Kevesebb pénzt küldene Magyarországra az Európai Bizottság

Megvágnák

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Jelentősen csökkentené a Magyarországra jutó uniós forrásokat a következő hétéves költségvetési ciklusban az Európai Bizottság. Ráadásul ez a pénz is veszélybe kerülhet, ha a kormány nem tesz valamit a korrupció ellen.

Május elejétől egészen múlt hét végéig, több ütemben mutatta be az Európai Bizottság az unió 2021-től 2027-ig tartó hétéves költségvetési keretére vonatkozó javaslatait. Ezzel hivatalosan is elindultak a következő közösségi büdzsé előkészítő tárgyalásai. Az előirányzott számok bizonyosan rengeteg ponton módosulnak majd, hiszen a költségvetés elfogadásához a tagállami kormányokat tömörítő uniós Tanács teljes konszenzussal meghozott döntése és az Európai Parlament többségének egyet­értése szükséges.

Az Európai Bizottság szeretné, ha az alku a 2019. májusi európai parlamenti választásokig megszületne. Ezt kifelé gazdasági érvekkel indokolják. A költségvetés véglegesítése után legalább fél évig tart a különböző operatív programok letárgyalása a tagállami kormányokkal, így ha túl későn lesz megállapodás, a kifizetéseket sem tudják elkezdeni 2021-ben. Szakértők szerint azonban a bizottságnál legalább ennyire tarthatnak attól, hogy jövő májusban tovább erősödnek az euroszkeptikus, populista pártok, ami a parlamenti erőviszonyokat és a következő Európai Bizottság prioritásait is nagyban átrajzolhatja, megnehezítve a javaslat elfogadását.

A jövő májusi céldátum min­den­esetre ambiciózusnak tűnik. Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet kutatója szerint valószínűbb, hogy 2020 végére áll össze az uniós költségvetés, ahogyan a 2014-ben kezdődött ciklusról is csak 2013 decemberében egyeztek meg a kormányok. Medve-Bálint Gergő, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa is úgy látja, a bizottsági javaslattal nem szimpatizáló tagállamok inkább a tárgyalások elnyújtásában érdekeltek, hogy minél több engedményt harcolhassanak ki maguknak.

Elapadó csapok

Az máris jól látszik, hogy mostani javaslatával a bizottság nem sok barátot szerzett magának az európai fővárosokban. A nettó befizető tagállamok – közülük is a leghangosabban talán Hollandia – azt sérelmezik, hogy a britek kilépésével nőnek a költségvetési terheik, de a büdzsé kedvezményezettjei sem veszik jó néven az uniós transzferek megvágását. A magyar kormány képviseletében Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter jelentette ki, hogy a költségvetési tervezet elfogadhatatlan, mert „a szegényebb államoktól csoportosítana át forrásokat a gazdagabbakhoz”.

Jóllehet ez az állítás legfeljebb a mai állapothoz viszonyítva igaz, nem pedig abszolút értelemben, a magyar kormány reakciója egyáltalán nem meglepő. Az uniós költségvetési tervezet eddigi legalaposabb, a portfolio.hu-n megjelent elemzése szerint 2021 után a jelenlegi 32-ről 21,3 milliárd euróra eshet az EU-források hazai nettó egyenlege, ami több mint egyharmados csökkenést vetít előre. Míg a 2014–2020-as ciklusban a nettó uniós támogatás éves átlagban a magyar GDP 3,2 százalékát teszi ki, a 2021–2027-es időszakban ez az arány az aktuális növekedési prognózisokat figyelembe véve 1,7 százalékra módosulna a bizottság javaslata alapján.

A magyar szempontból elég brutálisnak tűnő költségvetési megszorítás két folyamat eredője. 2018-as árszinten számolva, azaz az inflációs hatást kiszűrve 39,1 milliárd euróról 31,4 milliárdra csökkenne a Magyarországra jutó uniós támogatás összege, miközben 7 milliárd euróról 10,1 milliárdra nőne az úgynevezett GNI-arányos magyar befizetés a portfolio.hu kalkulációja szerint. Mindez annyiban csak becslés, hogy az uniós büdzsé egy kisebb részét nem osztják fel a tagállamok között; azt például nem lehet előre megmondani, hogy a közvetlenül Brüsszelből odaítélt tudományos pályázatokon mennyi pénzt hoznak Magyarországra a kutatóink. Tovább bonyolítja a képletet, hogy 2021 után a bizottság a GNI-arányos befizetések mellett szeretné növelni a „saját források” arányát a költségvetés bevételi oldalán, ezért például a vámbeszedés technikai költségei címén a tagállamokban visszatartható összeget a vámbevételek 20 százaléka helyett azok 10 százalékában maximalizálná.

Az összképen azonban mindez nem változtat, a csökkenő mértékű európai újraelosztás legfontosabb oka a nettó befizető Nagy-Britannia távozása az unióból. Bár GNI-arányosan nagyjából szinten marad a költségvetés, és a gazdasági növekedés miatt reálértéken is növekednek a befizetések, ez csak részben tudja kitölteni a Brexit miatt keletkezett költségvetési lyukat. A bizottság javaslata valamelyest csökkentené a kohéziós politika és az agrártámogatások súlyát a költségvetésen belül (ezzel együtt is ez a két terület adja a büdzsé legnagyobb részét), ami Magyarországot egyértelműen kedvezőtlenül érinti. A kohéziós támogatásoknál ráadásul a megengedett legnagyobb, 24 százalékos is lehet a magyarországi vágás.

Ez is több tényezőből adódik össze. Medve-Bálint Gergő szerint míg a kelet-közép-európai országok gazdasága felzárkózó tendenciát mutat, a Dél leszakadóban van, lényegében egy második periféria alakul ki az unión belül. Ezt tükrözi, hogy a Görögországnak, Spanyolországnak és Olaszországnak jutó regionális fejlesztési támogatások kis mértékben nőnek is a következő ciklusban.
A bizottsági tervezet megváltoztatja az egyes országoknak járó támogatás kiszámítási módját is. Bár a képletben döntő súllyal továbbra is az egy főre jutó GDP szerepel, nő a munkanélküliségi mutató jelentősége, új elemként pedig megjelenik az üvegházhatású gázok kibocsátása és az EU-n kívülről érkező migráció. A Bruxinfo szerint azonban a támogatáscsökkenés legfontosabb oka, hogy Magyarország esetében a 2,59 százalékról 1,55 százalékra vinnék le a GDP arányában maximálisan felhasználható kohéziós támogatást. Tulajdonképpen a javasoltnál drasztikusabb is lehetett volna a vágás, ha a bizottság nem építi be a 24 százalékos „védőhálót”, aminél nagyobb mértékben egyetlen országban sem csökkenhetnek a támogatások.

Szigorodó ellenőrzés

Ha a következő uniós költségvetést a javaslatban szereplőhöz hasonló formában fogadják el, az a magyar gazdaság egészére fékező hatással lehet, jóllehet ennek mértékét nehéz előre felmérni. „Konzervatív becslések szerint is 1–2 százalékponttal járulnak hozzá a magyarországi gazdasági növekedéshez az uniós transzferek. Ezek közel 25 százalékos csökkenését tehát biztosan megérezné a gazdaság. Az is igaz ugyanakkor, hogy az uniós pénz veszélyeket is rejt magában, könnyű hozzászokni, így nem ösztönzi megfelelő, a versenyt bátorító gazdasági környezet kialakítására a kormányokat” – mutat rá Medve-Bálint Gergő. Darvas Zsolt úgy látja, túlzottan nagy gazdasági visszaesés nem várható a kohéziós támogatások megvágásától, hiszen ezek eddig sem hasznosultak kellő hatékonysággal.

Éppen a negatív tapasztalatok miatt övezte a költségvetési főszámokhoz mérhető várakozás azt a kérdést, hogy a bizottság beépít-e valamilyen „jogállamisági feltételt” az uniós pénzek kifizetésébe. Jelenleg az EU-nak kevés az eszköze az uniós alapértékeket semmibe vevő tagállami kormányokkal szemben. Az úgynevezett 7-es cikk szerinti eljárás a szavazati jog felfüggesztése mellett elvben vezethet a kifizetések leállításához is, azonban ehhez teljes egyhangúság kell a Tanácsban. Hiába kezdeményezte a 7-es cikk szerinti eljárást Lengyelországgal szemben a bizottság (Magyarországgal szemben pedig az eljárás előkészítését az Európai Parlament), az általános vélekedés szerint a renitens kormányok kölcsönösen megvédenék egymást a szankcióktól, ha a Tanácsban szavazásig jutna az uniós alapértékek megsértésének ügye.

Mostani javaslatával a bizottság egyfajta köztes megoldást választott: belengeti a szankciók lehetőségét, de csak a jogállamiság megsértésének egy meglehetősen szűken meghatározott területére. Jávor Benedek (Párbeszéd) európai parlamenti képviselő szerint bár a tervezet jogállamisági mechanizmusról beszél, valójában inkább korrupcióellenes fellépésről van szó. „A jogállamiság sérelmével csak annyiban foglalkozik a bizottság, amennyiben az veszélyezteti az EU-s források szabályszerű felhasználását. A magyar civil társadalmat vagy a független médiát biztosan nem ez a javaslat fogja megmenteni” – véli Jávor.

Leginkább az uniós finanszírozású programokkal kapcsolatba kerülő hatóságok, a rendőrség és az ügyészség megfelelő működésére, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségére figyelne a bizottság a friss javaslat szerint. Elég erős jogköröket is kapna a brüsszeli végrehajtó testület, a kifizetések leállítását maga indíthatná el, amit a Tanács csak minősített többséggel tudna megakadályozni (minősített többség a tagállamok 55 százaléka, amelyek legalább a lakosság 65 százalékát képviselik.) Ezzel tehát kivédenék azt a veszélyt, hogy a Tanácsban akár egyetlen másik tagállam meg tudja védeni a jogállamiságot sértő kormányt. Jogilag maga a jogállamisági rendelet is átmehet minősített többséggel, bár ellenzői jó eséllyel a költségvetés részének tekintik majd és egyhangúságot követelnek az elfogadásakor. Gulyás Gergely múlt heti sajtótájékoztatóján sietett leszögezni, hogy a magyar kormány a jogállamisági feltételt „burkolt szerződésmódosításnak” tartja, ezért nem támogatja.

Jávor Benedek szerint egyébként a javaslatnak már a nyilvánosságra hozott változata is felpuhított verzió. Egy korábban kiszivárgott tervezetben szankcióként a kifizetések felfüggesztése mellett az is szerepelt, hogy a bizottság részben átvehetné a pénz­elosztó intézményrendszer működtetését a jogállamiságot sértő tagállamtól. Ez a javasolt szövegből kikerült, ahogy abból az ötletből sem lett semmi, hogy az uniós pénzek kifizetését összekötnék a tervek szerint 2020 végén felálló Európai Ügyészséghez való csatlakozással. Az Európai Ügyészség jelen állás szerint 21 tagállam „megerősített együttműködéseként” jön létre, Magyarország kimarad belőle (ahogy Lengyelország is), és a bizottság új jogállamisági javaslata is csak „együttműködési kötelezettséget” ír elő az Európai Ügyészséggel és az unió csalásellenes hivatalával, az OLAF-fal.

Szégyenpadon

A költségvetési viták előszeleként is értékelhetjük, hogy a magyar kormány szerint az OLAF a „politikai zsarolás eszköze lett”, az OLAF-eljárások 52 százaléka ugyanis azokat a tagállamokat „sújtja”, amelyek nem hajlandóak csatlakozni az Európai Ügyészséghez.

Ezt az adatot minden bizonnyal az uniós csalásellenes testület 2017-es jelentéséből vette Gulyás Gergely. A június 6-án bemutatott dokumentum nem vet túl jó fényt hazánkra, és nem csak azért, mert cégnevek említése nélkül az Elios-ügy is szerepel benne az OLAF egyik tavalyi sikertörténeteként. 2017-ben a hivatal 10 ügyet zárt le Magyarországon, ez a második legtöbb Románia után, holtversenyben Lengyelországgal. Hét esetben ajánlással végződött az OLAF-vizsgálat, ami azt jelenti, hogy az uniós ellenőrök ügyészségi fellépést tartottak indokoltnak. A dokumentumból kiderül még, hogy 2013 és 2017 között 49 magyar ügyet zárt le ajánlással az OLAF, a kohéziós és agrártámogatási kifizetések 3,92 százalékára javasolt pénzügyi korrekciót, azaz visszafizetést, ami messze a legmagasabb arány az egész unióban. 2017-ben 27 magyarországi korrupciós ügyről kapott információt az OLAF, ám a bejelentés mindössze egyetlen esetben érkezett állami forrásból, a többi ügyben magánszemély kereste meg a hivatalt.

szerző
Teczár Szilárd
publikálva
2018/25. (06. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra