Az írás olykor helytelen következtetések levonására sarkallja a hivatalt, nyilván ez történt az MNSZ bejegyzésekor is: amit ugyanis Szabó Alberték papírra vetettek, abból pár passzust, ha más megfogalmazásban is, nem egy, a magyarországi parlamentben 1990 óta helyet foglaló (szintén bejegyzett) párt célul tűzött maga elé. Ki mondaná meg, hogy az MNSZ választási programjából idézünk, ha például ezt emeljük ki: a párt "olyan államhatalmi felépítést akar, amelyben a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalom egymástól elkülönült, független; olyan kulturális intézményrendszert akar, amely a magyarság történelmében kialakult tradíciók felkarolásával a nemzeti identitástudatot növeli; olyan nemzetgazdaságot akar, amely kimondja, hogy a termőföldek, erdők, folyóvizek (...) nemzeti vagyont képeznek, és ezek nem kerülhetnek külföldi tulajdonba; olyan belpolitikát akar, amely által a jó közérzet és a törvényes rend a polgárok indokolatlan zaklatása nélkül valósul meg" -és így tovább. Persze idézhetnénk a halálbüntetés visszaállítását követelő részeket vagy olyanokat, amelyek kizárólag magyar tulajdonú élelmiszeripart követelnek, esetleg elvetik a NATO-hoz való csatlakozást -csakhogy ezeket is megtalálhatjuk más, részben jelenleg is parlamenti, részben országgyűlési helyekre apelláló pártok választási programjában. Akkor pedig vajon mi az, amiért a Mazsihisz tiltakozik, és amiért éhségsztrájkkal fenyegetőzik egy vidéki cigány vezető, vagy ami miatt az egyesülési törvény revízióját szorgalmazza a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége?
Na, vajh´ miért?
A kérdés persze álnaiv, tudjuk jól, hogy miért. E szervezetek vezetői nyilván jól emlékeznek (jobban, mint egyes illetékes hivatalnokok, ezek szerint) az MNSZ-vezető Szabó Albert azon beszédére, amelyben "szervezett zsidóbűnözés"-ről beszélt, vagy azon mondataira, amelyek miatt Szabó Albertet a Btk. 269. paragrafusa alapján ("aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el") egy év börtönbüntetésre ítélték, néhány hete immár jogerősen -három évre felfüggesztve (lásd: Ítélet is meg nem is, MaNcs, 1998. február 19.). Vagyis a "törvényesen működő, bejegyzett magyar párt" választásokon való indulásának megakadályozását a Mazsihisz többek közt azért követeli, mert az MNSZ "olyan fasiszta jellegű szervezet, amely tagadja az emberi egyenlőség eszméjét, folyamatosan olyan nézeteket hangoztat, amelyek alkalmasak a zsidósággal szembeni ellenérzés felkeltésére, és mint arra a vezetőjük ellen meghozott jogerős bírósági ítélet is rámutat, uszít a zsidó nép ellen, gyűlöletet kelt". A beadványban utalnak arra is, hogy a mozgalom működése sérti például a Magyarország által 1947-ben aláírt párizsi békeszerződést, valamint az ENSZ azon útmutatását, amely például revizionista propagandát kifejtő szervezetek kötelező feloszlatásáról szól.
Az MNSZ tevékenységét azonban az ügyészség nem vizsgálhatja,nyilatkozta többször Sallós István, a Legfőbb Ügyészség osztályvezetője: valamely párt törvénysértése esetén az ügyészség bírósághoz fordulhat, mivel azonban "előbbinek nincs hatásköre vizsgálódni, nehéz a szabálytalanságot bizonyítani".
Minő inszinuáció!
Az MNSZ vezetője a Mazsihisz tiltakozása nyomán a Narancsnak nyilatkozva azzal érvelt, hogy a vidéki jelöltjeiket esetleg támogatókat épp a Mazsihisz félemlítette megaz MNSZ-t elítélő nyilatkozatával. Ez is egy szempont, kétségkívül. Mi több, Szabó Albert szerint épp a Mazsihisz fellépése miatt nem indulhattak egyenlő eséllyel az MNSZ képviselőjelöltjei. Mint lapunknak elmondta: az MNSZ nem vagyoni kártérítési per megindítását fontolgatja a "vallási-kulturális, nem politikai" szervezet ellen.
Szabó Albert egyébként - mindezek ellenére - azt mondja összegyűjtötte a kellő számú ajánlószelvényt ahhoz, hogy Dabas térségében képviselőjelöltként induljon. Választási nagygyűlésein rendet, közbiztonságot, a nyugdíjasoknak értékálló nyugdíjat, a munkanélkülieknek munkát, a kórházaknak nagyobb támogatást, a mezőgazdaságban dolgozóknak csökkentett adókat ígér (és mindenki másnak azt, amit valószínűleg minden érintett hallani szeretne). (Azt, hogy a cédulák összejöttek, Szabó Albert állítja. Az Országos Választási Bizottság honlapja az április 11-i adatok alapján arról tájékoztat, hogy az MNSZ sem Dabason, sem máshol nem tudott eddig képviselőjelöltet állítani.)
Persze sosem lett volna országos ügy, ha mindezt csak Dabas térségében hangoztatja. De most mindenki megtudhatta a szervezet sajtóban megszólaltatott vezetőitől: az MNSZ -meghirdetett programja szerint - nem törekszik az alkotmányos rend megdöntésére, sőt. Szabó Albert egyébként azt is mondta a Narancsnak, hogy a parlamentben, majd ha bejut, a szándékosan országromboló pártok -MSZP, SZDSZ, mi más is? - képviselőin kívül bárkivel szívesen együttműködne, aki "jóléti társadalmat akar". És hát ki nem akarja ezt?
Vultur Csaba
Jogorvoslat
A választási eljárásról szóló 1997. évi C törvény szerint a választási eljárás során kétféle jogorvoslattal lehet élni: kifogással és panasszal. Panasszal akkor, ha a választási eljárásban érintett szervek, személyek tevékenységével kapcsolatban merül fel probléma; kifogással pedig a választási szervek döntései ellen lehet fellépni. Az Országos Választási Bizottságnak bármely ügyben hozott döntése ellen benyújtott kifogásról a Legfelsőbb Bíróság dönt, és döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs. A panaszt és a kifogást úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a sérelmezett tevékenységtől, illetőleg a döntés meghozatalától számított három napon belül megérkezzen. A kifogásnak tartalmaznia kell a törvénysértés bizonyítékainak megjelölését és a kifogás benyújtójának értesítési címét. A választási bizottság a kifogás előterjesztőjét meghallgathatja; ebben az esetben az ellenérdekű fél számára is lehetővé kell tenni a személyes nyilatkozattételt. A választási bizottság és a bíróság határozatát - annak meghozatala napján - az érintettekkel és az illetékes választási bizottsággal közölni kell. A bíróság döntése ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
