Magyarország lemond jogos igényeiről

  • narancs.hu
  • 2016. május 25.

Belpol

Megegyezés készül a bős–nagymarosi vízlépcsőszerződést érintő szlovák–magyar jogvitában. Enyhén szólva felemás megegyezés. Ízelítő.

„2015 októberében a harmadik Orbán-kormány »nem titkos, csak nem publikus« tárgyalásairól kiszivárgott egy feljegyzés, amely szerint továbbra is alternatíva a fenékküszöbös megoldás, sőt immár nem is háromról, hanem négyről lenne szó. Ám ezenkívül más is kiolvasható a jelentésből, amelyet az Igazságügyi Minisztérium 2014-ben kinevezett »Bős-ügyi« kormánymegbízottja, Baranyai Gábor 2015 nyarán írt miniszterének, Trócsányi Lászlónak: mégpedig Magyarország tárgyalási pozícióinak a feladása.

A dokumentum szerint (amit a Magyar Nemzet hozott nyilvánosságra) a négy fenékküszöb helyét egy »munkacsoport kidolgozta« (az összefoglaló nem nevesíti őket, de a Szapig tartó eredeti Duna-szakaszon lennének), s a »sporthajózás elősegítése érdekében« zsilipek kerülnének rájuk. A két fél a műszaki terveket és a költségvetést elkészíti 2015 szeptemberére, majd a kormánymeghatalmazottak (tehát nem az Országgyűlés vagy a kormány) jóváhagyása után pontosítják a részleteket, és beszerzik az építési engedélyeket. Magyarország nem kíván részt venni a bősi erőmű üzemeltetésében, s az ott termelt energia felére sem tart igényt; e »járandóságát« többletvízmennyiség formájában érvényesítené, igaz, a jelentés szerint a vízhozam kényes kérdését nem érintették. A cél »a status quóhoz minél közelebb álló megoldás kidolgozása«. Egyetértenek abban, hogy »a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni«, és azt kellene kifelé kommunikálni, hogy »a megegyezés jelenti a valódi győzelmet«. Baranyai feljegyzését az igazságügyi miniszteren kívül 12-en kapták meg a belügyi, a külügyi, a fejlesztési és a földművelésügyi tárcánál, továbbá a vízügyi csúcsszerveknél, és mivel senki nem talált benne kivetnivalót, 2015 szeptemberében elkészült angolul a szlovák–magyar Joint Conclusions of Strategic Environmental Assessment, vagyis a közös nyilatkozat a stratégiai környezeti vizsgálatról (skv).

Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, aki tagja volt a Magyar Köztársaságot a hágai perben képviselő nemzetközi csapatnak, majd 2010-ig a kormányok felkért szakértője volt a magyar–szlovák tárgyalásokon, nemrég ízekre szedte az skv-t a Magyar Tudományos Akadémián a Duna Charta által rendezett Stratégia és környezet – Párbeszéd a Szigetköz jövőjéről c. konferencián. Az ülésre Baranyait is meghívták, aki először elfogadta, de végül családi programja miatt lemondta a részvételt. (A dokumentumok olvashatók az mta.hu oldal Hírek menüpontjában.) Nagy Boldizsár szerint jogilag Magyarország vétke a szerződés megszüntetése, a nagymarosi erőmű fel nem építése és a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezésének elmulasztása.”

Mihalicz Csilla cikke teljes terjedelmében a Magyar Narancs május 26-i lapszámában lesz olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.