Március 15.: Kaulmann Félix szelleme

Belpol

Tiszta szerencse, hogy az mtv márc. 15-én, úgy déltájban levetítette a Fekete gyémántok klasszikus, Várkonyi-féle adaptációját. Említett mű a nagy mesemondó gigantikus víziója a magyar kvázikapitalizmus születéséről, mely korszak mintha jelenünkben kelt volna új életre. Az élménnyel felvértezve az ember már nyugodt szívvel vetheti magát az ünneplő városba, ahol majd nyilván elválik a szar a májtól, illetve Berend Iván Kaulmann Félixtől.

Tiszta szerencse, hogy az mtv márc. 15-én, úgy déltájban levetítette a Fekete gyémántok klasszikus, Várkonyi-féle adaptációját. Említett mű a nagy mesemondó gigantikus víziója a magyar kvázikapitalizmus születéséről, mely korszak mintha jelenünkben kelt volna új életre. Az élménnyel felvértezve az ember már nyugodt szívvel vetheti magát az ünneplő városba, ahol majd nyilván elválik a szar a májtól, illetve Berend Iván Kaulmann Félixtől.Bár nem a tárgyhoz tartozik, de azért elárulnánk: szerzőnk aznap megint későn ébredt, így lemarad a Fantasztikus labirintusról (Bowie D.) és az Elvarázsolt múzeumról (Szili K.). Sebaj, hamar érkezik a pótlás, s a Fekete gyémántokba felejtkezve, felejtkezve, továbbá megsejtvén az utóbb sorsszerűen bekövetkező fejleményeket, elgondolkodhatunk azon, vajon Berend Iván igennel szavazna-e az unióra - különös tekintettel arra, hogy a nemzetközi karvalytőke szerepében tetszelgő Haumann Péter milyen brutálisan, merő erőfitogtatásból teperi le a szende és romlatlan Magyarországot alakító Sunyovszky Szilviát. Miután végigélveztük a filmet, mely tökéletesen pótolja mind a Tőzsdekalauz, mind a Bányászati kézikönyv kezdőknek című alapműveket, magunkra vesszük a várost, ahol fokozatosan kidomborodik nemzeti ünnepünk (természetesen az ünneplésre való képtelenségünkből fakadó) alapvetően fárasztó mivolta. Első utunk a Petőfi-szoborhoz vezet, mintha nem tudnánk, mi vár: kirakodóvásár, plusz szimulált harci játék az egészen kicsik szórakoztatására; sajnos, mint a későbbiekből kiderül, az ünnepi programok készítői alapvetően a gyermeklelkű felnőttekre bazírozták az ünnepet, míg a fiatalkorúak kizárólag mint fel- és kihasználható, folyamatos abúzusnak kitett látványelemek (felkérjük a Pannon Rádió gyermekkórusát stb.) szerepelnek. Az ünnep más tekintetben remekül hozza ki a túl korán felnőttkorba lépett hazafiakból az egykoron bennük rekedt kérdést - mit tenne Petőfi, ha most köztünk élne?

Hej, ha én is

A dilemma, mely klasszikus kifejtését Fábry Hannibál tanár urában nyerte el, számos verzióban megfogalmazható, sőt a helyes válasz is megadható: Petőfi, ha köztünk élne, nemmel szavazna Kaulmann Félixre, pláne, hogy azt Jókai Mór írta, a megalkuvó, defetista dreck. De nem kell e ponton abbahagynunk e gondolatkísérletet, elvégre a most magunk mögött hagyott ünnep single issue mivolta (most igen-e vagy sem?) nyugodtan megengedi a további ábrándozást: s a menetrendszerű daydreaming közepette elképzelhetjük történelmünk nagyjait, s kedvenc regényhőseinket, amint (ezúttal Mikszáth remekbe szabott víziójának megfelelően) megelevenednek, kimásznak a tévéből s elfoglalják helyüket az ún. politikai paletta megfelelő sarkában. Ezek után nyugodtan elmondhatjuk: ha Széchenyi, Deák, Rákóczi, Szt. István, továbbá Sandokan, János vitéz és a Tenkes kapitánya ma élnének, úgy a mérsékelt jobbközépen foglalnának helyet, s ha döntésre kerülne sor, úgy jól körülnéznének a szívükben. Ezzel szemben Thököly, Petur bán és Táncsics Mihály nyilván (s kissé elhamarkodottan) nemet mondanának Kaulmann Félixre (s a mögötte sunyin settenkedő nemzetietlen és keresztényietlen Európára), ami elviekben ugyan helyes, ám hiányzik belőle a mérs. nemz. jobbközépre jellemző ravaszság (melyet csak ellenségeink bírnak alattomos kétszínűségként leírni). Mindez a MIÉP szokásszerű, Hősök terén celebrált megemlékezéséről jutott eszünkbe, s meg kell hagyni, tapasztalataink alapvetően pozitívak: a nemz. radikalizmus vezető ereje a vasseprűvel végrehajtott purgálást követően sem vesztett kreativitásából. A márc. 15-e ürügyén prezentált kultúrműsor például pontosan annyira volt szórakoztató és igényes, mint bármely korábbi. A megszólaltatott zeneművek hűen folytatták a Metronóm ´77 fővonalát: a virtuóz hangszerkezelés meggyőzi a kétkedőket is, a többszólamú vokál s a szintihang egymást támogatva-erősítve hömpölyög a zászlókat szorongató és azokkal ritmikusan hadonászó közönség felett. A fellépők közül messze kiemelkedett az a kedves, hosszú fekete bőrkabátos, ismeretlen ifjú hölgy, aki a közegen s a megszólaltatott művek minőségén felülemelkedve változatlan lelkesedésssel énekelte végig a műsort. A programból persze nem maradhattak el a fellépő művészek sem: közülük ifj. Jászai László csaknem megfulladt a Nemzeti dal performálása közben feltörő pátoszban, ezzel szemben Dörner György érthetően, tagoltan, csaknem minden malíciától mentesen vezette elő a friss alternatív Kossuth-díjas (!) Wass Albert Üzenet haza című költeményét, mely hihetetlen finomsággal, s persze erős petőfis, sőt Mécs László-s stílban taglalja a jobbos emigráció alig szublimált bosszúvágyát. Dörner színművész a vers hangulatának megfelelő higgadt, Ch. Bronson-i hangot üt meg (mint tudjuk, ő csak film végén szokta volt elővenni a páncélöklöt), az ember csak hallgatja lehunyt szemmel, s elképzeli milyen lehet, mikor Eddie Murphy rikoltja a fülünkbe: de a kő, csak a kő marad!

Ehhez képest is sok újdonsággal szolgál Csurka László, a jelentős író öccse, aki egy kifejezetten ez alkalomra íródott verset tár elénk, mély átéléssel, lassú, fojtott eksztázisban. A változatosság kedvéért ismét csak Petőfit parafrazáló költemény különösen a páros rímek minden öncélúságtól mentes használatával tüntet: a kvóta/magyar nóta rímpár például egyszerűen lenyűgöző. Ehhez képest a pártelnök báty fellépése kifejezetten unalmas és semmitmondó - a magát már vagy tizennégy éve indigóval prezentáló ex-drámaíró saját példáján bizonyítja, mennyire nem tudják/érzik véreink, mikor kell abbahagyni (néha már rögtön az elején).

Nyittassuk meg

A Hősök tere után irány a Vár, ahol a mérsékelt polgári jobbközép üli ünnepét - már ha Bayer Zsolt és Bencsik András is lefedhető e kategóriával, s végeredményben miért ne? Ott fenn diszkrét tömeg, számos helyszín, lehet hömpölyögni s szembetalálkozni a bájos szórólaposztó kislányokkal (abúzus 2.) - a röplapok mondjuk mélyen terjesztőik színvonala alatt vegetálnak, kiötlőik agya nyilván egy kopott jelzőbokor alján fogant meg, így azután a fenti művekben rendre az idegen, külföldi, nyugati és Trianon kifejezések szerepelnek, úgy is, mint egymás szinonimái. Ha az ember egymás mellé helyezi a begyűjtött röplapokat s őket a megfelelő szögből szemléli, úgy hamarost feltűnik a látómezőn Kaulmann F. császárszakállal övezett rút pofája, s minden, ami vele kapcsolatos: leginkább a szent anyaföld börzespekulánsok általi elrablása és a hormonkezelt tarhonyával esedáles megyalázása. A röplapok mindazonáltal elfelejtenek szólni a csatlakozás egyik nagyon fontos aspektusáról: a már a kontraproduktív állami EU-reklámokban is beígért újabb kolhozosításról, mellyel egybekötve újraéled a hadikommunizmus, a begyűjtési rendszer, a közös vályú és a szabad szerelem, melynek stílszerű beteljesítéséhez tökéletes helyszínként szolgálnak a drogdiszkóvá avanzsáló templomok. A Várban, mely természetéből fakadóan elvarázsolt hely, más, még az eddigieknél is különösebb figurák bukkannak elő: így az az ismeretlen fiatalember, aki mintegy gondolatkísérlet gyanánt az egyenkénti, név szerinti népszavazás érdekében gyűjt aláírásokat. A hipotetikus látvány mindenesetre gr. betleni Bethlen István legextrémebb vízióit is felülmúlja: ahogy egyenként feláll a nyolcmillió bemikrofonozott magyar választó, ki a budiról, ki a szántóföldön, a traktor nyergéből vagy otthon a piros plüssfotelből pattan fel, s érthetően ordítja: Igen! - illetve mit is beszélek, Nem, dehogy!, és inkább átvált a Fashion TV-re. A gondolatébresztő eszmefuttatások azután az esti pol. nagygyűlésen is folytatódnak, amelyet O. Viktor távollétében (s ez azért meg is látszik az érdeklődők számán) a párt budai elöljárói és Pokorni képviselő prezentálnak. Itt Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester javarészt beéri a Vörösmartytól örökölt problematika taglalásával (Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért stb.), ám miután fő kérdésére (miért vesztettünk?) sehogy sem leli a kézenfekvő választ, így inkább átadja a terepet Pokorninak, aki taktikai okokból megpróbál annyira titokzatos és rejtélyes lenni, amennyire csak bír - T. választóit például lelkük mélységes mélyére irányítja, pedig ottan a mélyen eltemetett emlékek mellett csak bosszúvágyat és kéjsóvárságot szokott fellelni az ember.

Ha valakinek kétségei támadtak volna, megnyugtathatjuk: a fentiekhez hasonlatosan Medgyessy miniszterelnök, Demszky főpolgármester és Szili parlamenti elnök asszony is (esetükben pró és nem kontra) lapos EU-propagandára használta volt az ünnepet, amiért ezúton is szeretnénk gratulálni mindannyiuknak.

Barotányi Zoltán

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.