Interjú

„Nagy összegek a süllyesztőben”

Surányi György közgazdász, egyetemi magántanár, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke a magyar gazdaság állapotáról és a kormány válságkezeléséről

Belpol

A kormány diadaljelentései többnyire alaptalanok: átlagos sikereket értünk el óriási összegek zömmel nem hatékony, pazarló ráfordításával, miközben a bajba kerültek kevés támogatást kapnak. Surányi György szerint esetenként jobb lenne, ha inkább meg se valósulna számos állam által finanszírozott beruházás.

Magyar Narancs: Európa eddig jól vizsgázott válságelhárításból? Mennyit sikerült tanulnunk a hibáinkból?

Surányi György: Európa a korábbi, 2008-as válságkezeléshez képest összehasonlíthatatlanul jobban szerepelt. Azonnal felfüggesztették a költségvetésre vonatkozó, egyébként is megkérdőjelezhető szabályokat, ami 2008–2009-ben fel sem merült. Az EU országai számára azonnal elérhetővé tették – mégpedig feltétel nélkül – azokat a forrásokat, amelyeket még nem hívtak le az adott ciklusban. Emellett létrehozták az újjáépítési alapot, ami komoly áttörés a fiskális unió, később a föderális Európa megteremtése felé. Szimbolikus, hogy ezt a 750 milliárd eurós csomagot közös, nemzetek feletti európai kötvény kibocsátásával finanszírozzák. Pénzügypolitikai szempontból is nagyon fontos, mert egy olyan forrást biztosít, amely nem a nemzeti adósságokat növeli, hanem közös, európai szintű adósságot generál. Ez nem sújtja azokat az országokat, amelyeknek a piac értékítélete szerint már most is túlságosan nagy az államadósságuk. Fontos azért is, mert világosan láthatóvá válik a szolidaritás. Egyrészt azon országok iránt, amelyeket leginkább sújtott a válság – mondjuk, mert a turizmus nagyon nagy szerepet játszik a GDP előállításában –, no meg azok iránt is, amelyeket eleve rossz gazdasági állapotban ért a járvány. A szolidaritási elemet erősíti, hogy azon országokat is felültámogatja az EU csomagja, amelyek az átlagos uniós fejlettségi szint alatt állnak – ez kedvező Magyarországnak is. Nagy a változás az Európai Központi Bank (EKB) működésében: szemben 2008-cal, most nem vártak 2–4 évet arra, hogy azokhoz a nem konvencionális eszközökhöz nyúljanak, amelyek szükségesek a válságkezeléshez, és három ütemben 1500 milliárd euróra emelték azt a keretet, amelyből az EKB a másodlagos piacon nemzeti kötvényeket vásárol. Talán jobb lett volna, ha az arányok fordítottak, vagyis a közös kötvény lett volna 1500 milliárd és a nemzeti kötvényekből való bevásárlásra jutott volna 750 milliárd – a monetáris és a keresleti hatás ebben az esetben is hasonló lenne, ám a nemzeti adósságok visszafogása még jobban érvényesült volna.

MN: Működött a recept, jól reagáltak erre a gazdaságok a világban?

SGY: Európában az év második felében a második lezárások ellenére is kisebb a gazdaság visszaesése, mint amekkorára az év közepén a válság kirobbanását követően számítani lehetett. Működött a válságkezelési stratégia és úgy tűnik, könnyebben tudnak visszatérni ezek a régiók, országok a válság előtti szintre, mint azt korábban várni lehetett. Ma inkább az a vélemény, hogy az Egyesült Államokban ez már ennek az évnek a végére bekövetkezhet, Joe Biden elnök most előkészítés alatt álló, kissé eltúlzottnak tűnő, nem elég célzott, szerkezetében sem jó 1900 milliárd dolláros csomagjának köszönhetően ez év végére még túl is léphet az amerikai gazdaság a válság előtti kibocsátási szinten.

MN: Ebbe a tendenciába mennyire illeszkednek a Varga Mihály pénzügyminiszter által közölt legutóbbi adatok, amelyek szerint 5,1 százalékkal csökkent a GDP 2020-ban, és az utolsó negyed­évben még némi növekedést is el lehetett könyvelni az előző ne­gyed­évhez képest?

SGY: Kellemes meglepetés volt ez az adat, és beleillik a nemzetközi trendekbe – körülbelül annyival lettünk mi is a válságtól kevésbé sújtottak, mint a környező országok: mindenhol 1–2 százalékponttal kisebb lett a zsugorodás az előzetes prognózishoz képest. Ez mindenképpen jó hír, és erre az évre is jobb lehetőségeket vetít előre.

MN: Mindez valóban a kivételesen sikeres magyar válságkezelés bizonyítéka lenne, ahogy azt Varga Mihály állítja?

SGY: Maradjunk a tényeknél. Ha a negyedik – igazából a meglepetést hozó – negyedév teljesítményét nézzük, akkor ezzel Magyarország a 27 uniós tagállam közül a 13. legkisebb csökkenést produkálta, tehát éppen a közepén vagyunk, a teljesítményünk is pont átlagos. Ha az egész évet tekintjük, akkor az 5,2 százalékos GDP-visszaesés is átlag körüli. A tágabb környezetünkben Szlovákia, Lengyelország, Románia és a három balti állam GDP-adatai jobbak, mint a miénk. Csehország egy hajszállal, Horvátország – ahol magas a turizmus részaránya – lényegesen gyengébben teljesített. Közben azt is érdemes megnézni, hogy milyen eszközökkel, milyen egyensúlyromlás árán sikerült ezt az átlagos teljesítményt elérni. A válság mérséklésére a magyar kormány és a Magyar Nemzeti Bank együtt a GDP 30 százalékában jelöli meg azt az összeget, amit válságkezelésre fordítottak. Ennek nagyjából a felét, 6500 milliárd forintot a költségvetésen keresztül, egy másik 6000–6500 milliárd forintot pedig a jegybank, illetve a bankrendszer közvetítésével használtak fel. Európai összevetésben ez a második legnagyobb GDP-arányos beavatkozás – ennél talán csak Németország használt fel arányaiban nagyobb összeget. A többi európai ország válságkezelésre használt különleges kiadásai a GDP 10–20 százalékát tették ki. Ennek tükrében a magyar válságkezelés hatékonysága nem ki­emelkedő: átlagos visszaesés az átlagnál lényegesen nagyobb eszközfelhasználással.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.