Önkormányzati ingatlanok állami kisajátítása a Józsefvárosban

Leesik a térképről

Belpol

Titokban készült a törvényjavaslat, amely tíz ingatlant vesz el a józsefvárosi önkormányzattól. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem terjeszkedése eddig a környék fejlődését szolgálta, de az újabb területszerzés egy rehabilitációnak tesz keresztbe. A helyi Fidesz Pikó András polgármesterre mutogat.

„Mindenki fel van háborodva, nagyon idegesek szegény lakók. Állítólag államosítják, ledózerolják ezeket a házakat. Hát itt egy négygyerekes család él, mellettük egy háromgyerekes család. Ők mit csináljanak? Mi még megoldjuk a férjemmel, csak ketten vagyunk.” Így fogad egy hatvan év körüli hölgy a VIII. kerületi Diószegi Sámuel utca egyik bérházának udvarán. Ahogy megérkezünk, rögtön igyekszik össze­trombitálni a szomszédokat, hogy nyilatkozzanak: „Hát nem akarod, hogy itt mindent leromboljanak, nem?” – kérdezi egyik szomszédját. A legtöbben elzárkóznak, gyorsan bemenekülnek a lakásokba. „Aranyosak, rendesek az itt lakók, pedig – teszi hozzá halkabban – a többség cigány ám, de hát ők is rendesek, őket is szeretni kell, nem?” Eközben egy roma anyuka érkezik a fiával, de nem állnak meg a kedvünkért. „Jobb helyre megyünk majd, ennél csak jobb helyre lehet” – mondja elmenőben.

Hideg zuhanyként érte a rossz hírű környék lakóit az információ, amiről Pikó András független polgármester és az általa vezetett önkormányzat is csak egy salátatörvény-javaslatból szerzett tudomást: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) terjeszkedni fog a Dió­szegi és a környező utcákban. A tíz kisajátítandó ingatlanból nyolc lakóépület, amelyekben mint­egy 210 család, legalább 500 ember él. Nekik az önkormányzat fél éven belül új otthont köteles biztosítani. A kiszolgáltatott emberek és a kerületi vezetés helyzetét nem teszi könnyebbé a szűkös határidő és az, hogy a törvény bármiféle egyeztetés vagy tájékoztatás nélkül készült el. Ráadásul a kérdést máris pártpolitikai platformra emelte Kocsis Máté parlamenti frakcióvezető és Sára Botond fővárosi kormányhivatali vezető irányításával működő helyi Fidesz.

„Ígértek sok mindent”

Tarka nyomor fogad abban a Diószegi utcai udvarban, ahová beléptünk: sok lakás vizesedik, számos ablakot és ajtót bedeszkáztak, de olyan porta is akad, amelyet a lakói saját pénzből újítottak fel és szigeteltek kívül-belül. A szegénység közös, a falfesték nem: ahány lakás, annyi színben pompáznak a folyosók, már ahol időnként lefestik azokat. Az utcában egyszintes házak is vannak, ezek a legrosszabb állapotúak, és van, ahol még fával fűtenek.

Pikó András többször is meglátogatta az érintett lakókat, amióta a törvényjavaslat megjelent. „Kedves volt, de azt mondta, nem tud annyi embernek lakást adni, ahánynak kellene. De eljött utána Sára Botond is, itt ült, ahol most maga. Mondtam neki, ne csak velem beszéljen, hanem a többi lakóval is, menjen fel hozzájuk. De azt mondta, fáj a lába, nem megy föl. Hát mit lehet erre mondani?” – kérdezi nevetve a földszinten lakó hölgy. „Hogy mit ígért Sára úr? Olyan sokat nem, inkább mondta a magáét. Az ellenkezőjét annak, amit a polgármester.”

Egy másik hölgyet is megkérdeztünk, akinek szimpatikus, hogy Pikó András maga jött ki a lakókhoz. „Őt rendes, megbízható polgármesternek, jóindulatú embernek gondolom. Bízom benne, hogy sikerül megoldást találnia.” Aztán hozzáteszi, ő minek örülne: „A Józsefváros jobb részeire szívesen költöznék.”

 
Itt sem lesz maradás
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.