„A Csongrád-Csanád megyei határszakaszon szolgálatot teljesítő rendőrök és a Frontex munkatársai 2020. szeptember 26-án 2 óra 20 perckor Röszke közigazgatási területén három külföldit tartóztattak fel, akik szír állampolgárnak vallották magukat. Az illegális migránsok jogellenesen jutottak be Magyarország területére. A határsértők sem személyazonosságukat, sem magyarországi tartózkodásuk jogszerűségét hitelt érdemlően nem tudták igazolni, ezért az egyenruhások a hatályos magyar jogszabályoknak megfelelően visszakísérik őket az ideiglenes biztonsági határzárhoz.”
A magyar rendőrség honlapján tucatnyi hasonló beszámolót lehet olvasni. Mindegyik arról szól, hogy magyar rendőrök az EU határvédelmi ügynökségének embereivel közösen tartóztatnak fel migránsokat Magyarország területén, majd „visszakísérik” őket a szerb–magyar határon álló kerítés szerb oldalára. Ez a határigazgatási gyakorlat 2016 júliusa óta van érvényben. Eleinte csak a határtól számított 8 kilométeren belüli sávból küldték vissza a menedékkérőket Szerbiába, 2017 márciusától viszont már az ország bármely pontjáról déli szomszédunkhoz irányítják a jogalap nélkül itt tartózkodó külföldieket. A rendőrségi statisztikák szerint körülbelül 60 ezer embert dobtak vissza így Szerbiába.
Csakhogy a rendőrség eljárása és az azt lehetővé tévő jogszabály sérti az uniós jogot. A kitoloncolásokat mindenfajta hivatalos eljárás nélkül hajtják végre a magyar hatóságok, miközben a külföldieknek lehetőségük sincs arra, hogy menedékjogért folyamodjanak. A jogsértést december 17-én az Európai Unió Bírósága (EUB) is megállapította, január végén pedig erre hivatkozva jelentette be a Frontex, hogy felfüggeszti magyarországi jelenlétét. Más választásuk nem nagyon maradt: a Frontexről szóló uniós jogszabály világosan kimondja, hogy távozniuk kell egy tagállamból, ha ottani tevékenységük sértené az alapvető emberi jogokat vagy a menedékjog általános szabályait.
Az uniós erősítést éppen akkor veszíti el Magyarország, amikor a Frontex jelentős átalakulás előtt áll. Egy 2019-es EU-s rendelet pluszjogköröket rendelt a határvédelmi ügynökséghez, és létrehozta a Frontex úgynevezett állandó hadtestét is, amelynek létszáma 2027-ig eléri a 10 ezer főt. A bővüléssel párhuzamosan ugyanakkor egyre komolyabb kritikák is érik a Frontex tevékenységét. Tavaly ősszel a Der Spiegel arról számolt be, hogy a görög–török tengeri határon a Frontex minimum szemet huny az illegális visszatoloncolások (pushbackek) felett, esetenként részt is vesz bennük. A médiavisszhang hatására belső vizsgálatot kezdeményezett a Frontex igazgatótanácsa, az Európai Parlament egyik bizottsága pedig külön munkacsoportot állított fel. Vizsgálódni kezdett a Frontexnél az EU csalás elleni hivatala, az OLAF is, és a visszatoloncolások mellett ők az ügynökségen belüli pszichológiai zaklatásokról és vélelmezett pénzügyi visszaélésekről is kérdezősködtek.
Többször szóltak
A luxembourgi székhelyű EUB decemberi döntése az Európai Bizottság kezdeményezésére mondta ki, hogy Magyarország megsérti az uniós jogot a menedékkérők Szerbiába küldésével. „Magyarország nem teljesítette a kiutasítási irányelvből eredő kötelezettségeit, mivel a magyar szabályozás lehetővé teszi a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgároknak az ezen irányelvben előírt eljárások és garanciák előzetes tiszteletben tartása nélküli kitoloncolását” – áll az ítéletben. A Magyar Helsinki Bizottság kezdettől jogsértőnek tartotta a „visszakíséréseket”, és már 2016-ban felhívták erre a Frontex igazgatója, a francia Fabrice Leggeri figyelmét. Januárban, a luxembourgi verdikt után újra levelet írtak Leggerinek, aki most, hogy már papír is volt a magyar gyakorlat jogellenességéről, megfogadta tanácsukat, és kivonta embereit Magyarországról.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
