Magyar Narancs: Milyen érzés, hogy a rendőrség egy téged ábrázoló képre hivatkozva akarta betiltani első körben a Pride-ot?
Steiner Kristóf: Azért ez megtisztelő figyelem. Amikor gyerek voltam, elképzeltem, hogy majd milyen magazinok oldalain tűnnek fel a képeim – de azért az mégis más, amikor a rendőrség hivatalos honlapján van ott egy gondos összeállításban. Az mondjuk némi szerkesztői csúsztatás, hogy nem minden kép Pride-on készült, olyat is használtak, amely például az after partyt mutatja. De hát van az az angol mondás, hogy „különleges kihívás különleges megoldást kíván”. Kicsit kétségbeesett vergődésnek tűnik. Szerintem már nincs sok hátra ebből.
MN: Hová fog ez vezetni szerinted?
SK: Olyannak tűnik ez a helyzet, mint amikor nézel egy sorozatot, és minden epizód hatalmas cliffhangerrel végződik. És amikor azt hiszed, ennél nagyobb csavar nem jöhet, kiderül, hogy mégis. Napról napra történik valami: előbb totálisan jogellenes módon megpróbálják betiltani, majd jön Karácsony Gergely és bátran kiáll mellettünk azzal, hogy önkormányzati rendezvényként valósítja meg, és tényleg nem lehet tudni, mi fog történni. Egyre többször hallom, hogy emberek polgárháborút vizionálnak, pedig szerintem már most is zajlik a polgárháború, csak ezek nem úgy mennek, mint kétszáz éve. Szinte betegesen optimista emberként azt gondolom, hogy ez az utolsó rúgása ennek a totalitárius irányba hajló rendszernek. De ha már sorozathoz hasonlítjuk a helyzetet: nem minden sorozatnak van happy endje.
MN: Több mint tíz éve működsz együtt a Budapest Pride-dal. Van bármi szerinted, amit nem láthat gyerek?
SK: Minden szülőnek más és más, ami belefér: elvonatkoztatva a homoszexualitástól, az is egyéni, ki mikor beszél a halálról a gyereknek, vagy arról, hogy elválnak a szülők. Azt gondolom, nem történik olyan a Pride-on, ami negatív irányba befolyásolhatja egy gyerek fejlődését. Különösen akkor, ha egy szülő nyitottan, érzékenyen és őszintén kommunikál a gyerekeivel. Egymillió helyről ömlik ránk a dekadencia: a gyerekek esetében ott a bullying, az okostelefonok túlhasználata, a rengeteg kártékony reklámkampány – ezekkel miért nem foglalkozunk? A gyermekvédelem fontos, és ennek része lehet az is, milyen keretek között működhet a Pride úgy, hogy mindenki komfortosan érezze magát. Ha már sokszor emlegetik, elárulom, én sem támogatom bőrtangás férfiak vonaglását, vagy azt, hogy ezek a férfiak gyakorlatilag szexeljenek a gyerekek előtt. Csak hát az igazság az, hogy ilyen nincs is: emberemlékezet óta ott vagyok a Pride-on, van egy 17 éves húgom, a születése évétől kezdve minden évben kint volt a felvonuláson az apukámmal, és soha sehol nem láttunk bőrtangában szexelő embereket.
MN: Valamilyen rendezvény biztos lesz 28-án, amit a rendőrség is biztosítani fog valahogy. Mennyire bízol bennük?
SK: Sok aktivista barátom szerintem jogosan haragszik a rendőrségre, és nemcsak a magyarokra, hanem általában a rendőrség intézményére a túlkapások miatt. A magam részéről ebben is optimista vagyok. Egyszer írtam egy nyílt levelet a rendőrségnek, és ahogy akkor, most is csak azt tudom mondani: kedves jó rendőr, kérlek, nyúljatok az emberi értékeitekhez! Az alapvető feladata a rendőrségnek az, hogy szolgálják és védjék az embereket. Ezek az emberek mi vagyunk, és számítunk erre. Persze, az államnak is az lenne a feladata, hogy védje az alapvető emberi jogainkat, és hogy élhető életet biztosítson megfelelő egészségüggyel és oktatással, ehhez képest mégis az állam bánt minket. De agresszióra nem számítok, már csak azért sem, mert bár sokat szidjuk a közösségi médiát, a láthatóság sokat számít.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
