„Ezt figyeljétek! Megmutatom nektek az egész mostani árvízhelyzettel kapcsolatos brutális igazságot, amit más biztos, hogy nem fog nektek megmutatni” – így kezdődik Toroczkai László (Mi Hazánk Mozgalom) e héten Mohácsnál rögzített és a Facebookon terjedő háromperces videója.
A pártelnök arra hívja fel a figyelmet, hogy a gátakon a politikusok egymással versengve pakolják a homokzsákokat, „hogy levezessük ezt az óriási mennyiségű vizet, és ebből semmit nem fogunk meg, miközben tönkremegy Magyarország, tönkremegy a mezőgazdaság, sivataggá válik az egész ország.”
A felvétel a Mohácsi-szigetnél készült, ahol „21 500 hektárnyi, több mint 30 aranykoronás szántóföldek vannak, amelyek teljesen kiszáradtak”. Szó van arról, hogy Éberling Balázs (Mi Hazánk Mozgalom), Homorúd község épp leköszönő polgármestere kérte, hogy nyissák meg a vízkivételi művet, ez mégsem történt meg.
„Pedig innen lehetne csatornákon keresztül hatalmas mennyiségű vizet bevezetni erre a 21 500 hektár szántóföldre, ami most csontszáraz. És ez csak egy helyszín, de az országban szinte mindenhol ezt meg lehetne csinálni. Mutatom nektek, hogy mi itt a helyzet valójában. Gyertek, nézzétek ezt a vízkivételi művet, gyönyörű szépen lefestették nemrégiben ott is a korlátokat lefestették, és közben nem működik! Ezt nézzétek meg! Ez is csontszáraz. Itt van a csatorna, ami csontszáraz, miközben ezt a több Balatonnyi vízmennyiséget most leengedjük Szerbiába” – érvel Toroczkai.
Arról beszél, hogy onnan, ahol állnak, fel lehetne tölteni a csatornahálózatot és a Riha-tavat, amelyben kétmillió köbméter víz férne el, de teljesen ki van száradva, és benőtte a nád.
Az üzenet:
az a víz, ami most a Dunában folyik, „egész Magyarországot meg tudná menteni,
ha foglalkozna valaki a Mi Hazánk Mozgalmon kívül végre a felelős vízgazdálkodás kérdésével, ezt most már nem lehet tovább halasztani!”
Tényleg az utóbbi évek legnagyobb aszályát szenvedte el a magyar mezőgazdaság. A földek az esős napok után is csontszárazak az Alföldön, és ami történt, az tényleg azt jelzi, hogy Magyarország rosszul gazdálkodik a vízzel és a csapadékkal. A vízügyesek pedig tényleg nem kezdték el a csatornák, holtágak feltöltését egy polgármester szavára.
A hét közepe óta viszont sorra nyitják ki a zsilipeket.
Úgy néz ki, mintha Toroczkai szavára ugrott volna az Országos Vízügyi Főigazgatóság, pedig nem erről van szó.
A szakma szabályai szerint amíg az adott szakaszon árad a folyó, nem szabad kinyitni a zsilipet, mert – ahogy egy vízgazdálkodási mérnök forrásunk említette – Magyarországon megtörtént, hogy magas vízállásnál elkezdték kiengedni a vizet egy csatornába, és az árhullámmal érkezett uszadék beszorult a zsilipbe. Nem tudták elzárni a víz útját, pedig települést is veszélyeztetett a duzzadó csatorna. Búvárokkal kellett kiszedetni a keresztbe állt, beakadt fatörzset.
Toroczkai videójára Font Sándor (Fidesz–KDNP) országgyűlési képviselő szintén facebookos videóban reagálva magyarázta el, oka van annak, hogy csak a tetőzés után kezdődött el a Duna-melléki csatornák feltöltése.
Azt, hogy épp hol kezdték beengedni a vizet, az OVF a honlapján és a Facebookon dokumentálja:
Ami a Toroczkai-videóban szereplő Mohácsi-szigetet illeti, a Narancs.hu kérdésére az OVF pénteken azt írta, „a mai nappal, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, a Mohácsi-sziget és a Riha-tó vízpótlása is elkezdődött. A zsilip nyitásával a Ferenc-tápcsatornán keresztül, elektromos energia felhasználása nélkül, úgynevezett gravitációs úton tudjuk biztosítani a térség vízpótlását, amelyre a Duna bajai vízmércéjén mért 320-800 cm közötti vízállástartományban van lehetőség.”
A Ferenc-tápcsatorna nem az a hely, ahol Toroczkaiék a videót forgatták.
Az általuk bemutatott szivattyúteleppel ugyanis az OVF szerint a gond, hogy „gravitációs vízbevezetésre nem alkalmas, és a kapacitása sem elégséges a kívánt cél eléréséhez. Egy kimondottan öntözési célú szivattyútelepről van szó, amit a jelenlegi vízjogi engedélyek keretében csak akkor tudunk üzembe helyezni, ha hivatalosan (szerződéses) öntözési vízigény jelentkezik, és a szerződés szerint ezt ki kell elégítenünk. Ebben az esetben az öntözési díj fedezi a szivattyúzás költségét, amelyet egyébként az idei évben az állam átvállalt a gazdáktól. Ezért ha a jelenlegi keretek között, az engedélytől eltérően nem öntözési, hanem vízpótlási céllal akarjuk működtetni a szivattyútelepet, akkor kezdeményezni kell a vízjogi engedély módosítását, valamint tisztázni, hogy az állam ennek költségeit át tudja-e vállalni, vagy a terület használók biztosítják azt” – írja a vízügyi főigazgatóság.
Tehát most azt a szivattyút törvényesen nem lehetett beindítani.
„Tényleg elég nehézkes ez így, de törvényt sérteni a hülye is tud. A munka az, amikor a jogszabályok alapján oldunk meg egy problémát” – ezt egy vízügyes forrásunk mondta. – „Harminc éve dolgozom ebben a szakmában, azóta minden vízügyi fórumon arról folyik a szó, hogy a vizet meg kellene tartani. Mi különösen aszályos térségben vagyunk, és mély fekvésű is a vidék. Lenne értelme vizet tározni, például egykori természetes vízfolyások, erek mentén a környező földeket is bevonva, hogy ne öt méter szélességben, hanem 30 méter szélesen, és 20-30 kilométer hosszan álljon ott a víz. Ahhoz, hogy a minősége is megfelelő maradjon, legalább másfél méteres vízmélységet kell tartani. Ezt az Alföldön gátakkal lehet megoldani. Nem lehetetlen, csak az szükséges hozzá, hogy az állam kisajátítsa hozzá a megfelelő területeket. Ilyen célra, vízmegtartásra az állam évtizedek óta nem fordított pénzt, csak a duma megy. A gazdák pedig maguktól nem nagyon fogják odaadni a földjeik alacsonyabb fekvésű részeit.”
