Egotrip
Sajó László: Öt és feles (Amikor egy nap hétszer kelt át a hídon)
A karácsonyfák még köztünk vannak, mementó, mire. Ama napra.
MaNcs, XI. évf. 02. szám, (1999.01.14.) (1999-01-14)
A karácsonyfák még köztünk vannak, mementó, mire. Ama napra.
Akkor most essék némi szó énrólam, magamról, szerénységemről, e sorok írójáról, végtére is egotrip volna ezeknek az oldalaknak a címe. Így újév felé számot kell vetni, el kell helyezni, fel kell mérni. Nos hát nekem adatott meg az a nehéz, ám szép feladat, hogy - mások mellett - e hasábokon megszólalhassak a szenvedő emberiség (és per extensionem a drogliberális médiatúlhatalmas értelmiségi intellektuellek) nevében, korholjak és dicsérjek, helyes utat mutassak, példát adjak és elrettentsek, mosolyt csaljak a szomorú orcákra, s olykor tán meg is ríkassak. Megvan bennem is, Szigeti József esztéta (nem a hegedűművész!) szép szavával, a fajspecifikus mérték, amit mondok, az tehát közösségem, osztályom, nemzetem, embertársaim nevében hangzik el mintegy, úgy vigyázzatok.
A semmi markában senyvedők kórusát hallgatom, nem énekelnek valami fényesen, jegyeztem meg, amikor a végére értek a kornyikálásnak, és leszögeztem, hogy elég legyen, netovább, ha ezt tovább folytatják, akkor kénytelen leszek idézni valamit Fodor Sándortól, jó, látom, hogy nincs vége, akkor jó: Csipike az erdő réme, meg ilyenek, ha rettegést áhít a béna, méla tömb. Pókfoci, üvöltöm, pókfoci, levettem már a poncsóm, levettem már a sálam, itt állok, mint egy indokolhatatlan, ám tűrhetetlen identitás, aki elvesztette a telefonszámát (a Müller Péter-i tanítások szerint, ahogy annak idején Kafkát magoltuk, tettük tejfogunkat számolatlanul a fülünk mögé). Most magold, szerencsétlen olvasó:
Avagy egy sikoltásnyi ámokfutás Európa pereméről a fejlődő világ alja felé
A romák - természetesen megértően kezelt - másságáról szóló divatos nézetek közé bátran bevehetnénk azt az erős megegyezési hajlandóságot, amely egymást legjobban szidalmazó politikusaik legtöbbjét folyton közös listákra tereli össze. Különösen Farkas Flórián jeleskedik abban, hogy mint csillag vonzza maga köré parkolópályán keringő politikus társait. Most is nagyot vonzott. Két hete még majd mindenki ott sorakozott a Roma Társadalmi Összefogás nevű, hirtelen összerántott tömörülés aláírási ívein, amely az országos önkormányzati választásokon Farkas Flóriánnal szemben kívánt alternatívát kínálni annak a 3500 embernek, akik január 23-án megválasztják majd azt az 53-at, akik a Fidesz egyetlen és legitim tárgyalópartnerévé lehetnek romaügyekben. Aztán hipp-hopp, az összefogók a társadalom helyett mégis inkább Farkas Flóriánt választották, szemen köpve - na nem választóikat, mert annak a sok gázsónak, aki a kisebbségi választásokon rájuk szavazott, mindegy, hogy melyik roma politikus hova áll - azokat, akik azt remélték, hogy az MSZMP által kiválasztott, az MDF, majd az MSZP által helyzetbe hozott emberekből álló érdekképviselet megújul, és megpróbálja életre rugdosni az új kormány romapolitikáját, ha már a korábbiakét nem sikerült, igaz, nem is volt nekik. Hát ennek se lesz, ha az OCKÖ-n múlik.
Megbuktak a mormonok. Egy tipikusan téli sport, a bundázás útján akartak maguknak olimpiát pacsizni, de ráfáztak. Pedig az elgondolás nem is volt rossz, csak hát a kivitelezés. Mi biztosan ügyesebben csinálnánk. Rendezzünk Salt Lake City helyett Budapesten téli olimpiát, már a jövő héten lehetőleg. A magyar mindig is erős volt a téli szakágakban. Ahogy a mondás tartja, a jég hátán is megél. Alkalmasabb kabalaállatot Hóbagolynál keresve se találnánk. Nem nélkülözve némi célzatosságot, elküldenénk nagyobb mennyiségű téliszalámit a NOB-nak vagy melegebb éghajlatra. Lázítani. Szexuális természetű szolgáltatásként a Rákóczi téren és Bugyi belterületén ötszázalékos kedvezményre jogosító arcképes igazolványok ragályként való terjesztése lenne kívánatos, melyet épp az öt százalék jegyében az olimpiai öt karika rombusz alakú, népies változatával díszítenénk. Érvényes lenne az M5-ös autópályára is, kizárólag lejtmeneti viszonylatban, mellyel az alpesi számokat is letudnánk. Az út szélén forgalomszámlálási célból ácsorgó nődolgozókat lehetne vele kerülgetni. Érvényes lenne az ötös metróra is, melynek mozgólépcsőjén a négysáncversenyeket bonyolítanánk. A biatlonversenyeket a szubalpin Biatlonbágyon ütnénk nyélbe, a helyi erőktől bevont technikai segédeszközök hadrendbe állításával. A sízők hátukra erősített kisbaltákkal és piszkavasakkal rónák köreiket, és időnként ötöt ütnének az e a célra felsorakozott fakutyák fejére. Később hatot.
Egy nap arra ébredt a kancellária agytrösztje, hogy - természetesen a nemzeti örökség mélységes, polgári tisztelete mellett - a hatalmi ágak szétválasztásának érdekében a miniszterelnökség átköltözne a Parlament épületéből a szemközti Néprajzi Múzeumba, az pedig húzzon el onnan a sok népi kacatával, ahová bír, de ízibe. Lapzártánk és az alábbi interjú elkészülte után viszont arról szóltak a hírek, hogy a kormány visszatáncolna.
Magyarország: pénz a kultúrára1998-hoz képest 1999-ben 63 százalékkal (57 milliárd forinttal) nő a kulturális terület költségvetése, jelentette be Hámori József kultuszminiszter, s a többletből kiemelten fordítanak majd közművelődésre és műemlékvédelemre. A millenniumi előkészületekre 15 milliárdot szánnak, ebből jut majd tévéműsorok támogatására és négy, történelmi témájú nagyjátékfilmre: utóbbiakat Hámori és Orbán Viktor miniszterelnök választja ki.
Annyira olcsó, annyira szánalmas történet ez, annyira magyar, hogy nem is érdemes beszélni róla, ismerős az unalomig, nincs benne semmi új. Úgy gondoltam, nem is írok róla, csak aztán eszembe jutott Fükő köténye, amit egy Józsa nevűnek adott a kezdőkörben, hogy utána bokából szöktesse Borostyánt, és éreztem, hogy gyengülök. És amikor az az isten félszemmel már Tatárt nézve az alapig lefutott, egyre erősebben lazultak a fékek bennem, s megsejtettem, mi több, tudtam: ha az akció vége is eszembe jut, elveszek. Eszembe jutott aztán sajnos, persze hogy eszembe jutott.
Amikor egy ilyen volumenű fekáliakavarás beindul, tényfeltáró újságíró legyen a tollán, aki kitalál az útvesztőből. Nem is az ítélethirdetés a cél, csak a megismerhető valóság minél részletesebb bemutatása, mármint annak a részének, amit elénk ömlesztenek az ellenérdekeltek. Az istállótakarítás ehhez képest vidám szabadidős tevékenység, ha értik, mire gondolok.
Kapkodós tisztogathatnékot sejtet a bécsi Collegium Hungaricum élére novemberben kiírt és nemrég lejárt pályázat, jóllehet a kulturális kormányzat már nyáron beharangozta a külföldi magyar intézeteket, különösen a kiemelt fontosságú bécsit, rómait, berlinit és párizsit érintő új koncepciót, melynek lényege, hogy tevékenységük tudományos jellegének kell erősödnie. Ehhez pedig ugyebár új emberek szükségesek.
A múlt kedden több mint kétszáz dolgozó vonult Sajószentpéteren az üveggyár elé, hogy tiltakozzon a gyár bezárása ellen. Transzparenseket készítettek és petíciót fogalmaztak, szerepeltek a tévében, de azonkívül, hogy a döntés következtében majdnem ötszázan kerülnek utcára, javarészükben negyven év felettiek, más érvvel nem tudtak előhozakodni. Demonstrációjuk sokkal inkább könyörgés volt, mint tiltakozás: "Nem csinálhatják ezt velünk!"
Míg a Magyar Televíziónak továbbra sincs kuratóriuma, a Magyar Rádióban már hétfőn bemutatkoztak egymásnak a javított, bővített kiadású tulajdonosi testület tagjai, sőt két fideszes kurátornő javaslatára már döntés is született a Szervezeti és Működési Szabályzat revíziójáról. Egy új médiaháború kirobbanása még kérdéses, abban azonban sokan egyetértenek, hogy a közszolgálati rádió már ma is másképpen szól, mint május előtt.
1997-ben és most is az év utolsó napján egyeztek meg a nagyobb vasutas-szakszervezetek a MÁV vezetésével a következő évi bérekről. Csakhogy míg korábban mindhárom, most csak két reprezentatív érdekképviselet írta alá a megállapodást, a harmadik, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) egyedül belevágott a sztrájkba, ami a szokottnál kaotikusabbra és indulatosabbra sikeredett. Senki sem tudta, mikor mennek a vonatok, meghalt a vezérigazgató, öngyilkos lett egy sztrájkoló, ráadásul egymásnak ugrottak a vasutasok is.
Az amerikai hadsereg első embere, Henry Shelton tábornok a múlt héten bejelentette, hogy a december közepén iraki célpontok ellen végrehajtott négynapos amerikai-brit légitámadások eredményesebbek voltak, mint eredetileg hitték. Szaddám Huszein viszont továbbra is a helyén van, belpolitikai pozíciója nem látszik megrendülni, az iraki nép pedig szenved és sanyarog, de makacs büszkeséggel mögötte áll.
Nagy József (műsorfüzetek szerint Josef Nadj, belső használatra Szkipe) szinte megszokott, visszatérő vendég lett Pesten. Háromestés vendégszereplése után írni róla így nemcsak a kívülrekedtek cukkolása, hanem készülődés a legközelebbi fellépésre. Mostantól megint játszhatunk. Találgathatjuk, milyen lesz a következő előadás.
India kultúrája mindenki előtt ismert. A diák A kőszívű ember fiai helyett szívesebben olvassa a Kámaszutrát vagy az Anangarangát, a polgári oktatásban tovább tanuló Gandhi és Nehru naplójából nyeri a bölcsességet, míg más egy megvilágosodott gurut választ.
Most azt kellene leírni, hogy Shepp 1937-ben született Fort Lauderdale-ben, drámaíró, költő, tanár, színész, polgárjogi harcos, de azt hiszem, ez most nem érdekes. Ennek az "én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani" attitűdnek persze igenis volt jelentősége a hatvanas években, de nekünk most már csak az a fontos, hogy van legalább tíz olyan albuma, ami nélkül elég szar lenne a világ. Merthogy hősünk amellett, hogy tudós és fekete forradalmár, zseniális tenorszaxofonos.
Amerikai költő, képzőművész és filmcsináló. A görbetükör-fényképezés atyja, a Versek a kozmikus kriptából és a Hét márvány című kötetek szerzője, díjnyertes filmek rendezője és szereplője. Süketnéma szülők tanították beszélni, egyetemi tanulmányait megszakítva utazni kezdett, még rég, mint Mr. Szindbád. Azóta se nyugszik. Hivatalos kultúrtörténészek a beatnemzedék nagyjai közé sorolják. Adott művészetéből egy-egy apró válogatást a Merlin Színházban és a Toldi moziban, meg egy interjút.
1998. december 28. óta nem szól a Radio M Classic. Eleinte folyamatosan ugyanaz a különös komolyzenei felvétel ismétlődött egész nap, majd már az sem. Ugyanis a 95,3 FM-et immáron az Autóklub bitorolja, de műsort még nem készít. Nem egészen világos, mi történjen addig egy ilyen frekvencián, ki kötelezhető és milyen műsor sugárzására.
Jól emlékszem? Na most, mert egyéb írásaim (ide; mi az, hogy "ide"?, így ember nem ír írásokat) túl légiesek, ködösek, netán gorombák (gorombának minősíthetőek) volnának épp, írok valami újat. Nagyon új, máris látszik! Ami aranyos volt: az a kedveskedő badarság (szerencsétlenkedés) gyakran elhangzott az életkorra, hogy most jön a másik hatvan, ám volt valaki, aki azt írta, reméljük, megélsz még húsz évet, ez az ember őszintébb volt. Dürrenmatt és Frisch levelezését, kutya-macska barátságuk történetét fordítom épp, benne élek a mi-van-írókkal-egymás-közt témákban.
Tessék megjegyezni: január huszonhárom, PeCsa - Suns of Arqa-koncert a Salon Orientalban. A Michael Wadada vezette társulat a hetvenes évek második felében alkotta meg annak az etnozenei nyelvnek a szókincsét, melyet bár a keleti és nyugati zenei hagyományok felületes szinkronizálása révén számos közhellyel terhelt a new age, egyre kifinomultabban használ az angol Outcaste és Nation Records köré tömörülő ázsiai színtér. Első magyarországi fellépésük jelentékeny hazai vonatkozással bír: legújabb albumukat Hortobágyi Lászlóval közösen készítették.
Másfél évvel a sikeres marsmobilmisszió után újabb két szondát indított útra a NASA a Mars felé: a Climate Orbiter a bolygó körül kering, míg a Polar Lander a déli pólusra ereszkedik majd le. Mindkét szonda fő feladata megtalálni a vizet, amely az űrfelvételek tanúsága szerint elsivatagosodott bolygón egykor hatalmas mennyiségben fordult elő, ma már azonban csak a pólusokat borító jégsapkákban látszik belőle valami. A leszállóegység kisautó helyett mikrofont visz magával, úgyhogy jövő ilyenkor már a marsi szél süvítését - esetleg a helyi népdalkincs gyöngyszemeit - is hallgathatjuk az acidpartikon.
A húsvéti csúccsal az óriáskígyók járnak a legjobban: bár a média az ünnepnek ezt az aspektusát kevésbé forszírozza, és Jézus feltámadásához sem kapcsolódik egyértelműen, rengeteg nyuszi végzi anakondák és madagaszkári boák halálos ölelésében. Óriáskígyók számára a nyúl ideális méretű táplálék. De mi legyen a karácsonyi ajándékként kudarcot vallott kutyákkal?