A múlt héten jelentette be lemondását Csehák Judit egészségügyi, szociális és családügyi miniszter. Az utódlása körüli néhány napos huzavona után a papírforma érvényesült, és az MSZP tapolcai frakcióhétvégéjén bejelentették: Kökény Mihály politikai államtitkár a befutó. Kökény a Horn-kormányban népjóléti miniszter volt; tevékenységéről, érdekérvényesítő képességéről megoszlanak a vélemények.Hivatalosan a szeptember 3-ai kormányülésen közölte Csehák Judit a lemondását, de szándékának a híre már napokkal korábban kiszivárgott. Lemondásának indokait a kormányülést követő sajtótájékoztatón sem sikerült egyértelművé tennie: a miniszter asszony szerint a döntés "a miniszterelnök úrral közös elhatározásuk" eredménye, és már a Medgyessy Péterrel tavaly megkötött megállapodásának is részét képezte - amiről eddig mindketten mélyen hallgattak. Csehák Judit tavaly májusi, miniszterjelölti meghallgatásán még arról beszélt, hogy garanciát kért a kormányfőtől: a nemzeti jövedelemből a gyógyító-megelőző és gyógyszerkasszára fordított előző évi 700 milliárd forintot négy év alatt megduplázzák. Az ún. jóléti rendszerváltásról sosem mulasztották el megjegyezni, hogy e program megvalósítása összkormányzati elkötelezettség, és végre nem kell az egészségügyi tárcának folyamatosan küzdenie a pénzügyesekkel.
A Medgyessy-Csehák megállapodás
"titkos passzusa"
szerint idén júniusban egyeztettek újra az érintettek (néhány héttel a kormányátalakítást követően), amikor is a miniszter a felmentését kérte. A kormányfő a gyógyszerárakra vonatkozó döntés bevezetéséig (először augusztus 15., majd szeptember 1.) ezt nem tette meg. A Narancs által megkérdezett kormánypárti képviselők szerint többen meglepődtek a miniszteri poszt egyéves vállalása miatt; erről korábban nem tudtak, sőt úgy látták, Csehák erős tárcavezető, bár párton belüli támogatottsága csekély. "Juditot Medgyessy hozta vissza, nem nekünk jutott eszünkbe" - fogalmazott egy képviselőtársa. A miniszterelnök-jelölt tavaly év elején nevezte meg árnyékkormánya tagjait, köztük Csehákot, ezzel állítólag lépéskényszerbe is hozva őt, mert akkoriban még nem állapodtak meg minden kérdésben.
"Nem igazán vezette a tárcát, bedobta a gyeplőt a lovak közé, ló meg sok volt, és ment minden erre-arra. Nem körvonalazódott, mit akar csinálni az egészségüggyel, maszatolás folyt, végül behozta a kicsit átdolgozott Mikola-programot, majd kiderült, hogy a megígért pénz sincs meg" - véleményezte Csehák működését egy ellenzéki képviselő. Bár a miniszter szerint lemondásának nincs köze a költségvetési vitához, sokan mégis úgy vélik, a pénztelenség áll döntése hátterében. A nemrég elkezdődött tárcaközi egyeztetések során a Pénzügyminisztérium (PM) jövő évi költségvetési "ajánlata" több szempontból elfogadhatatlan volt számára. Ebben például nem szerepelt a jövő évi 53. és 54. heti nyugdíjak fedezete, nem volt megfelelő kompenzáció a gyógyszerek bevezetendő áfájára, és az ápolónők hűségjutalmával sem számoltak. A végleges költségvetés azonban több hónap múlva áll csak össze, és eddig a két miniszter az anyagi jellegű nézeteltéréseket korábban - a kormányfő segítségével - mindig rendezni tudta, igaz, a viták során már fölmerült néhányszor Csehák lemondásának lehetősége. A PM jelenlegi javaslata olyan messze van a szektornak megígért évi 150 milliárdos forrásnöveléstől, hogy az egyezség reménytelennek tűnhetett, arról nem is beszélve, hogy ha megállapodnak, a többi tárca is azonnal bombázni kezdené a pénzügyeseket. Csehák elismerte: 50-70 milliárdról "vita folyik", bár meggyőződése, hogy ennek nagyobbik részét a jövő évi költségvetés végül tartalmazni fogja.
A volt miniszter az országos listán szerzett parlamenti mandátumáról is lemondott, utódját várhatóan szeptember végén jelöli ki az MSZP választmánya. Csehák a továbbiakban is részt kíván venni az egészségügyi reform munkálataiban, és a miniszterelnök felajánlotta számára a kormány által újonnan létrehozandó Betegjogi, Ellátottjogi és Gyerekjogi Közalapítvány kuratóriumi elnöki posztját is, ahol "nagyon határozott vitapartnere leszek most mindazoknak az intézményeknek, amelyeknek eddig a vezetője és képviselője voltam" - mondta a leköszönő miniszter sajtótájékoztatóján.
Az utódlás viszonylag gyorsan
megoldódott: csütörtök este eldőlt, és pénteken a tapolcai frakcióülésen be is jelentették, hogy Kökény Mihály politikai államtitkár lesz az új miniszter, helyére pedig Vojnik Mária - akit szintén a jelöltek között emlegettek, és aki az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnökeként dolgozott - kerül. Lapértesülések szerint Kökényt inkább a kormányfő, míg Vojnikot a frakció támogatta. Az új államtitkár környezetéből úgy tudjuk, két alkalommal is felkérték a miniszterségre, de nem vállalta, mert akkor még úgy gondolta, inkább a parlamenti bizottsági munkát folytatja. Időközben a politikai államtitkári posztra felmerült Keller László neve is, aki a Horn-kormányban Kökény minisztersége idején betöltötte már e posztot. Az egészségügyi bizottság elnöke a frakció ajánlására valószínűleg Schvarcz Tibor frakcióvezető-helyettes lesz, aki jelenleg az európai integrációs albizottságot vezeti.
Péntek délelőtt a megkérdezett politikusok döntő többsége Kökény miniszteri esélyeit látta jobbnak, Vojnik politikai hátországát és tapasztalatát is kevesellték, bár volt, aki szerint a bizottsági elnök csupán azért nem lett miniszter, mert hamar kipattant, hogy nem számítana Kökény munkájára. Az új miniszter korábban már vezette az egészségügyi (akkor népjólétinek nevezett) tárcát, erényének tartják, hogy végigjárta a ranglétrát, ezért ért az apparátus nyelvén, ugyanakkor többen tartanak attól, hogy a költségvetési vitákban jóval engedékenyebb lesz elődjénél. "Minisztersége alatt egyértelműen a PM számai voltak a mérvadók, nem egy harcos fajta, és bármilyen körülmények között hajlandó beleülni a miniszteri székbe" - mondta róla egy ellenzéki egészségpolitikus.
A tárca eddigi törvény- és jogszabályalkotó munkájában oroszlánrészt vállaló Kökény
rengeteg konfliktust örököl
Ilyen többek között a jogállási törvény körüli vita a kormányzat és a Magyar Orvosi Kamara között, a miniszteri biztos irányította Országos Mentőszolgálat napirenden lévő átszervezése és a kórháztörvény kavarta máig nem csillapodó vihar. Emellett hosszabb távon meg kell oldani a gyógyszerkassza helyzetét, amit pillanatnyilag csupán év végéig sikerült rendezni, valamint az egészségügy finanszírozási rendszerének átalakítása is elodázhatatlan.
A tárca egyik helyettes államtitkára néhány hete igazolt át a Szerencsejáték Rt.-hez. Az elmúlt időszakban megpályáztatták a főosztályvezetői posztok jelentős részét, és úgy tűnt, az apparátust irányító, Csehák tavalyi hívására a WHO-t otthagyó közigazgatási államtitkár hosszú távra tervez. Információink szerint ő is távozik, illetve címzetes államtitkári kinevezést ajánlanak fel neki, Kökény korábbi munkatársát, a helyettes államtitkárként jelenleg is a minisztériumban dolgozó Pordán Endrét látná szívesen a közigazgatási államtitkári poszton. "Kár lenne, ha elmenne, mert ő igazán európai közigazgatásban gondolkodó szakember" - mondott véleményt a távozó közigazgatási államtitkárról egy minisztériumi vezető. "Szinte lefejezték a minisztériumot" - állítja egy kormánypárti szakértő, aki szerint a szociális, szociálpolitikai területen a szociális törvény "újraírásának" indult, de azon már túlnőtt terveket tovább kell folytatni, mert a területet "újra kell építeni", és a fiskális szempontok mellett új szakmai alternatívát kell kínálni. Az ezzel összefüggő tervezés, jogalkotás a kormány részére készül, és "ha túlnő a minisztérium falain, remélhetőleg a megvalósítása sem csúszik" - mondta egy szakértő. Információink szerint ettől Kökény sem zárkózik el. Ennek oka lehet, hogy míg az egészségügy egy "pénznyelő" rendszer, amely csak minimum több tíz milliárd forint hatására változik valamit, a szociális ellátórendszer egy-egy elemén már néhány milliárdból jól érzékelhetőn lehet javítani. Az egészségügy átalakításában a kormányzat jelentős szerepet szán a magántőkének, ami a szociális ellátásoknál nagyságrenddel kisebb mértékben aktivizálható.
Lapzártánk idején biztosnak látszik az egészségügyi reformért felelős Győrfi István kormánymeghatalmazott széke, akit többen a kormányfő "emberének" tartanak, mivel Medgyessy pénzügyminisztersége alatt ő vezényelte le a nyugdíjreformot. A tárcánál szokatlan módon két politikai államtitkár dolgozik: jelenleg itt sem terveznek változást, és egyelőre a hajléktalanügyi miniszteri biztos is marad.
Az új miniszter bizottsági meghallgatása ezen a héten lesz, de már leszögezte: nem várható gyökeres változás a kormány egészségpolitikájában. A tárca eddigi tevékenységét rengeteg kritika érte az érdekegyeztetés teljes vagy részleges elmaradása miatt, a személyes viszonyok, "előéletek" Kökény kinevezésével sem változnak, hiszen gyakran ő konfrontálódott a tárgyaló partnereivel.
Kökényt nem tartják "lemondós" miniszternek: a megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint végigviszi a ciklust.
Virág Tamás
Tapolcai évnyitó
Az MSZP parlamenti frakciója a múlt hét végén Tapolcán tartotta kétnapos ülését. Az első napon a két koalíciós pártelnök és a miniszterelnök közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy megállapodtak a jövő évi személyi jövedelemadó (szja) csökkentése ügyében. Ellentételezésként nem csökken a 25 százalékos áfakulcs, és - még nem tudni, milyen mértékben - emelkedik a jövedéki és a játékadó. A bevételek növekedését várják attól, hogy jövőre felemelik az egyszerűsített vállalkozási adó választhatósági értékhatárát.
A frakcióülés első napján Horn Gyula tisztújítást, fiatalítást, "új arcok felmutatását" sürgette, valamint javasolta a pártpolitikai és kormányzati funkciók szétválasztását, külön megemlítve a külügyminisztert és a házelnököt. A kormányfő sajtótájékoztatóján Horn javaslatát ésszerűtlennek nevezte. Medgyessy a frakció előtti beszédében a képviselőket aktívabb szerepvállalásra kérte, és kiállt Gyurcsány Ferenc sportminiszter mellett. Szintén pénteken mutatták be az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium új vezetőit.A frakcióülés szombati napján részt vett a pénzügyminiszter is, akinek tárcáját és annak kommunikációját többen kritizálták. Lendvai Ildikó frakcióvezető szerint a frakció és a kormány célja a "társadalmi igazságosság helyreállítása", és az első, sikeres év után ehhez további forrásokat kell biztosítani, de elengedhetetlen a gazdaság élénkítésének támogatása is. A frakcióvezető szerint ehhez stabil társadalmi támogatottságra van szükség, vissza kell szerezni a polgárok bizalmát, és aktívabb kormányzást, kezdeményezőbb frakciót terveznek. "Egy jó év után egy rossz nyár következett, amit egy jó ősznek kell folytatnia" - mondta. A frakció döntött arról, hogy támogatni kívánja az önkormányzatok EU-s pályázataihoz szükséges önrész központi költségvetés terhére történő biztosítását, valamint javasolja a nagyvárosi tömegközlekedés állami normatívájának bevezetését. Utóbbi Gy. Németh Erzsébet frakcióvezető-helyettes szerint mintegy 10 milliárd forintos, a költségvetésben önálló soron megjelenő tétel volna, amire a városok pályázhatnának. Csökkenteni kívánják a tömegközlekedés áfaemelésének a mértékét is.
A jogalkotásban a frakció a költségvetésre, a jóléti eredmények értékének megőrzésére helyezi a hangsúlyt, de az őszi ülésszakban tárgyalják a fogyasztóvédelemről, a Magyar Nemzeti Bankról, a közbeszerzésekről rendelkező törvényjavaslatokat is. Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló törvény elkészítése, a bevezetéséhez szükséges intézmény- és szankciórendszer létrehozása is folyamatban van. Megkezdődtek az egyeztetések az alkotmánymódosításról. A kormány és a frakció folytatni kívánja az egészségügyi reformot, valamint az agrárium átalakítását segítő jogharmonizációt is.
A frakcióülésen szóba került a népszerűség-csökkenés is. Ennek fő oka többek szerint az, hogy a párt és a kormány számos kommunikációs hibát vétett. Sokan vélik azonban úgy, hogy a párt és a frakció stratégiáját újra kellene gondolni. Juhász Gábor frakcióvezető-helyettes szerint a hét végén rájöttek, hogyan veheti vissza az MSZP a vezetést a népszerűségi listákon, de ezt "nem kötik az újságírók orrára".
Fúrópróba
A Tapolcán tiszteletét tevő László Csaba pénzügyminiszter jött, beszélt és próbálta meggyőzni a frakciót. Pedig alig akadt olyan felszólaló, aki ne kritizálta volna a Pénzügyminisztériumot, főleg annak kommunikációját (újra bűvszó lett e kifejezés) - Karsai József például azt mondta az ő "Csabájának", hogy a miniszter biztos jó szakember, de a politikáról fogalma sincs; igaz, forrásaink szerint nem ennyire választékosan formálta meg gondolatait. A PM vezetője minden bírálatra válaszolt. A frakcióülés egyik résztvevője azt mondta, László Csaba kerülte a szakzsargont, mindenki számára érthetően beszélt a fiskális politika lehetőségeiről. A kormány pénzügyi politikájának főbb téziseit ismertetve szólt a "megszorítások" értelméről, az egyes "nagy visszhangot kiváltó intézkedések" racionális okairól, a magyar gazdaság "feltámasztásának" elodázhatatlanságáról és az ezt elősegítő, nemegyszer nehéz politikai döntések szükségességéről. (A frakcióülésen elmondottak lényegében megegyeznek az aznapi Népszabadságban közölt megállapításaival.) A frakció nagy tapssal fogadta az előadást, ámbár Juhász Gábor frakcióvezető-helyettes megjegyezte: "Csaba, erről hat héttel korábban kellett volna így beszélni."
Kérdés, meddig tart ki a szombaton szerzett népszerűség: az utóbbi időben ugyanis többször tűnt úgy, hogy az MSZP-ben bevégzett tény László menesztése. Mindenesetre míg a múlt hét eleji elnökségi ülésen a szocialisták megelégedtek volna a szóvivő skalpjával (aminél nevetségesebb határozat nemigen született pártszékházban 1990 óta), addig a hét végén a szocialista párt elnöke (egyben László miniszteriális kollégája) a Pénzügyminisztérium kommunikációját illető "jogos kritika" okán László Csaba "személyes felelősségét" firtatta.
A hírek szerint a szocialistáknál az ingatlanadó vágta ki a biztosítékot. Amely "ügy" nem mellékesen egy tökéletes félreértés következménye. Az ominózus rendelkezés ugyanis nem egy általános, hanem önkormányzati hatáskörben kivethető, de nem kötelezően kivetendő közteherről szól. A pénzügyi tárca által tervezett változás ráadásul nem több egy technikai módosításnál, aminek a célja egy zavaros helyi adófajta használhatóbbá tétele volt. Magyarországon az önkormányzatok a rendszerváltás óta vethetnek ki adót a lakóingatlanokra: ehhez képest csak minden tizedik él a lehetőséggel, továbbá az országban mindössze négy önkormányzat használja azt az adófajtát, amit a Pénzügyminisztérium át akart alakítani - mivel az gyakorlatilag értelmetlen volt, hiszen megállapítása "bemondáson" alapult. A médiában azonban "sokszoros adóemelésről" kezdtek szállingózni a hírek: arról, hogy mennyi lesz Budapesten vagy vidéken egy átlagos lakás adója, és nem arról, hogy mennyi lehet (mint ahogyan eddig is lehetett volna).
A fő baj azonban a jelek szerint az, hogy bár a tárca egyszer sem a maga feje után ment, hanem egyeztetett határozatokkal állt ki a nyilvánosság elé, a politika mindannyiszor megrettent a saját döntéseitől, és lassacskán kivonult a minisztérium mögül, majd az egészet úgy kívánta beállítani, mint egy öntörvényűen működő hivatal - mi több, egy kezelhetetlen szóvivő - akcióját. Például alig néhány hete, hogy a főpolgármester nagy csinnadrattával bejelentkezett a miniszterelnöknél a távhő adóemelésének elhalasztása végett, mire szocialista képviselő-polgármesterek legott beelőztek jobbról, hogy másnap azt üzenhessék Demszky Gábornak: miután ők már megakadályozták a távhőszolgáltatás áfájának emelését, a főpolgármesternek nem marad más hátra, mint elrebegni egy köszönömöt - és a sor hosszan folytatható.
Semmi kétség, a távfűtéssztori is része a pénzügyi tárcát ért "jogos kritikáknak", miszerint ok nélkül "rémisztgeti az embereket". De mit állít ezzel a politika? Azt, hogy a Pénzügyminisztérium sorozatvetővel lövi magát, kiviszi a jövő évi adó- és költségvetési ügyek tárgyalását a nyílt utcára, vagyis már akkor ellehetetleníti saját tárgyalási pozícióit, amikor az érdemi megbeszélések még el sem kezdődtek. Ez esetben a PM-ben csupa idült marha dolgozik; a másik megoldás: a politikusok nem gondolják végig, mit mondanak. És nemcsak az ellenzékiek, akik lassacskán a kétezredik milliárdot osztatnák szét a kormánnyal, hanem a koalíciós képviselők is.
Ezek a viták (az ellenzéki követelések és a vagdalkozó kormánypárti PM-kritikák) sehova nem vezetnek, mert nem a lényegről szólnak: nem arról, hogy a tavalyi nagy osztogatás mennyiben volt hibás, ha az volt egyáltalán; és ha az volt, hogyan lehet korrigálni; mit kapott örökségbe elődjétől a mostani garnitúra és így tovább. Az összevisszaságot mi sem mutatja jobban, mint hogy a kormány tavalyi bőkezűsége miatt (alighanem joggal) neheztelők mellé mára felzárkóztak az osztogatás oszlopos támogatói is, akik, úgy látszik, megfeledkeznek arról: a pénzügyminiszter azért veri fogához a garast, mert elfogyott az osztogatnivaló. Magukat felelősnek valló politikusok hogyan képzelhetik azt, hogy egyszerre lehet adókat csökkenteni, kiadásokat lefaragni és jó magyar forintokkal teletömni minden tárcát?
Miközben a múlt héten úgy tűnt, hogy a magyar pénzpolitika kulcskérdése az, hogy Máté Dániel szóvivő marad-e vagy sem, a magyar gazdaság döcög, a forint árfolyamát már csak az imádság tartja, valamint az uniós csatlakozásban, a konvergenciában eszementen bízó külföldi befektetők tábora (akik gyakorlatilag csukott szemmel közlekednek az országban, nehogy látniuk kelljen, mi folyik itt). Ez utóbbiak nélkül rég a nyakunkon lenne egy jó kis valutaválság. A külföldi tőkét jelenleg csak a magas kamatok vonzzák, a gazdaság naftájául szolgáló működőtőke már látogatóba se igen jön, és a hozamvadászok is gyorsan szedik a sátorfájukat, ha gázszagot éreznek. Ez a helyzet a gazdaságban 2003 őszén; s hogy ez mivel fenyeget? Már egy közepes pánik is jól hanyatt vágná a forintot; a többi elképzeléséhez elég fölidézni a néhány évvel ezelőtti Argentínát. Jó volna, ha ellenzéki és kormánypártok egyaránt fölfognák végre: a híresztelésekkel ellentétben a hülyeség rövid távon sem kifizetődő.
Szakács Péter
