem csak nevetett: a főpolgármester embere a fegyelmi tanács előtt közölte, Demszky Gábor szerint meg kell ugyan róni Iványi Gábort intézménye (a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei, FSZKI) pénzügyi-szervezeti szabálytalanságaiért, de a látványos szakmai sikerek miatt csak "nevelő célzattal". A fővárosi hajléktalanokért talán legtöbbet tevő ember bürokratikus meghurcolása azonban nagyon is szomorú történet, amely a felszínen SZDSZ-es szociálpolitikusok szakmai rivalizálásáról szól, valójában inkább arról: stagnáló anyagiak mellett elfogadható-e, hogy nem minden hajléktalanon lehet segíteni.

A terem csak nevetett: a főpolgármester embere a fegyelmi tanács előtt közölte, Demszky Gábor szerint meg kell ugyan róni Iványi Gábort intézménye (a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei, FSZKI) pénzügyi-szervezeti szabálytalanságaiért, de a látványos szakmai sikerek miatt csak "nevelő célzattal". A fővárosi hajléktalanokért talán legtöbbet tevő ember bürokratikus meghurcolása azonban nagyon is szomorú történet, amely a felszínen SZDSZ-es szociálpolitikusok szakmai rivalizálásáról szól, valójában inkább arról: stagnáló anyagiak mellett elfogadható-e, hogy nem minden hajléktalanon lehet segíteni.

"Örülök, hogy ismét vicceset mondtam" - közölte kissé kényszeredetten Király László, a fegyelmi tanács vezetője, a szociális bizottság MDF-es alelnöke, akire az az örömteli feladat hárult, hogy döntőbíró lehetett SZDSZ-esek belső meccsében. Király a második tárgyalási napon újra felolvasta az augusztus 15-i első napon elhangzott Demszky-féle makarenkói pofont, a Fővárosi Önkormányzat kis tanácstermében összezsúfolódott értelmiségi hallgatóság újra felkacagott a cinikus kitételen. A SZETA-alapító Demszkynek, Iványi jó barátjának azonban a hírek szerint kínos ez az egész ügy, már csak azért is, mert még mindenkinek az emlékezetében van, hogy 1990-ben, amikor elfoglalta posztját, első dolga volt lemenni a hajléktalanokhoz az aluljárókba. Most viszont őrá is hivatkozhat a Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottság, amely - mint arról múlt héten hírt adtunk - ez év június 26-án eljárást kezdeményezett Iványi ellen "közalkalmazotti jogviszonyból eredő fegyelmi vétség alapos gyanúja" miatt.

A budapesti hajléktalanokat ellátó egyik legfontosabb intézmény, a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei (FSZKI) igazgatója ellen leginkább azt hozták fel, hogy több tízmillió forintos adósságállományt halmozott fel, hogy munkájában nem vette figyelembe az anyagi korlátokat, bővítette intézményét, például mentőszolgálattal és orvosi szakellátással. Dr. Gáspár Károly vizsgálóbiztos "vádirata" tulajdonképpen nem volt más, mint két májusi revizori jelentés pontokba szedése. A fegyelmi tanács végül négyórás, zárt ajtók mögötti tanácskozás után úgy döntött, hogy a 13 vádpontból kettőt talál súlyosnak. Az igazgatót, akit a tárgyaláson valahol a Pelikán elvtárs és Rosenberg házaspár közti szerepbe kényszerítettek, és aki az utolsó szó jogán közölte: "az egész ügyet, mint a kommunista korszak rossz emlékét idéző koncepciós ügyet, elutasítom", megrovásban részesítették. A metodista lelkész és volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő közölte, munkaügyi bíróságnál fellebbez; a Narancsnak pedig elmondta, nem áll fel, csak ha a főváros a későbbiekben ellehetetleníti a munkáját (lásd a vele készült interjút).

Az egyik vádpont szerint az FSZKI "esetenként - egyszeri juttatásból - tartós kötelezettséget vállalt"; az építkezéseknél pedig hiányolták az előzetes építési engedélyt. Iványi szerint azonban egyrészt csak már meglévő tevékenységüket bővítették több évre szóló pályázati pénzekkel, az engedélyeket pedig az intézmény pótlólag mindig beszerezte. "Itt életeket kellett menteni" - hangsúlyozta az igazgató többször. A túlköltekezés miértjére két független szakértő, Gyuris Tamás és Oross Jolán jelentése világított rá, akik megállapították: "A férőhelyek száma mintegy 50 százalékkal emelkedett. E növekedés indokoltságát fontos megvizsgálni, hiszen úgy látjuk, hogy ez az egyik gyökere az FSZKI-ban kialakult helyzetnek."

Bizony ez az egyik gyökere. Amikor a Fővárosi Közgyűlés 1993-ban létrehozta a Dózsa György út 152. szám alatti, kilenc telephellyel működő FSZKI-t, nem gondolta végig, hogy nőhet a fővárosban utcára kerülők száma, nem is beszélve a beteg hajléktalanok szenvedéseiről meg a drágulásról; így az FSZKI-ban úgy látták, nehéz évente ugyanabból az állami 170 millióból (az idei évre kaptak először 205 milliót) életmentést végezni, ha egyszer 300 millióra lenne szükség.

Amivel szintén nem számolt a város, az a tbc. A tüdőbaj tízszer olyan gyakran fordul elő hajléktalanoknál, mint a többi lakosnál; a tüdőgondozók viszont hamar megszabadulnak betegeiktől, ami "normális" élethelyzetekbe (például lakásokba) visszatérőknél rendben is van; a homelessek viszont mehetnek vissza az utcára. Az FSZKI nem fogadta el azt a szemléletet, ahogyan egy szociálpolitikus nyilatkozott a Népszabadságnak, hogy tudniillik "a szociális szakma sajnos olyan szakma, ahol nemcsak segíteni kell tudni, hanem azt is el kell fogadni, hogy mindenkin nem lehet. Aki nem rendelkezik ezzel a belső konfliktust feloldó képességgel, az nagyon nehéz helyzetbe hozza saját magát és a szervezetet is."

Az igazgató a bővítés mellett döntött: éjszakai krízishelyet, belgyógyászati és pszichiátriai szakrendelést vezetett be, valamint mentőszolgálatot, mert többször előfordult, hogy a mentősök nem szállítottak el hajléktalanokat, és erről papírt is aláírattak velük. A Menhely Alapítványnál is hallottak ilyenről, az Országos Mentőszolgálatnál azonban kérdésünkre cáfolták, hogy saját akaratán kívül bárkit is az utcán hagynának. "Az elmebetegeket viszont mindig elvisszük, mert azoknak a szava semmi."

Iványi minden új beruházás szükségességéről részletesen beszámolt a működtető fővárosnak, amelynek a hozzájárulása nélkül egyébként nem is pályázhattak más (például alapítványi) pénzekre. A gond csak az, hogy az illetékes Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottság vezetője az a Győri Péter, aki a fenti Népszabadság-nyilatkozatot tette, és aki a revíziós vizsgálatokat kezdeményezte az FSZKI-ban (a fegyelmi tárgyaláshoz Iványi ragaszkodott, hogy tisztázhassa magát). Az ugyancsak ex-SZETA-s Győri egyébként kuratóriumi elnöke egy másik, hajléktalanokkal foglalkozó civil szervezetnek, az FSZKI-nél majdnem kétszer annyi támogatást kapó Menhely Alapítványnak. Informátorunk szerint azonban soha nem vett részt a Menhelyt érintő döntésekben, mindig előre közölte, hogy ő ez ügyben összeférhetetlen. Ettől függetlenül még 1993-ban felajánlotta Iványinak: szívesen lenne az FSZKI szakmai igazgatóhelyettese. Õ azonban 1994 januárjában elhárította a dolgot: "A baj az, hogy te annak a testületnek vagy a vezetője, mely velem szemben gyakorol munkáltatói és ezen belül fegyelmi jogkört."

"Nekem nem személyes, legfeljebb szakmai konfliktusom van Iványi Gáborral" - hangsúlyozza kérdésünkre Győri Péter. "Nincs az a pénzmennyiség, ami elég lenne a hajléktalanok ellátására, viszont a meglévő forrásokat egyrészt valóban a hajléktalanokra kell fordítani, másrészt hatékonyan kell felhaszálni. Az FSZKI-nél ez okoz problémát számomra" - utal a szociálpolitikai bizottság elnöke a drága, engedély nélküli építkezések rossz kivitelezésére, a saját karbantartó brigád elküldésére, ami tízmilliós tétellel növelte az intézmény adósságát. Győri szerint "nincs gumiból az FSZKI sem, sajnos sok hajléktalant küldtek el ők is. A hajléktalanok száma sokszorosa annak, amit be tudnak fogadni."

"Az FSZKI dinamikusan nőtt, és tömegellátásra rendezkedett be, ráadásul igen alacsony színvonalon" - mondja kérdésünkre Bús Balázs, a Fidesz - MPP delegáltja a szociális bizottságban, aki Győri Péterrel együtt úgy látja: hatékonyabb lenne, ha a családtagokat is foglalkoztató "mamutintézmény" helyett szociális munkásokból álló több kisebb szervezet együttműködéséből állna a fővárosi hajléktalanellátás. (Iványi a tárgyaláson azzal magyarázta egy-két családtagja foglalkoztatását, hogy ilyen kevés pénzért mást nem talált.) "Az intézmény lebontása azonban valószínűleg SZDSZ-es érdekeket sért" - véli Bús, aki szerint nem jó érv Iványi részéről, hogy azért létesített orvosi rendelőt, mert a kórházak nem látják el a hajléktalanokat. "Ha ez így van, akkor emberi jogi szempontból azért kéne küzdenie, hogy ez megváltozzon." Az ellenzéki politikus szerint egyébként "sokkal súlyosabb büntetést kellett volna kiszabni Iványira, amiért közölte: köteles a rossz jogszabályokat megszegni az emberek érdekében. Ilyet egy önkormányzati intézmény felelős vezetője nem mondhat."

A Győri és Iványi közti személyes feszültségnél lényegesebb kérdés az FSZKI finanszírozásának mikéntje. A főváros által fenntartott intézmény nagyrészt az állami büdzsé BM-fejezetéből kap pénzt, és ha Iványi előre költekezett, azt azért tette, mert beígért pénzeket várt az Országos Egészségügyi Pénztártól (OEP) és a Népjóléti Minisztériumtól; az OEP-vel egyébként máig nem lehetett tető alá hozni a finanszírozási megállapodást. A főváros az FSZKI megnövekedett létszámának megfelelő, úgynevezett normatív támogatást kapott évente az önkormányzatokat felügyelő BM-től, a maga részéről azonban csak a kezdeti 1120 helyre jutó összeget adta tovább (ma 1858 helynél tartanak).

Gyökeresen megváltozhat persze ez az egész, ha a Fővárosi Közgyűlés elfogadja Győri Péter elképzelését az FSZKI "konszolidálásáról" (az intézmény munkatársai csak "szétverésről" beszélnek). Eszerint négy csoportra bontanák a "mamutintézmény" funkcióit; Iványiék azonban ragaszkodnak az "egységes ellátórendszer" megtartásához. Egy-egy szálló működtetését Győri kiszerződné vagy nemes egyszerűséggel "eszközökkel, forrásokkal együtt" átadná más szervezeteknek. Hogy azoknak honnan lenne pénzük? Iványiék azt gyanítják, hogy ezt a célt szolgálja a Fővárosi Közgyűlés januárban megszavazott 300 millió forintja, amelyre kerületek és civil szervezetek pályázhatnak, ha "újfajta szociális kezdeményezéseket" ötölnek ki. Mint megtudtuk, a pénzeket már szét is osztották, főként a szegényebb kerületeknek.

Győri Péter alaptalannak tartja az FSZKI-sek "szétveréstől" való félelmét, mivel az intézmény nagyrészt megmaradna, csak egy-két részlegét adnák át, például éppen az Iványi kisegyházának érdekeltségébe tartozó Oltalom Karitatív Egyesületnek. Nem garantálható, hogy az ilyen lépésektől több lesz a hajléktalanokra fordított OEP-pénz, de a pénzügyi-szervezeti tisztázatlanságok rendbetétele ("nem tudjuk, ki az alapító, nem világos a feladatok gazdája") szerinte mégiscsak nagyobb finanszírozási biztonságot tesz majd lehetővé. Szerinte jót tenne az átmeneti szállások fejlődésének, szociális munkásainak, ha önállóan dolgozhatnának. "Az FSZKI megérett a decentralizálásra."

Iványi, aki az első fegyelmi tárgyalás végén közölte, nem érzi magát vétkesnek, "amúgy az Örökkévaló előtt egy kegyelemre szoruló bűnös embernek tekinti magát", már három éve közölte: "A közelebbi cél alatt azt értem, hogy a főváros területén élő hajléktalanok mindegyike legalább egyszerű fekhelyhez és naponta legalább egyszer élelemhez jusson." Elve az evangéliumi szolidaritás: "Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, jövevény voltam és befogadtatok, beteg és fogoly voltam és eljöttetek hozzám."

Seres László


"Egy frontsebész nem mérlegelhet"


Iványi Gábor a Narancsnak

Magyar Narancs: Hogyan látja, miről szól ez az ügy? Egy intézmény racionalizálásáról vagy szakmai presztízsharcról?

Iványi Gábor: Leginkább arról, hogy a hajléktalanokra megalázóan kevés pénz jut. A központi költségvetésből 500 millió forint jutott az ellátásukra, tehát az egy ágyra szóló 87 ezer forintos fejkvóta felszorozva durván ötezer ággyal. Az Országgyűlés nem abból indul ki, hogy mennyi hajléktalan van, hanem amennyi ágyat sikerült létesíteni, azt finanszírozzák. Ebből már nem tudunk új férőhelyeket létesíteni.

MN: A főváros például olyanokba kötött bele, hogy kiépítették az orvosi ellátó rendszert.

IG: Egy frontsebész nem mérlegelheti, hogy egy végtag visszavarrása hogyan lehet esztétikusabb. Itt emberek életét kell megmenteni. Nincs annál szörnyűbb, mint hogy "nem lehet mindenkit megmenteni" - egy fővárosi szociálpolitikus ilyet nem mondhat, akkor se, ha vérzik a szíve, hogy nincs elég pénz. Dehát amikor 1989-ben együtt kezdtük ezt az egészet létrehozni, foglalkozott ő azzal, hogy a Fővárosi Tanácsnak nincs erre pénze? Dehogy foglalkozott, nem érdekelte, azt mondta, tessék megoldani. Most én mondom ugyanazt.

MN: Mi motiválhatja egykori harcostársát, hogy így támadja önt?

IG: Úgy tudom, Győri Péternek vannak bizonyos szakmai ambíciói a hajléktalantémával kapcsolatban, ő szeretne a főváros első számú szakértője lenni. Én viszont sem egyetemi tanár, sem kutató nem akarok lenni e témában. Tény, hogy nagyon sokat tett az FSZKI létrejöttéért. Tűrhetetlennek tartom azonban, hogy információval és pénzzel csak egy szűk kört lát el, a saját Menhely Alapítványát. 1989-90-ben azért nem gondoltuk volna, hogy egyikünk majd a hatalom kereke lesz, másikunk meg úgy érzi, hogy végigmegy rajta a hatalom kereke.

MN: Mi a véleménye a főváros januárban elkülönített 300 milliós "szolidaritási pályázatáról"?

IG: Ez 1995-ben nem volt tervezve. Most, június 24-én sajtótájékoztatón jelentették be, hogy pályázni lehet erre a pénzre. Másnap volt az a megbeszélés, amelyre Győri meghívta a hajléktalanokat ellátó társadalmi szervezetek vezetőit, hogy "ki mit kér" az FSZKI-ból. A mi intézményeink vezetőit viszont kitiltotta, mondván, őket nem hívta meg. Az egész azt üzente ennek a társaságnak, hogy aki kér valamit, annak nem kell félnie, hogy nem lesz meg hozzá a finanszírozás.


Hajléktalanok, férőhelyek

A Népjóléti Minisztérium (NM) adatai szerint az idei első negyedévben Budapesten 3188, vidéken 3095, összesen tehát nem több mint 6283 ágy állt a lakás és pénz nélküliek rendelkezésére, miközben a legszerényebb becslések szerint is minimum háromszor ennyire lenne igény, sőt, a legtöbb szakértő ma már 20-30 ezer hajléktalanról beszél. Budapesten a szállók mintegy felét a most már az 1858 férőhelyes FSZKI működteti, a másik felét segélyszervezetek, kisebb alapítványok.

szerző
Seres László
publikálva
1996/35. (08. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra