Lesz-e értelme ellenzékből megnyerni egy önkormányzati választást 2024-ben?

Belpol

Csak szibolikus jelentőséggel bírhat, ha valahol győz az ellenzék, vagy konkrét hozadéka is lehet? A Republikon beszélgetésén polgármesterek vitáztak erről.

A 2022-es országgyűlési választás eredményei után már nemcsak az a kérdés, össze tud-e állni az ellenzék valamilyen formában, vagy hogy 2019 után képes-e nyerni legalább azokon a településeken, ahol először sikerült, hanem az is, hogy egyáltalán van-e értelme ellenzékből megnyerni egy önkormányzati választást a NER tizennegyedik évében, évek óta rendeleti kormányzás alatt élve és különféle célzott sanyargató intézkedésektől sújtva. Először persze lelőném a nem túl nagy poént: a kedden délután a Republikon által rendezett beszélgetésre meghívott négy városvezető – Kiss Ambrus budapesti általános polgármester-helyettes, Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere, Nyitrai Klára bajai polgármester és Wittingfoff Tamás, Budaörs polgármestere – szerint van. Mivel valamiből élni is kell, választott polgármesterek nem is mondhatnának mást, de azért érdemes kifejteni kicsit a kérdést.

Nyitrai az önkormányzatok helyzetét a Gyaloggaloppban látható Fekete Lovaghoz hasonlította nyitásként, hozzátéve, hogy egyelőre még nem tudja, épp a lovag melyik állapotában vannak.

„Évről évre tetemesebb hányadát fizetjük működésre a bevételeinket, egyre kevesebb jut fejlesztésre” 

– alapozta meg a jó hangulatot a Momentum politikusa. Kiss Ambrus a főváros részéről vitte tovább a vonalat, kiemelve, hogy az ő bevételeiknél már most többet kér vissza a kormány, ami miatt új taktikát kellett kitalálniuk (ennek lett az eredménye az egyelőre sikeresnek tűnő per, aminek köszönhetően egy ideig felfüggesztették Budapest szolidaritási hozzájárulásának befizetését).

Kiss Ambrus szerint fontos, hogy elmagyarázzák: az önkormányzat a hatalmi fékek utolsó eleme, ugyanis a többi nagyjából elveszett.

Nagyjából ezt támasztotta alá Wittinghoff Tamás is, aki azt emelte ki, hogy az önkormányzatiság lényege a közszolgáltatások biztosítása lenne, de a kormány államosította az iskolákat, elvitte a védőnőket, kicsavarta a kezükből a hulladékgazdálkodást, átvette az építéshatósági lehetőségeket, így az önkormányzatok ügyeskedésnek tűnő megoldásokkal tartják működésben a településeket.

 
A beszélgetés résztvevői: Kiss Ambrus, Nyirati Klára, Wittinghoff Tamás, Niedermüler Péter

Azt már a DK-s Niedermüller tette hozzá, hogy ameddig a vonzóbb területekről elvesz a kormány, az olyan nem tetsző feladatokat áttolja az önkormányzatra, mint a szociális ellátás, ami természetesen óriási terhet rak a helyhatóságokra. Niedermüller elmondása szerint az általa vezetett VII. kerületben ráadásul egy év ment el azzal, hogy konszolidálták a helyzetet, és hozzáláthattak az olyan munkákhoz, mint az önkormányzati lakások felújítása.

A régi motoros Wittinghoff úgy foglalta össze, a kormány célja az, hogy csak részleges szerepe maradjon az önkormányzatoknak minden fontos területen, ezeket alapszinten működtessék, kiemelve, hogy ezek jellemzően azok a területek ráadásul, amiről az állampolgároknak fogalma sincs, ki felel értük.

Nem könnyű a helyzete annak sem, aki kampányol: a moderáló Király Dávid is felvetette, milyen ellenszere lehet annak, hogy a Fidesz tulajdonképpen mindent megígér a választóknak cserébe azért, hogy rájuk szavazzanak. Úgy tűnt, a polgármesterek változó mértékben aggódnak: Nyitrai szerint az emberek 2019 előtt látták, a helyi Fidesz annyira képes, hogy rossz helyre húzzanak fel rosszul működő szökőkutat, miközben a város semmit nem fejlődött.

Kiss Ambrus szerint nekik ügyesnek kell lenniük, és az Európai Bizottságon keresztül elérniük azt, hogy a kormány egyeztessen a fővárossal. Mint mondta, ennek köszönhetően sikerült kilobbizniuk új CAF-villamosokat, trolikat is.

A legegyértelműbben Wittinghoff vázolta fel a bajt: „Mit lehet azzal a populista, jogállamisággal össze nem egyeztethető felvetéssel kezdeni, amikor a fideszes ellenfél azt mondja, hogy szavazzatok rám, mert akkor az államtól kaptok pénzt?” – tette fel a pontosított kérdést, majd hozzátette, hogy „amilyen helyzetben most az államháztartás van, egy Budaörs léptékű város úgysem fog több pénzt kapni”. Wittinghoff elmondta, Budaörs jelenleg a szabadság szigete, ahol lehet alkotni.

Az egyébként egy óránál hosszabb beszélgetés végére is valami ilyesmi maradhatott meg: egy önkormányzati választáson aratott győzelemnek valamiféle szimbolikus jelentősége is van azon túl, hogy legalább pár közszolga nem a teljesen zártan működő Fideszt képviseli. Nyiratit saját bevallása szerint az apró sikerélmények viszik előre, Wittinghoff további kihívásokat lát maga előtt 30 év polgármesterkedés után, Niedermüller pedig egy DK-stól elvárható módon jóval szimbolikusabb okot mondott arra, amiért újraindul: mert ez az ő hazája is, és nem engedné át azoknak, akik hazudnak, lopnak és gyűlölködnek.

Valószínűleg Niedermüller gondolata az egyetlen, amire 2024-ben is rácsatlakozhatnak a kevésbé fideszes szavazók: az önkormányzatiság lerohasztása után összességében tényleg főleg szimbolikus jelentősége van annak, hogy mondjuk ki Miskolc polgármestere, viszont ez az a szimbólum, ami a végén mégis csak azt üzeni ezeknek az embereknek, hogy nincsenek teljesen egyedül. Én legalább is ilyesmit következtettem ki a modern magyar történelem valószínűleg legkilátástalanabb kampánya előtti beszélgetéséből.

A teljes beszélgetés ide kattintva tekinthető meg.

(Címlapképünkön: Karácsony Gergely főpolgármester, mellette Számadó Tamás főjegyző (j) és Kiss Ambrus általános főpolgármester-helyettes (b) a Fővárosi Közgyűlés ülésén a Városházán 2022. augusztus 31-én. Fotó: MTI/Kovács Attila)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.