MN: Nemrég még önmagához képest is meglehetősen durván, egyszersmind szánalmasan beléd szállt a propagandamédia, és egyszer csak Bayer Zsolt sértegetésnek szánt durvaságaitól volt hangos a hazai nyilvánosság – ez azért nem lehetett kellemes tapasztalat. Milyen érzés a nyilvánosságnak ezzel a részével is szembesülni?
NB: Semmilyen. Lehet, hogy ez most gonoszul hangzik, de pont mindegy. Azért volt semmilyen érzés, hogy leminősített, mert pont ő minősített le. Ez számomra olyan volt, mintha egy gyilkos akart volna megkövezni azért, mert eldobtam egy csikket. Egyébként nem dohányzom, csak eszembe jutott ez a kép. Nem esik rosszul a negatív kritika, amit a média ezen részétől kapok. Jól sem, teljesen közömbös vagyok. Nem veszem fel, mert ezeket a cikkeket név nélkül írják, és az azért elég gáz, hogy ezek az emberek nem képesek saját magukat felvállalni. Valószínleg ők sem hisznek ebben az egészben. Én névvel és arccal állok ki 19 évesen, mondhatjuk, hogy egy ország elé. Vállalom az arcomat, a nevemet, akkor felnőtt emberként ők is megtehetnék ugyanezt.
MN: Ha Orbán Viktor azt mondaná, hogy szeretne válaszolni egy ilyen nyíltszívű és őszinte diák kérdéseire, mit kérdeznél?
NB: Először is nagyon meglepődnék, mert Orbán a szerinte nem baráti média kérdéseire sem szokott válaszolni – akkor miért akarna az enyéimre? De először azt kérdezném: hogyan tud tükörbe nézni? Hogyan tud elszámolni magával úgy, hogy olyan embereknek akarja elhitetni a fejlődő és gazdagodó ország meséjét, akik mélyszegénységben vagy annak peremén élnek? Hogy lehet az, hogy ő gazdagodik, de a „népe” egyre szegényebb?
MN: Szerinted a hatalom fél az olyan diákaktivistáktól, mint te?
NB: Igen. Nem az én személyemtől, nem kifejezetten tőlem, hanem attól, hogy a példámon felbuzdulva egyre több fiatal fogja kinyilvánítani a véleményét. És ha minél több fiatal összegyűlik, és kimondja azt, amit érez, akkor megkezdődik a változás folyamata. Azért félnek ettől, mert igazából ők is így kezdték. Egy ilyen rendszert, ami így kezdődött, így is lehet lerombolni.
Az interjúból kiderül az is, hogyan készül fel a beszédeire, hogyan látja a jövőjét Magyarországon, és mi idegesíti a legjobban. Vegye a bátorságot, és olvassa el a csütörtöki Narancsban!
