Kivégzés Tiszalökön - Volt egy álmuk

  • Varró Szilvia
  • 2009. április 30.

Belpol

Tiszalökön szerda este kivégeztek egy cigány embert. ' volt a hatodik halottja a romák ellen tavaly óta zajló bűncselekmény-sorozatnak. A rendőrség a több mint egy tucat támadásból nyolc ügyet lát egymással összefüggőnek. A rendőri vezetés végre megszólalt. Varró Szilvia
Tiszalökön szerda este kivégeztek egy cigány embert. Õ volt a hatodik halottja a romák ellen tavaly óta zajló bűncselekmény-sorozatnak. A rendőrség a több mint egy tucat támadásból nyolc ügyet lát egymással összefüggőnek. A rendőri vezetés végre megszólalt.

"Az ágy szélén ültem, épp a Barátok közt ment, amikor Jenő szólt, hogy ne menjek ki hajmosás után, majd ő hoz vacsorát. Tálcán behozott egy szelet húst kenyérrel, majd bepakolt, és kiment, hogy kiálljon a kocsival. A táskáját még bent hagyta a lócán, az előszobában. Aztán éles zajt hallottam, durranást, hogy beleremegtek az ablakok, majd egy dübögést. Ott feküdt kétlépésnyire a bejárattól. A feje a kövön, itt, a vérnyomnál, a lába a virágágyásban" - Kókáné Tóth Éva (46) monoton hangon, rezzenéstelen arccal meséli a múlt szerda este történteket. Két napja be van nyugtatózva, hogy elviselje az idegenek kérdéseit, a rendőrök faggatását, meg azt, hogy váratlanul elvesztette a párját.

Kóka Jenő (54) szerda reggel jött haza az Alkaloida gyógyszergyárból, ahol több mint harminc éve dolgozott. A 25. évfordulóra egy arany pecsétgyűrűt kapott a vállalattól jó munkája elismeréseként, benne a gyár emblémájával. Négy műszakban dolgozott már évtizedek óta, szerdán reggel is épp az éjszakai műszakból jött haza. Évával bementek Tiszalökre vásárolni, mert a cigánytelep a várostól pár kilométerre húzódik. Ebéd után Jenő lefeküdt, hiszen este tizenegykor újra kezdi a munkát. Éva tíz előtt tíz perccel keltette föl, Jenő kiugrott az ágyból, fölhajtotta a kávét, vacsorát vitt az asszonynak, majd kifelé indult. A támadók feltehetően az utca felől állhattak, és egyetlen lövéssel gyilkolták meg a férfit.

"A zajra félrelöktem a tálcát, kiszaladtam, próbáltam felemelni, de nehéz volt, kiáltottam az öcséméknek, akik szemben laknak, hogy gyertek, Gabika, segítség! Lefelé szájjal feküdt,

csak a vértócsát láttam

alatta. Hiába emelgettem, nem tudott már hozzám szólni" - mondja a feleség. Öccse, Tóth Gábor azonnal mentőt hívott. "A mellkasán, a szívénél ment be a golyó, és a hónalja alatt jött ki. Kérdeztem a mentősöket, hogy nyomjam-e a mellkasát, vagy éppen ne nyúljak hozzá, azt mondták, nyomjam. Egy törülközővel próbáltam ritmusosan nyomni, de addigra már halott volt. Azt hiszem, azonnal szörnyethalt. Talán még a támadóját sem láthatta."

A telep utolsó házánál közvilágítás nincs ugyan, ám a szobában lévő fény jól megvilágíthatta a kilépő férfi alakját. A kertszomszéd este a Kókáék házával szemközti kis földútra egy terepjárót látott behúzódni, amely levette a fényt, és ott várakozott. A füvön lévő keréknyomot a rendőrök is levették; a gyilkos golyót a család szerint nem találták meg, bár a garázsajtó egy részét elvitték, mert súrolta a golyó. Pár hete Kóka Jenő az éjjeli műszakból hajtott haza, amikor a cigánytelep felé vezető úton maszkos, police feliratú ruhát viselő személyek megállították, és elkérték a papírjait. Kóka szőke és kék szemű volt, vélhetően nem nézték cigánynak, mégis megijedt, hogy az autó nélküli férfiak, miután papírjait átadta nekik, azt kérdezték: hol lakik. Itt a közelben, válaszolta röviden, majd a két férfi elengedte.

A család érzése szerint szerda este egyébként túl sokáig várakoztak a mentősökre és a rendőrökre; addigra riadóztatták a Tiszavasváriban lakó rokonságot is. Kóka Jenő négy testvér közül a második volt, édesanyjukat két hónapja temette el a család. Jenő keresztlánya, Ági és szülei fogadnak minket Tiszavasváriban. A család két éve költözött el a város cigánytelepéről, de mindhárom lánynak diplomája van, vagy épp most szerzi a következőt. Szerda éjjel tizenegytől másnap reggel ötig ácsorogtak az utcán, hiszen a rendőrség lezárta a ház környékét; pár órán át csak a letakart holttestet láthatták. "Tiszavasvári cigánytelepén, ahol laktunk, miénk volt a legutolsó ház, utánunk már csak az erdő és a szántóföld jött. Akár velünk is megeshetett volna" - mondja Kóka Ágnes, az elhunyt keresztlánya. Ágnes hét éve foglalkozik a roma gyerekek integrációjával, részt vett a szociális minisztérium telepfelszámolási programjában, esélyegyenlőségi ügyekért harcol, helyi civil szervezetet igazgat, regionális esélyszakértőket képez. Egyike azon fiatal roma értelmiségieknek, akik úgy dolgoznak a kormányzatnak, hogy közben kritikusak maradtak, és nem szakadtak el a közösségüktől. Családjukban mindenki dolgozott, a fiatalok többsége tanult, a diplomások hivatásuk mellett a romaügyben is aktívak. Most zavartan ülnek az asztal körül, fő a töltött káposzta, hisz sok embert várnak a virrasztásra. "Igazi célpontnak érezzük magunkat. A keresztapám halála azt bizonyítja, hogy

mindegy, mit csináltunk,

hogyan próbáltunk bizonyítani a többségi társadalom és önmagunk előtt is. Csak az számít, hogy cigánynak születtünk" - lábad könnybe Ági szeme. A részben magyar, részben oláh cigány család még mindig nem fogja fel a történteket, két nap alatt tört össze minden, jogállamról, békés egymás mellett élésről, fejlődésről szőtt álmuk. "Az állam nem véd meg minket, nem ugyanazok a szabályok érvényesek ránk. Mégis, amíg mással történik meg mindez, amíg Tatárszentgyörgyön és Nagycsécsen öltek cigányokat, addig csak absztrakt módon éltük át a kiszolgáltatottságot. Most minden eddigi munkánk megkérdőjeleződött, hirtelen úgy tűnik, semminek sincs értelme. Felnőtt itt a megyében egy komoly, jogait érvényesíteni tudó roma értelmiségi réteg. Eddig se volt könnyű, de most a puszta létünkért kellene harcolni. És az nem biztos, hogy megéri. Nem biztos, hogy van jövőnk. Hogy érdemes így például gyerekeket vállalni."

A helyi romák arról is beszélgettek: mintha Olaszliszkáért kellene kollektívan bűnhődnie a cigányságnak (Szögi Lajos tanár, akit a gyermekei szeme láttára brutálisan vertek agyon romák, tiszavasvári volt).

Az 5900 fős Tiszalök tizenöt százaléka roma. 2007 óta Gömze Sándor fideszes polgármester irányítja a várost. Sajnálja az elhunytat, aki megbecsült ember volt a településen, még akkor is inkább alkalmi munkát vállalt segély helyett, amikor egyszer három hónapra munkanélküli lett. "Olyan ember volt a rendőrség szerint, aki egy elromlott irányjelzővel már ki se állt a garázsából. Normakövető" - mondta lapunknak és a velünk együtt érkező New York Timesnak a polgármester. A kisebbség-többség együttélésére vonatkozó kérdéseinkre Gömze Sándor azt említi, hogy Tiszalök 2007-ben és 2008-ban országosan a harmadik helyen állt a betörések és besurranásos tolvajlások számát illetően. Amikor a Magyar Gárda itteni korábbi megjelenéséről érdeklődünk, a polgármester nem nagyon érti, hogy jön ez ide; bár tavaly október 23-án ünnepséget tartott a gárda a településen, rendbontás nem történt - leszámítva a romák tiltakozását, akik ottani viselkedésükkel magukat járatták le. A polgármester különben nem örült a gárdának, mert a helyi konfliktusokat jobb szereti helyben rendezni. De nem érti, mi szükség volt a romáknak kivonulni ellenük. "Nem ismerték föl a Szózatot, a székely himnuszt, csak trágárul ordítoztak" - ecseteli a polgármester, aki szerint nem valószínű, hogy Kóka Jenőt valamilyen haragosa gyilkolta volna meg, ahogy az is kizárt, hogy mindehhez köze lenne a gárdának vagy a Jobbiknak. "Szerda este a Tisza étteremben a Jobbik Magyarországért Mozgalom épp alakuló ülését tartotta. Nem valószínű, hogy pont aznap gyilkoljanak."

Közben az országos rendőrkapitány ötvenmillió forintra emelte a romák elleni, halálos áldozatokkal járó fegyveres támadások nyomravezetői díját. A nagycsécsi, tatárszentgyörgyi és tiszalöki támadásokért Bencze József szerint ugyanaz az elkövetői kör felel. A rendőri vezető a Népszabadságban mondott konkrétumokat a romák elleni támadások hátterét vizsgáló Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) eredményeiről. Az elmondottak leginkább a közvélemény megnyugtatására irányultak. Szerinte érthető a romák félelme, amely, mint mondta, "esetenként önbíráskodásba is átcsap" - bár utóbbira példát nem említett.

A nyomozók vadásztársaságok mellett katonai vagy egyéb egyenruhás szervek, akár rendőrök között is keresik a támadókat. Tehetős, fegyverhez hivatásszerűen értő, valamilyen militáris képzettséggel rendelkező 4-5 személyről van szó, akik biztos kézzel ölnek. Egyelőre a több mint egy tucat, romák ellen irányuló támadásból mindössze négy esetben van feltételezett elkövető. Az esetek kriminalisztikai jellegzetességei hasonlóságot mutatnak: többnyire a cigánysor legszélső házánál, éjfél körül támadnak. Előbb Molotov-koktéllal füstölik ki a lakókat, majd lőnek. A megtámadott házak mellett rét, erdő vagy egyéb, menekülésre alkalmas terület húzódik. Az elkövetési eszköz is hasonló: van olyan helyszín, ahol a használt sörétes fegyver egyezik egy másik helyszínen használttal, van, ahol a golyós fegyver ugyanaz, mint egy harmadik településen. A hasonló elkövetői körre utaló falvak mindegyike közel van az M3-as vagy az M5-ös autópályához.

A rendőrség eddig hét ügyről gondolta, hogy elkövetőik azonos körből valók, Tiszalök a nyolcadik. Az NNI korábban egy büntetett előéletű roma férfira nyomozott azzal a logikával, hogy azért, hogy fiatalkorú gyermekét kihozza a börtönből, maga követte el a többi gyilkosságot, rasszista indítékúnak tüntetve fel az ügyeket. Egy hónapja ezt a verziót elvetették; a Tiszalökön talált DNS-minták egyébként sem szerepelnek a bűnügyi nyilvántartásban.

Lapzártánkkor az ORFK előtt tiltakozik a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom és a Roma Polgárjogi Alapítvány a romákkal szembeni erőszak ellen, folyamatos, nyilvános tájékoztatást várva a rendőrségtől a nyomozás állásáról.

Neked ajánljuk