Magyar Narancs: Módosítani kell-e az EU-csatlakozás kapcsán a magyar alkotmányt?
Somogyi Ferenc: Erre egyelőre, a csatlakozási tárgyalások megkezdése kapcsán, nincs szükség. Az alkotmány megfelelő módosítására majd csak a csatlakozási szerződés hatályba léptetése után kell sort keríteni.
MN: Veszít-e Magyarország a szuverenitásából a csatlakozási tárgyalások alatt vagy azok eredményeként?
SF: A tárgyalások alatt erről szó sem lehet. A kérdés csak taggá válásunkkor értelmezhető. Az én válaszom erre az utóbbi esetre is az, hogy nem. A kérdéssel foglalkozó jogászok túlnyomó többségének is ez a véleménye. Különbség közöttük legfeljebb csak a hangsúlyokban van. Az egyik iskola azt húzza alá, hogy a csatlakozó ország saját, szabad akaratából meghozott döntése eredményeként szuverenitása egy részének gyakorlását átengedi a közösségi intézményeknek. A másik iskola pedig a szuverenitás egy új, korszerű értelmezéséről beszél, miszerint az adott ország - például Magyarország a maga méreteivel, gazdasági potenciáljával és politikai súlyával - a közösségen belül, annak tagjaként lényegesen jobb lehetőségekkel rendelkezik nemzeti érdekei érvényesítéséhez, mint azon kívül egyedül. Én ez utóbbi felfogáshoz állok közelebb.
MN: Milyen kontrollja lesz a csatlakozási tárgyalások során a tárgyalódelegációnak? Honnan lesz felhatalmazása, és ki ellenőrzi a munkáját?
SF: Az integrációs stratégiáról, a tárgyalásokon követendő célokról és elvekről, a delegáció összetételéről a kormány hozott határozatot. Ennek előkészítésében számos, a központi közigazgatáson kívüli partner is részt vett. A delegáció munkáját a kormány folyamatosan ellenőrzi, az első szakasz lezárásakor pedig a delegáció vezetője, a külügyminiszter részletes jelentést tesz majd e testületnek. A tárgyalásokat a parlament is figyelemmel kíséri majd. Most sajátos a helyzet, mert március közepe óta az Országgyűlés nem ülésezik. Ennek ellenére - ahogy ezt a külügyminiszter úr hivatalosan is bejelentette - igény esetén a parlamenti szünetben is készek vagyunk rendszeres tájékoztatást adni a képviselőknek, a parlamenti frakcióknak.
MN: Széles parlamenti nyilvánossága tehát eddig nem volt a kérdésnek; részben azért, mert nem is lehetett.
SF: A tárgyalások megkezdésének ügyével a parlament plenáris ülése most nem foglalkozott. Továbbra is érvényes azonban a Ház által 1994 tavaszán, a csatlakozási kérelmünk benyújtása kapcsán hozott konszenzusos határozat. Ezenkívül a parlament bizottságai folyamatosan feldolgozták az integrációval, a tárgyalásokra való felkészüléssel összefüggő kérdéseket. Az Országgyűlés két legközvetlenebbül érintett bizottsága - az integrációs és a külügyi - a már említett március 26-i kormányhatározat előkészítése során a kormány-előterjesztésről is véleményt nyilvánított.
MN: Volt-e vita a parlamenti bizottságokban ezekről a dokumentumokról?
SF: Éles vita nem volt, inkább hangos gondolkodás. A stratégiai cél, miszerint Magyarország megfelelő, a zökkenőmentes integrálódást biztosító feltételekkel mielőbb váljék az Európai Unió teljes jogú tagjává, mindenki számára elfogadható.
MN: Lesz-e a tárgyalásoknak országgyűlési kontrollja?
SF: A téma legutóbb az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottságában merült fel. A bizottság tagjai többségi szavazással úgy foglaltak állást, hogy a parlamenti ciklus végén már nem határoznak ebben a kérdésben. A kontrollmechanizmus ügyében a döntést a következő Országgyűlésre hagyják.
MN: Mi az április elején elkezdődött csatlakozási tárgyalások menetrendje?
SF: Az új tagok felvételének feltétele a teljes közösségi joganyag átvétele és alkalmazása. A csatlakozási tárgyalások első szakasza, az átvilágítás során a felek rögzítik, hogy hol tart az EU-joganyag átvétele, hogyan áll a jogszabályok alkalmazásához és kikényszerítéséhez szükséges mechanizmusok, intézmények megteremtése és működtetése. Ennek során azonosíthatók azok a területek, ahol már teljes a jogharmonizáció. Egy másik kategóriába azok a területek tartoznak majd, ahol Magyarország kötelezettséget vállal az EU-jogszabályoknak csatlakozásunk tervezett időpontjáig - reményeink szerint 2002-ig - a magyar jogrendbe történő beemelésére és alkalmazására. De ezzel a lista még nem teljes, mert bár egészében véve érdekünk a teljes joganyag átvétele, egyes konkrét esetekben ez nem történik meg EU-taggá válásunk előtt. Bizonyos területeken ez ugyanis olyan komoly költségvetési, gazdasági, társadalmi és politikai következményekkel járhat együtt, amelyeknek vállalása az adott helyzetben lehetetlen vagy érdekeinkkel ellentétes lenne. Ezekre a területekre Magyarország átmeneti rendelkezéseket, türelmi időszakot, derogációkat kér majd. Ezeken a pontokon a jogharmonizáció értelemszerűen csak a csatlakozás után fejeződhet majd be.
MN: A joganyag átvételének ütemezése határozza meg tehát a tárgyalási stratégiát?
SF: Ez nem ilyen egyszerű. A tárgyalások fő funkciója valóban a teljes alkalmazkodás programozása. Ugyanakkor a tárgyalási stratégia a legfontosabb célt, valamint a tárgyalások során követendő elveket és törekvéseket fogalmazza meg. A joganyag átvételének ütemezése a tárgyalásokon az átvilágítás során rögzítendő második, illetve harmadik kategóriára vonatkoztatható. Másfelől - a magyar szándékok és lehetőségek mellett - számos más tényező is befolyásolja a jogharmonizáció megvalósulásának ütemezését. Figyelembe kell venni az EU belső fejlődését is. Ez is indokolja a magyar jogharmonizációs program folyamatos felülvizsgálatának szükségességét. Ezen túl az EU által kidolgozott csatlakozási partnerség is iránymutatásul szolgál a jogharmonizációhoz, annál is inkább, mert a Brüsszel által fontosnak tartott területeken pénzügyi támogatást is nyújt a jogharmonizációhoz szükséges intézményfejlesztéshez és beruházásokhoz. Ezt a dokumentumot március végén kaptuk meg az EU-tól, gyakorlatilag akkor, amikor a közösségi joganyag átvételére és alkalmazására vonatkozó magyar nemzeti programot az Európai Bizottsághoz továbbítottuk.
MN: Ez a két dokumentum nyilvános?
SF: Az érdeklődők számára mindkét dokumentum hozzáférhető lesz. Megjegyzem azonban, hogy a magyar program további részleteinek kidolgozása, konkretizálása még a közeljövő feladata. Csak így biztosítható a két dokumentum közötti, szükséges összhang.
MN: A csatlakozási partnerség EU-kívánságlistája már 1998-ra olyan elemeket tartalmaz, amelyek közvetlenül befolyásolhatják a magyar törvényhozást. Mondjuk a költségvetést. Vagy az egészségügy átalakítását.
SF: Az integrációs felkészülés, és ezen belül a jogharmonizáció kezdettől hatással van a magyar törvényhozásra. Az már évek óta elvárás, hogy minden születő jogszabályunk feleljen meg az EU-szabványoknak, vagy legyen az eltérésre hiteles magyarázat. Ezzel párhuzamosan a költségvetés tervezésében is megjelennek majd azok az új elemek, amelyek pontosabbá teszik az integrálódással kapcsolatos költségek előrejelzését, és előkészítik a taggá válásunk után szükségessé váló költségvetési átcsoportosításokat. Azt is figyelembe kell venni, hogy az EU-tól érkező pénzügyi források nagy részéhez magyar társfinanszírozást kell majd biztosítanunk.
MN: És ezeket a programokat a költségvetés amúgy magától esetleg nem is finanszírozta volna?
SF: Az ilyen szembeállítás csak elméletileg lehetséges. Az EU által finanszírozásra érdemesnek minősített programok ugyanis szinte biztosan illeszkednek a magyar modernizáció átfogó programjához. Eltérés a gyakorlatban legfeljebb a rövid távú prioritások sorrendjének meghatározásában és a végrehajtás ütemezésében lehet.
MN: Mennyire erős az EU-csatlakozási partnerség dokumentuma? Mekkora súlya van a magyar belpolitikai vitákban annak, ha bizonyos kérdésekről Brüsszel azt mondja: ez így nem mehet tovább?
SF: Az EU-dokumentum természetesen nem konkrét határidőkkel, felelősökkel szabja meg a feladatokat. Ez nem is lenne Magyarország szuverenitásával összeegyeztethető. Brüsszel álláspontja inkább egy olyan tanácsadó véleményéhez hasonlítható, akinek a megfontolásait érdemes figyelembe venni. Több okból is. Az egyik, hogy közös a célunk: Magyarország zökkenőmentes integrációja. A másik, hogy javaslatai megvalósításához az EU kész konkrét anyagi támogatást is adni. Az igaz, hogy pénze felhasználását az EU az általa szükségesnek ítélt szempontok figyelembevételéhez köti. De ez sem jelent áthidalhatatlan ellentmondást, hiszen Brüsszel nem kíván érdekeinkkel ellentétes lépéseket ránk erőszakolni. A javasolt intézkedéseket egyébként is meg kellene tennünk, hangsúlykülönbségek így legfeljebb az ütemezés kérdésében lehetnek. Mivel azonban lehetőség van a folyamatos egyeztetésre, ebben sem látok lényeges problémát.
MN: Ki fogja a közösen finanszírozott programokat ellenőrizni?
SF: Ebben a kérdésben az EU vonatkozó szabályai a meghatározók: az EU-támogatással megvalósuló programok, projektek realizálását az EU és az adott ország illetékes szervei ellenőrzik. A felkészülés előrehaladtával ennek az együttműködésnek a tartalma is változott. A PHARE-program kezdeti szakaszában az ellenőrzés - és ezzel a felelősség - szinte minden fázisban az Európai Unióé volt. Később fokozatosan nőtt a magyar szerep és természetesen a felelősség is. Mindez sürgős intézkedéseket igényelt a hazai ellenőrzési rendszer kiteljesítésére, erősítésére és az EU-csatlakozással kapcsolatos feladatokra való felkészítésére.
MN: Annak mindenki örül, hogy ömleni fog ide a pénz, már ha fog, viszont azt is szeretné mindenki tudni, hogy ezeket a pénzeket hogyan használják föl. Magyarán hogy ne lopják vagy herdálják el ezeket rögtön.
SF: Az előbb említett mechanizmus: a programok, projektek jóváhagyási rendszere, az ellenőrzés EU-ban már kialakított gyakorlata a garancia arra, hogy a dolgok rendben menjenek. Ehhez járul még a magyar Állami Számvevőszék, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal és a többi ellenőrző szerv tevékenysége. Ezek a magyar intézmények egyébként már ma is szorosan együttműködnek brüsszeli és EU-tagságbeli partnereikkel.
MN: Mik lesznek a legkeményebb ütközési pontok a csatlakozási tárgyalásokon? Schengen? Vagy talán a közös pénz?
SF: A csatlakozásukról most tárgyalásokat kezdett országok úgy válhatnak az EU teljes jogú tagjává, ha a közösségi vívmányok egészét átveszik, és a közösségi joganyagot teljes egészében alkalmazzák. Magyarország kész és képes erre. Elfogadjuk, hogy ha teljes jogú tagként az EU-tagságból eredő valamennyi jogra, lehetőségre és támogatásra igényt tartunk, akkor az ezzel járó kötelezettségek teljes körét is vállalnunk kell. A közösségi joganyag egyes elemeinek súlya, átvételük üteme és következményei között persze vannak - esetenként lényeges - különbségek.A közösségi politikák alóli állandó kivétel gyakorlatilag kizárt. Ugyanígy csekély az esélye a még átmeneti intézkedéseknek, türelmi időszakoknak is olyan területeken, ahol az ilyen elbánás az EU alapelveit sértené, vagy például az egységes belső piac normális működését zavarná. Természetesen lesz lehetőség néhány területen átmeneti elbánást kérnünk. Az ilyen átmeneti intézkedésekre, derogációkra vonatkozó igényeink azonban számukat és tartalmukat illetően is korlátozottak kell hogy legyenek. Nem érhetik el azt a kritikus tömeget, ami már felkészültségünket kérdőjelezné meg, és teljes jogú taggá válásunk lehetőségét kockáztatná. Átmeneti időszakokat legnagyobb számban várhatóan a környezetvédelem, a mezőgazdaság, valamint a közlekedés, szállítás és az infrastruktúra területén kell majd kezdeményeznünk. A schengeni kötelezettségek vállalása is kemény felvételi követelmény. A közösségi joganyagnak ez az új eleme nagyon nehéz kötelezettségeket ró az új tagokra is, és ezen a területen várhatóan nem sok lehetőség lesz a könnyítésre. Figyelembe kell persze vennünk, hogy az EU külső határává váló magyar határszakaszok hatékony ellenőrzésének megvalósítása előfeltétele a belső határellenőrzés felszámolásának, ami viszont teljes integrálódásunk egyik nélkülözhetetlen eleme. A monetáris unió ügye viszont más kategória. Az tény, hogy az Európai Monetáris Unióban való teljes körű részvétel a valódi integrálódás egyik fontos összetevője. Ugyanakkor ez és az ehhez kapcsolódó szigorú kritériumok teljesítése sem a tárgyalások megkezdésének, sem az EU-tagságnak nem előfeltétele. Ennek megfelelően a gazdasági és monetáris unióban érvényesülő elvárásokat a magyar gazdaságpolitika már ma is fontos orientációs pontokként kezeli, csatlakozásunk után pedig készek leszünk arra, hogy egy közös program révén teljesítsük az EMU-tagság elnyerésének feltételeit.
Bojtár B. Endre
