Kunetz Zsombor még júniusban perelte a Magyar Orvosi Kamarát (MOK) azért, hogy nyilvánosságra kerüljön Éger István elnök fizetése. Ezt ugyanis korábban nem tüntették fel a Magyar Orvosi Kamara 2017-es költségvetésében. Először a MOK közel 90 ezer forintot akart kérni Kunetztől az adatokért, de végül maguk rakták fel a számokat a honlapjukra. Cserébe a MOK etikai vizsgálatot indított Kunetz Zsomborral szemben.
Megrovást kapott egy orvos, mert meg akarta tudni, mennyit keres az őt is képviselő kamara elnöke
Berágott a kamarai vezető, miután nyilvánossá kellett tenni, hogy a havi fizetése több mint egymillió forint. A Magyar Orvosi Kamara (MOK) néhány hónapja csak egy kisebb huzavona után tette közzé, mennyit keres Éger István elnök és az elnökség, s mire költik a kamarai tagdíjakat.
Most a 24.hu-nak adott terjedelmes interjút az egészségügyi szakértő, amelyben kőkeményen bírálja a jelenlegi rendszert. Leginkább azt kifogásolja, hogy a jelenlegi vezetés a hálapénz problémáját egy tollvonással próbálja megoldani, Éger István szerint ugyanis itt az ideje beleírni a hálapénz tilalmát az etikai kódexbe. Mintha egy ilyen komplex, évtizedek alatt megszilárdult, rengeteg érdek és az emberi-szervezeti tehetetlenség alkotta szövedéket fel lehetne fejteni az etikai kódex egy új bejegyzésével – reagált Kunetz Zsombor az ötletre.
„Azt nem tehetjük meg, hogy kivesszük a 250 ezerért dolgozó orvos zsebéből a hálapénzt, mert akkor nem lesz, aki gyógyítson és összedől minden. Most értünk el egy olyan kritikus pontra, ahol már elviselhetetlen a korrupció, és azonnal ki kellene vezetni a hálapénzezést. Aki az etikai kódexet látja megoldásként egy ilyen komplex problémára, az egy ötéves gyerek szintjén érti a magyar egészségügyet.”
A sorrend nagyon fontos: először újra kell strukturálni a rendszert, amiben az orvosok reális fizetésért reális elvárásokat teljesítenek – teszi hozzá. Szerinte a MOK kommunista csökevény, ahol mindenki ragaszkodik a megszerzett pozíciójához, pedig a szervezet az orvostársadalom legteteje. Az ő szavuknak súlya van akkor is, ha csak annyit dobnak be, hogy etikai kódex, és akkor is, ha kiállnak és azt mondják, hogy emberek, az orvostársadalom lassan elfogy, baj van, segítség. De a MOK nem proaktív, csak fut az események után, már ha tudomást vesz ezekről egyáltalán.
Kunetz az új kinevezésekkel sem elégedett, szerinte „Kásler Miklós az Emminél jóval kisebb rábízott feladatot sem tudta ellátni. Meg kellett volna szerveznie az onkológiai központok rendszerét. Akit valóban érdekel, hogy Kásler Miklós mit tett le az asztalra, az nézze meg a statisztikákat: világviszonylatban a harmadik legkilátástalanabb a helyzetünk. Csak Zimbabwe és Örményország van mögöttünk a daganatos betegek túlélési esélyeit tekintve. Elég elmenni a régi főhadiszállására, a Kékgolyó utcába egy hétköznap reggel, 8 órakor. Aki talál széket, amire leülhetne, az vendégem egy sörre.”
Az egészségügyi szakértő az interjúban beszél arról is, hogy az ágazatot rendbe lehetne tenni, de csak úgy, hogy az alapokat megerősítjük. Hozzá kell nyúlni a fenntarthatatlan háziorvosi rendszerhez, támogatni kell a praxisközösségek kialakítását.
„Budapesten négy nagy új kórházra lenne szükség. Az olyan speciális területeken kívül, mint a szívsebészet vagy a transzplantáció, amiket elég lenne egy-egy intézményben ellátni, ideális esetben mind a négy helyszín legalább egy megyei kórház szintjén lenne, onkológiai centrumként, idegsebészetként és traumatológiai központként funkcionálna. Az összes többi budapesti kórházat be kellene zárni és a helyüket sóval kell behinteni. Soha többé ne legyen János Kórház. (...) Vidéken a kórházakat úgy kell elhelyezni, hogy a beteg mentőautóval 20-30 perc alatt beérjen, ez egy 50 kilométeres körzetet jelent. Megyénként egyetlen nagy kórházra lenne szükség, ugyanolyan kompetenciákkal, mint a fővárosi nagy kórházak esetében.”
Kunetz szerint aggasztó a helyzet, a magánellátás erősödése pedig csak a jómódúaknak kedvez: „Már most kegyetlenül kinyílt a társadalmi olló: egy borsodi szegény család alig fér hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz, míg egy városi középosztálybeli megengedheti magának a magánfogorvost, a magánnőgyógyászt, a magán-anyajegyvizsgálatot. Gondoljunk bele: nemcsak elvekről van szó, hanem életminőségről és várható élettartamról. Néhány éven belül ez a szakadék tovább fog nőni, ahogy az állami rendszer leépül és a feladatait átveszi a magánszektor. Az egészség nem jog lesz, hanem egy árucikk, amit vagy meg tud valaki venni, vagy nem. A túlélési esélyek a pénztárcától függenek, akinek a legnagyobb odafigyelésre lenne szüksége, annak jószerével csak a patológia jut. Ezt jelenti az állami egészségügy összeomlása.”
