Magyar Rádió: Apukám világa

szerző
Seres László
publikálva
1999/2. (01. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Míg a Magyar Televíziónak továbbra sincs kuratóriuma, a Magyar Rádióban már hétfőn bemutatkoztak egymásnak a javított, bővített kiadású tulajdonosi testület tagjai, sőt két fideszes kurátornő javaslatára már döntés is született a Szervezeti és Működési Szabályzat revíziójáról. Egy új médiaháború kirobbanása még kérdéses, abban azonban sokan egyetértenek, hogy a közszolgálati rádió már ma is másképpen szól, mint május előtt.

Míg a Magyar Televíziónak továbbra sincs kuratóriuma, a Magyar Rádióban már hétfőn bemutatkoztak egymásnak a javított, bővített kiadású tulajdonosi testület tagjai, sőt két fideszes kurátornő javaslatára már döntés is született a Szervezeti és Működési Szabályzat revíziójáról. Egy új médiaháború kirobbanása még kérdéses, abban azonban sokan egyetértenek, hogy a közszolgálati rádió már ma is másképpen szól, mint május előtt.

"Riporter: Tehát ha a Magyar Rádiónál a jövőben szervezeti vagy személyi változtatások lesznek, akkor annak nem a gazdálkodás lesz az oka.

Hajdu István: Semmiképpen sem. Bármilyen személyi vagy szervezeti változtatásnak csak szakmai indokai lehetnek, szakmai követelmények alapján."

Az interjú a rádióelnökkel tavaly október 5-én hangzott el az Esti krónikában, és az üzenet lényegében úgy szólt: pénzügyileg nagyjából stabil az intézmény, nem lesz tömeges elbocsátás gazdasági okokból. Hogy aztán szakmai indok alatt mi mindent lehet érteni, az más dolog, pláne egy olyan intézményben, ahol, ahogy egy szerkesztő mesélte, mindig is elválaszthatatlanul összekapcsolódtak egymással a politikai, a szakmai és az emberi szempontok. Papp Miklós gazdasági alelnök megkeresésünkre egyelőre nem tudott pontos számokat mondani a rádió mérlegéről, csak annyit közölt igen optimista arckifejezéssel, hogy "stabilizálódott a Magyar Rádió gazdasági helyzete, és a finanszírozás biztosítható a jóváhagyott ötéves stratégiai terv szerint. Tudjuk, mire mennyit költhetünk." Papp Miklós annyit még elárult, hogy megoldás született az egyik legnagyobb tartozás (Antenna Hungária) rendezésére.

Optimista tragédia

A Magyar Rádió (MR) nem mindig nézett olyan bizakodóan a jövőbe, mint alelnöke. November közepén Agárdi Péter kuratóriumi elnök még attól félt, "újra megnőhet a veszélye annak, hogy a Magyar Rádió eladósodik, és ezáltal nőhet politikai kiszolgáltatottsága". Értsd: a rádióelnök is járhat majd rendszeresen Stumpf István politológushoz pénzért kuncsorogni, mint Horváth Lóránt, a televízió elnöke. Tömeges elbocsátások nem voltak a mintegy 1700 belsőst és hétezer külsőst foglalkoztató médiaszauruszban, de azért sokan féltik az állásukat, nagy az elbizonytalanodás, és kifejezetten rossz a közérzet a hírműsorok folyosóin.

Az elmúlt egy-másfél évben profi műsorszerkesztők és -vezetők, fiatal hírszerkesztők, riporterek tömegei vándoroltak át a kereskedelmi és királyi tévékhez (vagy döntöttek így összeférhetetlenséget mérlegelve): Adorján Dóra, Gulyás Erika, Orosz József, Kardos Ernő, Nika György, Gyuricza Péter, Köves Pál, Kakuk György, Vicsek Ferenc, Kereszty Gábor, Sváby András, Pálfy István, Forró Tamás például, hogy csak az ismertebbeket említsük. Többen közülük nem is igen titkolták, mennyire bántja őket, hogy korábbi munkahelyük kisujját sem mozdította a megtartásukért. "Egy olyan rádió, amelyik szakmailag úgy készül föl a nagy versenyre, hogy a munkatársak honoráriumát csökkenti, és mindenkivel érzékelteti, hogy nyugodtan menjen csak, abban én nem nagyon bízom. Ezenkívül pedig mindnyájan tudjuk, hogyan gazdálkodik a Magyar Rádió. Ha elfogy a pénz, elvesznek a honorból" - fogalmazta meg sokak sérelmét Kert Attila riporter a Pagoda című rádiós lapban 1997 nyarán, és pontosan be is következett, amit jósolt.

A Magyar Rádió mindenkit hagyott távozni, aki távozni akart (így oldván meg a leépítést), egyik rovatnak sem ajánlott fel pluszstátust, a bértárgyalásilag rosszabb helyzetbe került ott maradtaknak pedig nem ajánlott fel pluszbért vagy pluszhonoráriumot. A személyiségek eltűnésével maradtak a korrekt, szorgalmas szerkesztők, akik nem akartak vagy nem tudtak elmenni, valamint a (tavaly januárban bevezetett differenciált béremelés által alig érintett) favágó tömegek. A középszer egyébként, a műsorfolyamot hallva, mintha cél lenne, egyre feltűnőbben hiányzik az egyéni hang a közszolgálati rádióból, és ezt még szegény, üldözött Gyurkovics Tibor jegyzetei sem pótolják. A Krónika riporterei nemigen zavarják kérdésekkel a kormánypárti interjúalanyt. Vasárnapi újságnak, Határok nélkülnek, vallási műsoroknak egy a hangja.

Egy személyiség bevásárlására azért tett kísérletet a rádió: az MR-átlagbér sokszorosáért tavaly fél évre szerződtette Csiszár Jenőt az URH-n is halódó, az elnök által maradék rádiónak nevezett Petőfi adóra, akinek Apukám világa című friss szellője azonban nem teljesítette eléggé a szerződésben foglalt első három hónapos hallgatottság-növekedést, így (sok irigy kolléga nem kis megkönnyebbülésére) szerződését felbontották. Érdekes konzekvenciája volt a Csiszár-ügynek, amit Hajdu elnök szinte mellékesen említett egy belső levelében: "Ezentúl egyetlen műsor sem foglalhat el úgy egy sávot, hogy ne kerüljön rögzítésre, mennyi idő alatt milyen elvárásokat kell teljesítenie, és ezekhez milyen juttatás tartozik majd." A közszolgálati szabadság szele ma leginkább Fiala János Ennyi című műsorában fúj a Petőfin, ki tudja, meddig.

Ha a rádióelnök szavainak hinni lehet, és a gazdasági érv nem áll majd meg az esetleges változások megindoklására, nem kizárt, hogy "szakmaiság" címszó alatt tartalmi, "kiegyensúlyozottságbeli", "összeférhetetlenségi", értsd: politikai érvek szólnak majd egyes műsorok átstrukturálása, vissza- vagy kiszorítása mellett. Ettől tart legalábbis Haraszti Miklós (SZDSZ), az MR Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja, aki már hónapokkal ezelőtt médiaháborút jósolt arra az esetre, ha létrejön a jobboldali kétharmad a testületekben. "A kuratórium egyes műsorokat ugyan nem értékelhet, de ellenőrizheti a rádióelnököt a pályázat teljesítésén keresztül, és a műsorfolyam egészével kapcsolatban elrendelhet pártatlansági vizsgálatot, úgy, hogy a pártatlanság teljesülését maga bírálja el" - nyilatkozta a MaNcsnak Haraszti, aki szerint az utólagos értékelés eszközével, a szerkesztők által elvárt csapásirány megszabásával a testület akár a pártállam fő cenzúramódszerét is rehabilitálhatja. Ha mondjuk Bolgár György Beszéljük meg című csoportterápiájának elmúlt fél évéről kiderül az egyoldalúság, akkor még teljesülhet is a kisgazda Várhelyi András régi álma, és - a gazdasági racionalitásra való hivatkozás nélkül - megszűnhet a betelefonálós műsor. "Amíg a kuratóriumnak paritásos volt az összetétele, működtek az érvek, esetenként meg tudtuk győzni egymást" - meséli Haraszti. - Ennek most vége. A kétharmados többség megszünteti az érveket, semmi sem állíthatja meg a közszolgálati rádió jobbra csúszását."

Heti Orbán Viktor

Nem mintha mindenhez kéne a kétharmad. Múlt szerdán reggel 7 óra 41 perckor imigyen szóla a Kossuth rádió műsorvezetője: Orbán Viktor szokásos heti interjúja következik. A rádió több munkatársa erős szkepszissel fogadta, hogy a kormányfő ezentúl hetente nyilvánul meg középhullámon, amikor már az előző ciklusban is elviselhetetlen hasfájással járt a havi baj: Horn Gyula rendszeres MÚOSZ-sajtótájékoztatója. "Az más volt, mi sokkal jobban kérdezünk" - határolódik el műfajilag az Orbán-interjúk készítője, Kondor Katalin, a Kossuth adó megbízott főszerkesztője, akinek hírek szerint reális esélye van az MR elnöki tisztségének elnyerésére is, Hajdu távozása esetén. A MaNcs kérdésére Kondor megerősítette: ők kérték Orbánt a heti interjúkra, nem a Miniszterelnöki Hivatal vagy a Fidesz sajtóosztálya nyomult feléjük. "Sőt még nekik voltak fenntartásaik, nehogy túltengjen a kormányfő. A megállapodás heti egy alkalomra szól. Nekem az a véleményem, hogy a miniszterelnök igenis használja a közszolgálati adót, nyilvánuljon meg ebben a feszített törvényhozási időszakban. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy állandóan értékelni kell a visszajelzéseket, és ha rossz a visszhangja, le kell venni a műsorról."

Hasonlóképpen nem lát problémát a miniszterelnök heti megszólaltatásában Hollós János, a Krónika szerkesztőség vezetője, bár ő úgy tudja, még nincs kész döntés a rendszeres szerepeltetésről. Mint elmondta, sok politikai szervezettel, párttal, kamarával igyekezett kialakítani a szorosabb kommunikációs szálakat, és annyi történt, hogy a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) nyitott volt a megkeresésre. "Egy tömegkommunikációs szakember mindenfajta kommunikációnak örül" - mondta Hollós a MaNcsnak, kérdésünkre hangsúlyozva: nem fél attól, hogy a rádió ezáltal a MEH PR-osztályának a szócsöve lesz. Arra a felvetésünkre, hogy az ORTT kimutatása szerint 70-80 százalékos a kormánypárti túlsúly a hírműsorok megszólalásaiban, a Krónika vezetője arra a kollégájára utalt, aki nemrég megjegyezte: "Tudomásul kell venni, hogy ez egy hiperaktív kormány."

Kerülni az idegrángást

Ahogy az várható volt, a Kossuth Adófőszerkesztőség a belsős munkatársak túldolgoztatásával és a külsősök fokozatos leépítésével próbál gazdaságilag túlélni. Az elmúlt két év több száz fős létszámcsökkenése és azon rádióelnöki nyilatkozat ellenére, hogy "minden leépítés automatikusan emeli a béreket", januárban bevezettek egy negyedévre szóló, 15 százalékos, az összes műhelyt érintő honoráriumcsökkentést, amit Kondor belső körlevelében azzal indokolt, hogy "a Magyar Rádiónál az év elején ismét szigorú pénzügyi megszorítások léptek életbe. Ennek közvetlen oka az, hogy nem teljesültek a reklámbevételi tervek, így aztán spórolni kell, amíg nem alakítják ki a megreformált bérrendszert." Megbízható információnk szerint például a tizenegy főállású újságírót foglalkoztató Hírszerkesztőség havi kerete ezentúl 850 ezer forint, és a hírszerk még jól is járt, mert plusz 350 ezer forintot kap külsősökre. Volt azonban olyan, külsősökkel dolgoztató műhely is, amelyik nulla forintot kapott külsős honorokra. Még tavaly szeptemberben bevezettek egy olyan takarékossági intézkedést, amely az egyes műhelyekre hárítja a stúdiók (megemelt) bérleti díjának kifizetését. Apró érdekesség, hogy míg az MR elnöke egy tavaly szeptember 29-i keltezésű levélben 17 százalékosnak nevezte a stúdiók kihasználtságát, addig egy október 28-i rádiós beszélgetésen furcsállta, hogy maga a műszak sem képes egyértelműen kiszámítani, mekkora is a Magyar Rádióban a stúdiók kihasználtsága. Annyit mindenesetre leszögezett, hogy "a lehetőségekhez képest kerülni kell a szükségtelen, idegrángásszerű intézkedéseket".

Idegrángást legfeljebb néhány hírszerkesztő kap, ha eszébe jut, hogy máig nem zárult le (Hollós szerint: lezárult) az a hónapok óta tartó konfliktus, amely a Hírszerkesztőség és a Krónika összeolvasztásának terve miatt lángolt fel tavaly. Az elképzelést a Krónika-főnök terjesztette a rádiós nyilvánosság elé, mivel, mint a MaNcsnak elmondta, az egységesebb, áttekinthetőbb hírfolyam, a két szerkesztőség közti kommunikáció javítását tartotta szem előtt. A hírszerk azonban nemcsak a Krónika bedolgozója, önálló műhely is, amelynek turnusvezetője maga dönt az óránkénti híradások tartalmáról, sorrendjéről, így a hírszerkesztők a maguk szempontjából joggal kifogásolhatták a hírmagazinműsor (és annak főnöke) alá tervezett besorolást. Hollósnak leginkább az tett be, hogy a Fenyő-gyilkosság estéjén a Krónika hét óra előtt öt perccel bemondta az áldozat nevét, amely azonban nem szerepelt a hétórás Kossuth-hírekben. Mint kiderült, Hollós tévedett, a hírszerkesztők hallgatták a Krónikát, de a rendőrségi közlés egyrészt 18 óra 59 perckor hangzott el, tehát a hírt fizikai képtelenség lett volna átküldeni a másik épületben levő adóra, másrészt nem volt száz százalékig megerősítve, el akarták kerülni a tévedést. Lapzártakor a terv az (információnk szerint legalábbis erre tett kompromisszumos javaslatot Juhász Judit alelnök), hogy nem lesz összeolvadás, de a Krónikából, a hírszerkből és a külpolitikai rovatból létrejön egy Aktuális Szerkesztőség, Hollós János valószínű felügyelete alatt.

Csak remélni lehet, hogy Hajdu István igazat szólt, amikor tavaly október elején a kuratórium előtt közölte: "A személyi feltételek stabilak. Értékeltük a vezetők kétéves munkáját, és ez azt mutatja, hogy ezek az emberek elfogadják egymást, elfogadják egymás eddigi teljesítményét." Ha ugyanis nem működik a legmegbízhatóbb közszolgálati médiumban az elemi emberi/szakmai szolidaritás, akkor a műsorfolyamot is ellenőrző, új összetételű tulajdonosi testület hamarosan kiskanállal eszi meg a Magyar Rádiót.

Seres László

szerző
Seres László
publikálva
1999/2. (01. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra