Kunetz Zsombor: A Magyar Orvosi Kamara egy kommunista csökevény, ahol mindenki ragaszkodik a székéhez

  • narancs.hu
  • 2018. július 18.

Belpol

Elviselhetetlen a korrupció, azonnal ki kellene vezetni a hálapénzt.

Kunetz Zsombor még júniusban perelte a Magyar Orvosi Kamarát (MOK) azért, hogy nyilvánosságra kerüljön Éger István elnök fizetése. Ezt ugyanis korábban nem tüntették fel a Magyar Orvosi Kamara 2017-es költségvetésében. Először a MOK közel 90 ezer forintot akart kérni Kunetztől az adatokért, de végül maguk rakták fel a számokat a honlapjukra. Cserébe a MOK etikai vizsgálatot indított Kunetz Zsomborral szemben.

Megrovást kapott egy orvos, mert meg akarta tudni, mennyit keres az őt is képviselő kamara elnöke

Berágott a kamarai vezető, miután nyilvánossá kellett tenni, hogy a havi fizetése több mint egymillió forint. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) néhány hónapja csak egy kisebb huzavona után tette közzé, mennyit keres Éger István elnök és az elnökség, s mire költik a kamarai tagdíjakat.

Most a 24.hu-nak adott terjedelmes interjút az egészségügyi szakértő, amelyben kőkeményen bírálja a jelenlegi rendszert. Leginkább azt kifogásolja, hogy a jelenlegi vezetés a hálapénz problémáját egy tollvonással próbálja megoldani, Éger István szerint ugyanis itt az ideje beleírni a hálapénz tilalmát az etikai kódexbe. Mintha egy ilyen komplex, évtizedek alatt megszilárdult, rengeteg érdek és az emberi-szervezeti tehetetlenség alkotta szövedéket fel lehetne fejteni az etikai kódex egy új bejegyzésével – reagált Kunetz Zsombor az ötletre.

„Azt nem tehetjük meg, hogy kivesszük a 250 ezerért dolgozó orvos zsebéből a hálapénzt, mert akkor nem lesz, aki gyógyítson és összedől minden. Most értünk el egy olyan kritikus pontra, ahol már elviselhetetlen a korrupció, és azonnal ki kellene vezetni a hálapénzezést. Aki az etikai kódexet látja megoldásként egy ilyen komplex problémára, az egy ötéves gyerek szintjén érti a magyar egészségügyet.”

A sorrend nagyon fontos: először újra kell strukturálni a rendszert, amiben az orvosok reális fizetésért reális elvárásokat teljesítenek – teszi hozzá. Szerinte a MOK kommunista csökevény, ahol mindenki ragaszkodik a megszerzett pozíciójához, pedig a szervezet az orvostársadalom legteteje. Az ő szavuknak súlya van akkor is, ha csak annyit dobnak be, hogy etikai kódex, és akkor is, ha kiállnak és azt mondják, hogy emberek, az orvostársadalom lassan elfogy, baj van, segítség. De a MOK nem proaktív, csak fut az események után, már ha tudomást vesz ezekről egyáltalán.

Kunetz az új kinevezésekkel sem elégedett, szerinte „Kásler Miklós az Emminél jóval kisebb rábízott feladatot sem tudta ellátni. Meg kellett volna szerveznie az onkológiai központok rendszerét. Akit valóban érdekel, hogy Kásler Miklós mit tett le az asztalra, az nézze meg a statisztikákat: világviszonylatban a harmadik legkilátástalanabb a helyzetünk. Csak Zimbabwe és Örményország van mögöttünk a daganatos betegek túlélési esélyeit tekintve. Elég elmenni a régi főhadiszállására, a Kékgolyó utcába egy hétköznap reggel, 8 órakor. Aki talál széket, amire leülhetne, az vendégem egy sörre.”

Az egészségügyi szakértő az interjúban beszél arról is, hogy az ágazatot rendbe lehetne tenni, de csak úgy, hogy az alapokat megerősítjük. Hozzá kell nyúlni a fenntarthatatlan háziorvosi rendszerhez, támogatni kell a praxisközösségek kialakítását.

„Budapesten négy nagy új kórházra lenne szükség. Az olyan speciális területeken kívül, mint a szívsebészet vagy a transzplantáció, amiket elég lenne egy-egy intézményben ellátni, ideális esetben mind a négy helyszín legalább egy megyei kórház szintjén lenne, onkológiai centrumként, idegsebészetként és traumatológiai központként funkcionálna. Az összes többi budapesti kórházat be kellene zárni és a helyüket sóval kell behinteni. Soha többé ne legyen János Kórház. (...) Vidéken a kórházakat úgy kell elhelyezni, hogy a beteg mentőautóval 20-30 perc alatt beérjen, ez egy 50 kilométeres körzetet jelent. Megyénként egyetlen nagy kórházra lenne szükség, ugyanolyan kompetenciákkal, mint a fővárosi nagy kórházak esetében.”

Kunetz szerint aggasztó a helyzet, a magánellátás erősödése pedig csak a jómódúaknak kedvez: „Már most kegyetlenül kinyílt a társadalmi olló: egy borsodi szegény család alig fér hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz, míg egy városi középosztálybeli megengedheti magának a magánfogorvost, a magánnőgyógyászt, a magán-anyajegyvizsgálatot. Gondoljunk bele: nemcsak elvekről van szó, hanem életminőségről és várható élettartamról. Néhány éven belül ez a szakadék tovább fog nőni, ahogy az állami rendszer leépül és a feladatait átveszi a magánszektor. Az egészség nem jog lesz, hanem egy árucikk, amit vagy meg tud valaki venni, vagy nem. A túlélési esélyek a pénztárcától függenek, akinek a legnagyobb odafigyelésre lenne szüksége, annak jószerével csak a patológia jut. Ezt jelenti az állami egészségügy összeomlása.”

 


Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.