„Nagy összegek a süllyesztőben”

Surányi György közgazdász, egyetemi magántanár, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke a magyar gazdaság állapotáról és a kormány válságkezeléséről

A kormány diadaljelentései többnyire alaptalanok: átlagos sikereket értünk el óriási összegek zömmel nem hatékony, pazarló ráfordításával, miközben a bajba kerültek kevés támogatást kapnak. Surányi György szerint esetenként jobb lenne, ha inkább meg se valósulna számos állam által finanszírozott beruházás.

Magyar Narancs: Európa eddig jól vizsgázott válságelhárításból? Mennyit sikerült tanulnunk a hibáinkból?

Surányi György: Európa a korábbi, 2008-as válságkezeléshez képest összehasonlíthatatlanul jobban szerepelt. Azonnal felfüggesztették a költségvetésre vonatkozó, egyébként is megkérdőjelezhető szabályokat, ami 2008–2009-ben fel sem merült. Az EU országai számára azonnal elérhetővé tették – mégpedig feltétel nélkül – azokat a forrásokat, amelyeket még nem hívtak le az adott ciklusban. Emellett létrehozták az újjáépítési alapot, ami komoly áttörés a fiskális unió, később a föderális Európa megteremtése felé. Szimbolikus, hogy ezt a 750 milliárd eurós csomagot közös, nemzetek feletti európai kötvény kibocsátásával finanszírozzák. Pénzügypolitikai szempontból is nagyon fontos, mert egy olyan forrást biztosít, amely nem a nemzeti adósságokat növeli, hanem közös, európai szintű adósságot generál. Ez nem sújtja azokat az országokat, amelyeknek a piac értékítélete szerint már most is túlságosan nagy az államadósságuk. Fontos azért is, mert világosan láthatóvá válik a szolidaritás. Egyrészt azon országok iránt, amelyeket leginkább sújtott a válság – mondjuk, mert a turizmus nagyon nagy szerepet játszik a GDP előállításában –, no meg azok iránt is, amelyeket eleve rossz gazdasági állapotban ért a járvány. A szolidaritási elemet erősíti, hogy azon országokat is felültámogatja az EU csomagja, amelyek az átlagos uniós fejlettségi szint alatt állnak – ez kedvező Magyarországnak is. Nagy a változás az Európai Központi Bank (EKB) működésében: szemben 2008-cal, most nem vártak 2–4 évet arra, hogy azokhoz a nem konvencionális eszközökhöz nyúljanak, amelyek szükségesek a válságkezeléshez, és három ütemben 1500 milliárd euróra emelték azt a keretet, amelyből az EKB a másodlagos piacon nemzeti kötvényeket vásárol. Talán jobb lett volna, ha az arányok fordítottak, vagyis a közös kötvény lett volna 1500 milliárd és a nemzeti kötvényekből való bevásárlásra jutott volna 750 milliárd – a monetáris és a keresleti hatás ebben az esetben is hasonló lenne, ám a nemzeti adósságok visszafogása még jobban érvényesült volna.

MN: Működött a recept, jól reagáltak erre a gazdaságok a világban?

SGY: Európában az év második felében a második lezárások ellenére is kisebb a gazdaság visszaesése, mint amekkorára az év közepén a válság kirobbanását követően számítani lehetett. Működött a válságkezelési stratégia és úgy tűnik, könnyebben tudnak visszatérni ezek a régiók, országok a válság előtti szintre, mint azt korábban várni lehetett. Ma inkább az a vélemény, hogy az Egyesült Államokban ez már ennek az évnek a végére bekövetkezhet, Joe Biden elnök most előkészítés alatt álló, kissé eltúlzottnak tűnő, nem elég célzott, szerkezetében sem jó 1900 milliárd dolláros csomagjának köszönhetően ez év végére még túl is léphet az amerikai gazdaság a válság előtti kibocsátási szinten.

MN: Ebbe a tendenciába mennyire illeszkednek a Varga Mihály pénzügyminiszter által közölt legutóbbi adatok, amelyek szerint 5,1 százalékkal csökkent a GDP 2020-ban, és az utolsó negyed­évben még némi növekedést is el lehetett könyvelni az előző ne­gyed­évhez képest?

SGY: Kellemes meglepetés volt ez az adat, és beleillik a nemzetközi trendekbe – körülbelül annyival lettünk mi is a válságtól kevésbé sújtottak, mint a környező országok: mindenhol 1–2 százalékponttal kisebb lett a zsugorodás az előzetes prognózishoz képest. Ez mindenképpen jó hír, és erre az évre is jobb lehetőségeket vetít előre.

MN: Mindez valóban a kivételesen sikeres magyar válságkezelés bizonyítéka lenne, ahogy azt Varga Mihály állítja?

SGY: Maradjunk a tényeknél. Ha a negyedik – igazából a meglepetést hozó – negyedév teljesítményét nézzük, akkor ezzel Magyarország a 27 uniós tagállam közül a 13. legkisebb csökkenést produkálta, tehát éppen a közepén vagyunk, a teljesítményünk is pont átlagos. Ha az egész évet tekintjük, akkor az 5,2 százalékos GDP-visszaesés is átlag körüli. A tágabb környezetünkben Szlovákia, Lengyelország, Románia és a három balti állam GDP-adatai jobbak, mint a miénk. Csehország egy hajszállal, Horvátország – ahol magas a turizmus részaránya – lényegesen gyengébben teljesített. Közben azt is érdemes megnézni, hogy milyen eszközökkel, milyen egyensúlyromlás árán sikerült ezt az átlagos teljesítményt elérni. A válság mérséklésére a magyar kormány és a Magyar Nemzeti Bank együtt a GDP 30 százalékában jelöli meg azt az összeget, amit válságkezelésre fordítottak. Ennek nagyjából a felét, 6500 milliárd forintot a költségvetésen keresztül, egy másik 6000–6500 milliárd forintot pedig a jegybank, illetve a bankrendszer közvetítésével használtak fel. Európai összevetésben ez a második legnagyobb GDP-arányos beavatkozás – ennél talán csak Németország használt fel arányaiban nagyobb összeget. A többi európai ország válságkezelésre használt különleges kiadásai a GDP 10–20 százalékát tették ki. Ennek tükrében a magyar válságkezelés hatékonysága nem ki­emelkedő: átlagos visszaesés az átlagnál lényegesen nagyobb eszközfelhasználással.