Magyarország lemond jogos igényeiről

  • narancs.hu
  • 2016. május 25.

Belpol

Megegyezés készül a bős–nagymarosi vízlépcsőszerződést érintő szlovák–magyar jogvitában. Enyhén szólva felemás megegyezés. Ízelítő.

„2015 októberében a harmadik Orbán-kormány »nem titkos, csak nem publikus« tárgyalásairól kiszivárgott egy feljegyzés, amely szerint továbbra is alternatíva a fenékküszöbös megoldás, sőt immár nem is háromról, hanem négyről lenne szó. Ám ezenkívül más is kiolvasható a jelentésből, amelyet az Igazságügyi Minisztérium 2014-ben kinevezett »Bős-ügyi« kormánymegbízottja, Baranyai Gábor 2015 nyarán írt miniszterének, Trócsányi Lászlónak: mégpedig Magyarország tárgyalási pozícióinak a feladása.

A dokumentum szerint (amit a Magyar Nemzet hozott nyilvánosságra) a négy fenékküszöb helyét egy »munkacsoport kidolgozta« (az összefoglaló nem nevesíti őket, de a Szapig tartó eredeti Duna-szakaszon lennének), s a »sporthajózás elősegítése érdekében« zsilipek kerülnének rájuk. A két fél a műszaki terveket és a költségvetést elkészíti 2015 szeptemberére, majd a kormánymeghatalmazottak (tehát nem az Országgyűlés vagy a kormány) jóváhagyása után pontosítják a részleteket, és beszerzik az építési engedélyeket. Magyarország nem kíván részt venni a bősi erőmű üzemeltetésében, s az ott termelt energia felére sem tart igényt; e »járandóságát« többletvízmennyiség formájában érvényesítené, igaz, a jelentés szerint a vízhozam kényes kérdését nem érintették. A cél »a status quóhoz minél közelebb álló megoldás kidolgozása«. Egyetértenek abban, hogy »a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni«, és azt kellene kifelé kommunikálni, hogy »a megegyezés jelenti a valódi győzelmet«. Baranyai feljegyzését az igazságügyi miniszteren kívül 12-en kapták meg a belügyi, a külügyi, a fejlesztési és a földművelésügyi tárcánál, továbbá a vízügyi csúcsszerveknél, és mivel senki nem talált benne kivetnivalót, 2015 szeptemberében elkészült angolul a szlovák–magyar Joint Conclusions of Strategic Environmental Assessment, vagyis a közös nyilatkozat a stratégiai környezeti vizsgálatról (skv).

Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, aki tagja volt a Magyar Köztársaságot a hágai perben képviselő nemzetközi csapatnak, majd 2010-ig a kormányok felkért szakértője volt a magyar–szlovák tárgyalásokon, nemrég ízekre szedte az skv-t a Magyar Tudományos Akadémián a Duna Charta által rendezett Stratégia és környezet – Párbeszéd a Szigetköz jövőjéről c. konferencián. Az ülésre Baranyait is meghívták, aki először elfogadta, de végül családi programja miatt lemondta a részvételt. (A dokumentumok olvashatók az mta.hu oldal Hírek menüpontjában.) Nagy Boldizsár szerint jogilag Magyarország vétke a szerződés megszüntetése, a nagymarosi erőmű fel nem építése és a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezésének elmulasztása.”

Mihalicz Csilla cikke teljes terjedelmében a Magyar Narancs május 26-i lapszámában lesz olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.