A helyszín mindhárom esetben Békés megye. A 18 éves Cs. Jusztinát élettársa brutálisan megölte és földarabolta. A gyilkos hat évvel korábban kis híján végzett előző élettársával is. Az ügyben egymással ellentétesek az elmeorvos szakértői vélemények, amelyek közül a legkorábban készült kizárta a bűnismétlődést. Az 58 éves N. Istvánné békési nyugdíjas asszonyt az utcán találomra kivégző férfi egy héttel azelőtt már elkövetett súlyos bűncselekményeket, ám azokért még csak őrizetbe sem vették. És vajon hogyan fordulhatott elő, hogy a gyenge "bizonyítékok" dacára nem csupán a vádlottak padjára került az utóbb ártatlannak bizonyult Bogya Sándor egy rablógyilkosság miatt, de a Békés megyei főügyész életfogytiglani büntetést kért rá?
Erdei János esete
Erdei János 2001-ben, alig húszévesen a vele szakítani akaró barátnőjét egy nagyméretű késsel hátulról nyakon, további 14 alkalommal felsőtesten szúrta, majd a földre eső fiatal lány hátát többször megsebezte. A lánya védelmére a szobába berohanó anyát hétszer szúrta és vágta meg. Erdei elmenekült a helyszínről. A lány életveszélyes sérüléseket szenvedett, de túlélte a támadást, anyja súlyos sérülésekkel került kórházba. Az ötéves börtönbüntetésre ítélt Erdei János 3 év és 10 hónap után, 2005 augusztusában feltételesen került szabadlábra. A szabadságvesztés tényleges letelte (november 5.) előtt, 2006 nyarán a Békés megyei Pusztaottlakán - néhány hónapos ismeretség után - élettársa lett az akkor 17 éves középiskolás Cs. Jusztinának. Gyerekük is született, de a lány alig egy évvel később már szakítani akart Erdeivel. A férfi ezt nem akarta elfogadni, ezért 2007. június 18-án egy veszekedés után brutális kegyetlenséggel megölte három hónapos gyermeke anyját, a holttestet hétfelé darabolta, és a darabokat egy több kilométeres sugarú körben rejtette el a falu melletti bozótos pusztában.
Erdei Jánost felkerestük a szegedi Csillag börtönben. Mint kiderült, 2001-ben sem rajta múlott, hogy akkori élettársa nem halt meg; mindkét esetben azért akart ölni, "mert ha nem lehet az enyém, akkor másé se legyen a nő".
Erdei Jánosról a két súlyos bűncselekménye kapcsán három elmeorvosi szakértői vélemény született: az első a 2001-es eset, a második és a harmadik a 2007-es gyilkosság után. A 2001-es szakvélemény szerint az elkövető "egészében az enyhe fokú gyengeelméjűség szintjén áll. Emiatt a terhére rótt cselekmény következményeinek felismerésében és abban, hogy ezen felismerésnek megfelelően cselekedjen, az enyhe és a közepes fok határán korlátozva volt." A Csémi Katalin-Dobi Sándor elmeorvos házaspár végkövetkeztetése: "Nála az elmeműködés kóros állapotából eredő bűnismétlődés fokozott veszélye nem áll fenn, pszichiátriai kezelése ilyen okból nem szükséges."
A 2007-es darabolós gyilkosság után a nyomozó hatóság és a védelem indítványára két újabb elmeszakértői vélemény született, az egyiket a Szolnoki Igazságügyi Orvos Szakértői Intézet készítette 2007 júliusában, a másikat 2008 elején Ilia Katalin pszichiáter és Szalay Ágnes igazságügyi elmeszakértő. A két jelentés egyértelműen állítja, hogy Erdei bizonyos fokú személyiségzavarban ugyan szenved, "ez azonban nem éri el az elmekóros állapot szintjét", másrészt a vádlott "nem szenved és a terhére rótt bűncselekmény elkövetése idején sem szenvedett olyan kóros állapotban - így különösen elmebetegségben, tudatzavarban, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, illetve személyiségzavarban -, amely a beszámítási képességét korlátozta vagy kizárta volna."
Az Erdei 2007-es gyilkossága után készült két elmeorvos szakértői vélemény nem teljes egészében, hanem csak az idézett, de elhanyagolhatónak nem nevezhető pontokon mondott ellent a 2001-esnek. A Békés Megyei Bíróság 2008 áprilisában meghozott ítéletét a 2007-es jelentésekre alapozta: "bizonyítottan téves megállapításnak" nevezi az Erdei Jánosról korábban készült szakvélemény már idézett passzusát, miszerint a bűnismétlődés veszélye nem áll fenn, és a pszichiátriai kezelés nem indokolt.
Az ilyesfajta véleménykülönbségeknek nincs szakmai következményük sem igazságszolgáltatási, sem szakértői vonalon. És visszacsatolás sincs: a Csémi-Dobi páros sem hivatalosan, sem informálisan nem értesült arról, hogy szakvéleményük egyik fontos megállapítását nem fogadta el a bíróság. Megpróbáltunk beszélni velük, ám az időközben nyugdíjba vonult házaspár elzárkózott a személyes találkozástól.
A bekövetkezett bűnismétlődés oka az elmeorvosi vizsgálatok nyomán homályban maradt. A szakvéleményekkel szemben a faluban sokan egyértelműbbnek látták a veszélyeket. Erdeit a gyilkosság utáni büntetőperben a Békés Megyei Bíróság tanácsa előtt több tanú is "időzített bombaként" jellemezte. Új lakhelyén, Pusztaottlakán mindenki tudni vélte, hogy Erdei börtönből jött, azt azonban nem, hogy miért ült; Erdei azt terjesztette, hogy egyszerű diszkóverekedés miatt csukták be. Miután összejött Jusztinával, a családok találkoztak is, ám Erdei János Békésen élő szülei sem árultak el semmit fiuk korábbi tettéről. A tárgyalás során több tanú is részletesen beszámolt a gyilkosságot megelőző végzetes időszakról: ha Erdei ideges vagy féltékeny volt, szétverte a vályogból készült házikót, de nem volt ritka, hogy megütötte élettársát és annak anyját is. A gyilkosság és a párja eltüntetése után hazugságokba keveredő Erdei egy hét múlva mutatta meg a maradványokat a rendőröknek, amelyek alapján nem is lehetett pontosan rekonstruálni a történteket.
A Békés Megyei Bíróság ítéletét a Szegedi Ítélőtábla jogerősen helyben hagyta: Cs. Jusztina meggyilkolásáért életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntette Erdei Jánost, aki leghamarabb 30 év múlva, 2037-ben bocsátható feltételesen szabadlábra. Másodszori - és 2009 januárjában közel másfél éves - rács mögötti életének első látogatója volt a cikkíró. "Semmi más vágyam nincs, mint hogy egyszer szabadulok, megkeresem a lányom, és megsimogatom a kezét. Aztán meg is halhatok" - mondta. A bíróság előtt az utolsó szó jogán megbánta a tettét, s azt mondta, most is szereti Jusztinát.
Bogya Sándor esete
2008 novemberében a Békés Megyei Bíróságon egy gyomaendrődi gyilkossági ügyben már másodjára indult büntetőper. Az ügyész 2008 végén ugyanaz volt, mint aki a másfél évvel korábbi másik perben. Az ügyész akkor a legsúlyosabb büntetést, életfogytiglani szabadságvesztést kért a vádlottra, a hajléktalan Bogya Sándorra, amiért az a gyanú szerint 2005 augusztusában otthonában megölte, kirabolta és megbecstelenítette a 76 éves K. Bélánét. A férfit végül másfél éves hercehurca után, 2007. január 25-én a bíróság a vádak alól felmentette és szabadlábra helyezte, majd előkerült - igaz, nem a rendőrség jóvoltából - az igazi gyilkos is. Az első büntetőperben a bizonyítékokkal, a vallomásokkal és az időpontokkal kapcsolatban szinte semmi sem stimmelt. 2007 szeptemberében ugyan a Szegedi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú felmentő ítéletet, és új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot, de 2008 júliusában a Békés Megyei Főügyészség ejtette a vádat Bogya Sándor ellen.
A gyomaendrődi gyilkosság első büntetőperében a bíróság ízekre szedte a vádat, és bírálta a nyomozati munkát. Rendőri és ügyészi körökben nevük mellőzését kérve többen kifejtették, hogy a "sajátos tárgyalási stílusú" Domokos Jenő büntetőbíró "közismert rendőr- és ügyészellenessége" is visszaköszön az ítéletből. Ez az önfelmentő magyarázat azonban nem veszi figyelembe, hogy a vád alá helyezett és a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett vádlott ártatlan volt.
A hosszabb ideje hajléktalan és többször büntetett Bogyát a 2005-ös gyilkosság után három héttel vették őrizetbe, és 1 év 5 hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Egy hamis tanú, egy rosszul emlékező szemtanú, egy messze nem egyértelmű eredményt hozó poligráfos vizsgálat, egy több mint aggályosan tárolt anyagminta-maradvány és két szagminta alapján emeltek vádat ellene. Névtelenséget kérő rendőrségi forrásaink tagadták, hogy szerepet játszott volna a gyanúsításban és a vádemelési javaslatban az, hogy a nagy közfelháborodást kiváltó ügyben óriási volt a nyomás a rendőrségen. A rendőrök szerint az sem befolyásolta a nyomozást, hogy Bogyát 1996-ban ötévi börtönre ítélték szemérem elleni erőszak miatt.
A rendőrség a tett helyszínén talált lábnyomok és ujjlenyomatok egyikét sem tudta Bogyához kötni. Nem volt Bogyától származó DNS-minta, sőt tőle származó haj- vagy szőrszál sem. Nem egyeztek az időpontok - Bogya rekonstruált mozgása, tartózkodási helye kizárta, hogy a gyilkosság idején a tetthelyen lehetett volna. A férfi mindvégig tagadta a vádat.
Bogya súlyos alkoholista, aki a bűncselekmény időpontjában is olyan részeg volt, hogy a viskójában hevert. Rajta kívül ketten voltak ott. Bár a három hajléktalan a vallomásában időnként felcserélte a napokat, a bírósági rekonstrukció ezeket az ellentmondásokat végül tisztázta, s Domokos Jenő ezért - valamint a már említett elégtelen bizonyítékok miatt - jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott nem lehetett a gyilkos.
Nemcsak az időpontok és tanúvallomások, hanem egy bűnjelként azonosított mikromaradvány miatt is erős aggályait fejezte ki a Bogyát felmentő elsőfokú ítélet. A Bogya Sándortól lefoglalt ruházat egyes részeit, köztük egy virágmintás törülközőt 1 hónapos késedelemmel küldték át a nyomozók a BM Bűnügyi Szakértői Kutató Intézetébe; azokat ráadásul korábban szabálytalanul tárolták (egészen pontosan: szárították). Az egyetlen darab mikromaradvány egy szivacstörmelék volt: ez megegyezett a meggyilkolt asszony ruhadarabjaiban felfedezett anyagmaradvánnyal, amely a helyszínen található fotelek szivacsbetétéről kerülhetett oda. Ezt a rendőrség szeptemberi kérésére készült 2005. október végi szakértői jelentés is megerősítette. Domokos Jenő bíró azonban ítélete indokolásában fölvetette: "Másfél hónappal a szakértői vélemény elkészülte előtt honnan tudott a nyomozó hatóság arról, hogy Bogya Sándor törülközőjében szivacstörmeléket kell keresni?" (Kiemelés tőlünk - a szerk.) A bíróság leszögezte azt is, hogy a vádlott "a bűncselekmény tagadását illetően annak ellenére sem tört meg az eljárás során, hogy mintegy 1 év 5 hónapon át tartó előzetes letartóztatása alatt a nyomozó hatóság a beismerő vallomás elérése érdekében a törvényben tiltott módszert alkalmazott, a vádlott hajszála nem került elő a gyilkosság helyszínén, az ügy vizsgálója erről nem rendelkezett objektív adattal".
Az eddigieknél is érdekesebb kérdéseket vet föl a szagminta ügye. Két, egymástól független vizsgálatban speciálisan kiképzett kutyák egyértelműen "bejeleztek" Bogya Sándor szagmintájára. Szakértők egybehangzó állítása szerint a kutyák szinte sohasem tévednek. A nyomozás során, a vádiratban és a tárgyaláson sem merült fel olyan adat, hogy a gyomaendrődi lakóházba nem egy behatolás történt. S mivel azóta a valódi tettes is megkerült, két eset lehetséges. Egy: a gyilkosság után Bogya is a helyszínen járt, ami azonban a fentebb vázoltak szerint teljességgel kizárható. Kettő: a szagmintákat valahol valakik manipulálták, amire viszont nincs semmilyen bizonyíték. Marad tehát a jókora kérdőjel. Mindenesetre a rendőrség és az ügyészség által kiemelten kezelt szagminta-bizonyítékot a bírói ítélet partvonalon kívülre helyezte.
A Békés Megyei Bíróság 2007. január 25-ei felmentő ítéletében úgy helyezte szabadlábra Bogya Sándort, hogy akkor még senki semmit nem tudott a valódi tettes kilétéről. Az 1 év 5 hónapot előzetes letartóztatásban töltött Bogyával szemben csak a szabadulása után másfél évvel ejtette a vádat a Békés Megyei Főügyészség, miután önhibájából képbe került a valószínűsíthető tettes, H. János László.
Bogya szabadon engedése után H. ugyanis névtelen levelekkel és utcai telefonfülkékből kezdeményezett hívásokkal bombázta a rendőrséget azzal, hogy "bizalmas információkat tud a gyilkosságról". H.-t azonban nem vették komolyan, kérése ellenére egyszer sem kapcsoltak neki telefonon általa elfogadhatónak tartott magasabb rangú nyomozót. A rendőrök talán soha nem is kapják el, ha nem segít nekik egy volt gyomaendrődi rendőr, a ma kertépítéssel foglalkozó Hermann Mihály, aki a régi ismeretségre tekintettel hajlandó volt meghallgatni H-t. A dolgok menete onnan felgyorsult. Végül H. János Lászlót a Békés Megyei Bíróság 2008. november közepén életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte első fokon. Az ügyész ugyanaz a Haraszti János volt, aki Bogyára is a legsúlyosabb büntetést kérte. Jogerős ítéletet a Szegedi Ítélőtábla hoz majd az ügyben.
A csaknem másfél évig jogtalanul előzetesben tartott Bogya Sándor az önérdek-érvényesítés minimumára sem képes: máig nem kezdeményezett vagyoni kártérítést. Kirendelt védője, Vozár István a 2007. januári felmentése óta nem is látta volt ügyfelét.
Bondár Sándor esete
Paral Attila, a Békés Megyei Főügyészség ügyésze 2008. szeptemberi vádbeszédében "kivégzésszerű mozzanatnak" értékelte a megyei bíróság előtt, ahogyan Bondár Sándor 2007. november 24-én, késő délután Békésen, a nyílt utcán hátulról leszúrta N. Istvánnét. Az 58 éves asszony a helyszínen meghalt. A nyomozás adatai szerint Bondár találomra választotta ki az egyébként piaci árusként ismert nőt; azért, mert pénztárcát látott a kezében. A gyilkosság idején közepesen részeg férfinak italra és cigarettára kellett a pénz, mert hitelre már nem szolgálták ki sehol. A belvárosi utcán kiválasztott ember után ment, s amikor utolérte, kabátja alól előhúzta kését, és többször döfött. A védekezésre képtelen, földre esett asszonyt többször nyakon is szúrta. A hétezer forintos zsákmánnyal Bondár egy közeli boltba ment, ahol sört és cigarettát vett, mire azonban a sört kibontotta volna, a rendőrök őrizetbe vették. Azt sem tudta, hogy nőt vagy férfit ölt meg.
Bondár egy héttel e gyilkosság előtt Békésen, ugyancsak pénzszerzés céljából, mellkason és hason szúrt egy idős mozgáskorlátozottat, Méhes Sándort. Méhes sérülései nyolc napon túl gyógyultak, a kórházi műtéttel a sértett életét mentették meg. Azóta Méhes hoszszú gyógykezeléseken van túl, kivették a fél veséjét.
A két késszúrás után egy héttel, 2007. november 24-én délután a Bondár békési háza melletti földterületen Szekerczés Sándor szántott traktorával. A munkagép zajától Bondár nem tudott aludni, s ettől ideges lett: egy nagyobb baltát vett magához, kiment, fellépett a mozgó járműre, és többször megütötte a traktorost, miközben azt kiáltotta: "Megöllek!" A megtámadott férfinak szerencséje volt, csak kisebb sérüléseket szenvedett. Szekerczés a helyi kapitányságra ment, a rendőrség pedig azonnal keresni kezdte Bondárt - de csak azután találta meg, hogy leszúrta és kirabolta a békési asszonyt.
A perben tanúként meghallgatott Méhes Sándor arról beszélt a büntetőtanács előtt, hogy ha az őt ért támadás után Bondárt őrizetbe veszik és előzetes letartóztatásba helyezik, akkor nem hal meg N. Istvánné.
"Az első, 2007. november 17-ei késelése után Bondár esetében nem állt fenn az őrizetbe vétel, így a törvény rendelkezése alapján a későbbi előzetes letartóztatás lehetősége sem" - reagált a felelősség kérdését firtató felvetésre Kis Péter, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója és Tóth Csaba, a bűnügyi osztály vezetője. Hangsúlyozták: a gyanúsított nem volt szökésben, elrejtőzésétől nem kellett tartani, ahogyan attól sem, hogy bűnjeleket megsemmisítve, elrejtve veszélyeztethetné a bizonyítási eljárást; attól sem tartottak, hogy bárkivel összebeszél, befolyásol tanúkat - minthogy tanúk nem voltak. Bondár együttműködött a rendőrséggel, beismerte a tettét. Tóth Csaba kérdésünkre elmondta: a Méhes-eset után a Bondár ügyében eljáró rendőrök orvosi vizsgálatot is kezdeményeztek, és ennek megállapítása szerint nem kellett a bűnismétlődés veszélyétől tartani. Ezt erősítette, hogy a tettesnek korábban soha nem volt dolga a rendőrséggel. A gyors orvosi vizsgálat szerint bár Bondár Sándor kétszer szúrt, nem ön- és közveszélyes.
A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetői szerint a történtek után két hónappal, 2007 decemberében kapták meg az ügyben született orvos szakértői jelentést, amely végérvényesen kimondta: Méhes a két késszúrás nyomán életveszélyes sérülést szenvedett. A rendőrség esetleges hibája vagy mulasztása hivatalosan sosem merült fel a Bondár-ügyben.
Nevük mellőzését kérő jogászok a kirívóan súlyos bűncselekményre, s ennek nyomán a bűnismétlődés elvi lehetőségére tekintettel azonban nem értik, hogy az életveszélyes szurkálás után miért nem vették őrizetbe és helyezték előzetes letartóztatásba Bondár Sándort. "Ilyen humánus rendőrséget még nem láttam" - fogalmazta meg kritikáját egy büntetőügyekre szakosodott Békés megyei ügyvéd.
"A rendőrség az eset kapcsán nyilván védi a mundér becsületét is. De tény, hogy az életveszélyt okozó testi sértéseknél Békés megyében mintegy 80 százalékban - és hasonló nagyságrendben az országban is - a tetteseket nem veszik őrizetbe, és nem kezdeményezik előzetes letartóztatásukat" - mondta az ügyet ismerő rendőrtiszt. Hozzátette, hogy az ismertetett jogszabályra hivatkozva a nyomozást felügyelő ügyészek legtöbbször "körberöhögik" az ilyen indítványokat. "Így gyakran előfordul, hogy a sértettet még a kórházban műtik, amikor a gyanúsított a kihallgatás után már hazatérhet. A lakosság igazságérzete és a jogszabály teremtette keretek nem mindig találkoznak egymással. A rendszerváltás után módosult jogszabály mögött az az alapelv húzódik meg, hogy az őrizetbe vétel és az előzetes letartóztatás nem lehet előre hozott büntetés" - magyarázta a rendőrtiszt.
A három bűncselekmény - köztük a "kivégzésszerű gyilkosság" - után elmeorvos szakértői vélemény készült Bondár Sándorról, amely alkohol- és cukorbetegségéből adódóan az agykéreg sorvadásáról számolt be, egyúttal kimondta, hogy a bűnismétlődés fokozott veszélyétől nem kell tartani. A Bondárra első fokon kiszabott 20 éves börtönbüntetést a Szegedi Ítélőtábla jogerősen 17 évre csökkentette.
(A cikk elkészítését a Társaság a Szabadságjogokért oknyomozó programja támogatta. Az írás teljes verziója elérhető a www.oknyomozo.hu oldalon.)
