MÚOSZ: A kormány háborút indított a független sajtó ellen

  • narancs.hu
  • 2024. július 10.

Belpol

Az újságírószövetség elítéli a hétfőn kiadott kormányhatározatot.

„A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elítél minden olyan hatalmi akciót, mellyel a független sajtó működését kívánják akadályozni. E törekvések közé soroljuk azt a hétfőn villámgyorsan megjelent kormányhatározatot, mely elvben a háborús propaganda ellen szól, valójában azonban újra a független média normális működését fenyegeti” – olvasható az állásfoglalásban, amelyet szerdán adott ki az újságírószövetség.

A közlemény emlékeztet, hogy a Magyar Közlönyben a keddre virradó éjszakán megjelent kormányhatározat a pártokon kívül azokat a médiumokat célozza, amelyek külföldről támogatást kapnak,  és „amennyiben megállapításra kerül, hogy a támogatás a háborús propagandát szolgálja, úgy a forrásokat Magyarország visszautalja a küldő szervezet számára”.

A MÚOSZ szerint lehetetlen feladat érvényt szerezni ennek az utasításnak jogállami keretek között, mert a jelek szerint a „háborús propaganda” mást jelent a kormánynak, és mást a köznek. Jellemző, hogy a gyorsan összeütött kormányhatározat nem tér ki a részletekre, „mintha csak az lett volna fontos, hogy a lehető leggyorsabban ismét megjelenjen egy olyan jogszabály, amely a puszta létével is jelzi: jó lesz vigyázni, a kormány figyel, s ha kell, lecsap. A tavaly év végén létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal már elkezdte listázni az egyes lapokat, s több független orgánum (HVG, Telex, 444, Népszava) orosz–ukrán háborúról írt tényszerű cikke felkerült a »háborús propagandát« terjesztők listájára. Vagyis a »célszemélyek« már alakulnak, most készül a jogi háttér, s ha külföldről (kivéve az Európai Uniót) is kapnak támogatást, akkor jöhet a retorzió” – állapítja meg a MÚOSZ.

A szervezet szerint a kormánynak nem az a dolga, hogy háborúba kezdjen a független sajtó ellen, jogszabályokkal fenyegessen lapokat, amelyek az olvasók támogatásából élnek, és ezt a pénzt külföldi pályázatokon elnyert támogatások egészítik ki. „Ezek olyan projektek megvalósulását segítik általában, melyek egy európai ország demokratikus működéséhez szükséges informáltságot erősítik. Ez nem háborús propaganda!” – szögezi le az állásfoglalás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.