Interjú

„Már most is zajlik a polgárháború”

Steiner Kristóf aktivista, író, médiaszemélyiség

Belpol

Zenetévés műsorvezetőből lett az LMBTQ-közösség egyik szóvivője. Miközben ő mind komolyabban vette e tevékenységet, a kormányzati homofóbia egyre erősödött – egyebek közt erről és a betiltani kívánt harmincadik Budapest Pride-ról beszélgettünk.

Magyar Narancs: Milyen érzés, hogy a rendőrség egy téged ábrázoló képre hivatkozva akarta betiltani első körben a Pride-ot?

Steiner Kristóf: Azért ez megtisztelő figyelem. Amikor gyerek voltam, elképzeltem, hogy majd milyen magazinok oldalain tűnnek fel a képeim – de azért az mégis más, amikor a rendőrség hivatalos honlapján van ott egy gondos összeállításban. Az mondjuk némi szerkesztői csúsztatás, hogy nem minden kép Pride-on készült, olyat is használtak, amely például az after partyt mutatja. De hát van az az angol mondás, hogy „különleges kihívás különleges megoldást kíván”. Kicsit kétségbeesett vergődésnek tűnik. Szerintem már nincs sok hátra ebből.

MN: Hová fog ez vezetni szerinted?

SK: Olyannak tűnik ez a helyzet, mint amikor nézel egy sorozatot, és minden epizód hatalmas cliffhangerrel végződik. És amikor azt hiszed, ennél nagyobb csavar nem jöhet, kiderül, hogy mégis. Napról napra történik valami: előbb totálisan jogellenes módon megpróbálják betiltani, majd jön Karácsony Gergely és bátran kiáll mellettünk azzal, hogy önkormányzati rendezvényként valósítja meg, és tényleg nem lehet tudni, mi fog történni. Egyre többször hallom, hogy emberek polgárháborút vizio­nálnak, pedig szerintem már most is zajlik a polgárháború, csak ezek nem úgy mennek, mint kétszáz éve. Szinte betegesen optimista emberként azt gondolom, hogy ez az utolsó rúgása ennek a totalitárius irányba hajló rendszernek. De ha már sorozathoz hasonlítjuk a helyzetet: nem minden sorozatnak van happy endje.

MN: Több mint tíz éve működsz együtt a Budapest Pride-dal. Van bármi szerinted, amit nem láthat gyerek?

SK: Minden szülőnek más és más, ami belefér: elvonatkoztatva a homoszexualitástól, az is egyéni, ki mikor beszél a halálról a gyereknek, vagy arról, hogy elválnak a szülők. Azt gondolom, nem történik olyan a Pride-on, ami negatív irányba befolyásolhatja egy gyerek fejlődését. Különösen akkor, ha egy szülő nyitottan, érzékenyen és őszintén kommunikál a gyerekeivel. Egymillió helyről ömlik ránk a dekadencia: a gyerekek esetében ott a bullying, az okostelefonok túlhasználata, a rengeteg kártékony reklámkampány – ezekkel miért nem foglalkozunk? A gyermekvédelem fontos, és ennek része lehet az is, milyen keretek között működhet a Pride úgy, hogy mindenki komfortosan érezze magát. Ha már sokszor emlegetik, elárulom, én sem támogatom bőrtangás férfiak vonaglását, vagy azt, hogy ezek a férfiak gyakorlatilag szexeljenek a gyerekek előtt. Csak hát az igazság az, hogy ilyen nincs is: emberemlékezet óta ott vagyok a Pride-on, van egy 17 éves húgom, a születése évétől kezdve minden évben kint volt a felvonuláson az apukámmal, és soha sehol nem láttunk bőrtangában szexelő embereket.

MN: Valamilyen rendezvény biztos lesz 28-án, amit a rendőrség is biztosítani fog valahogy. Mennyire bízol bennük?

SK: Sok aktivista barátom szerintem jogosan haragszik a rendőrségre, és nemcsak a magyarokra, hanem általában a rendőrség intézményére a túlkapások miatt. A magam részéről ebben is optimista vagyok. Egyszer írtam egy nyílt levelet a rendőrségnek, és ahogy akkor, most is csak azt tudom mondani: kedves jó rendőr, kérlek, nyúljatok az emberi értékeitekhez! Az alapvető feladata a rendőrségnek az, hogy szolgálják és védjék az embereket. Ezek az emberek mi vagyunk, és számítunk erre. Persze, az államnak is az lenne a feladata, hogy védje az alapvető emberi jogainkat, és hogy élhető életet biztosítson megfelelő egészségüggyel és oktatással, ehhez képest mégis az állam bánt minket. De agresszióra nem számítok, már csak azért sem, mert bár sokat szidjuk a közösségi médiát, a láthatóság sokat számít.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.