Navalnij özvegye videón üzen március 15-én

  • narancs.hu
  • 2024. március 13.

Belpol

A Fővárosi Önkormányzat és a civil szervezetek közös rendezvényén lehet látni, hallani.

 

A Budapest Köztársaság címmel március 15-én 17 órára meghirdetett ünnepi nagygyűlésen Karácsony Gergely beszéde előtt Julija Navalnaja videóüzenete is látható, hallható lesz – közölte a Főpolgármesteri Hivatal.

A nemzeti ünnepen a Fővárosi Önkormányzat a Szabad sajtó úton tartja meg a rendezvényt civil és diákszervezetekkel együtt, az Országos Közös Akarat, az Egységes Diákfront, a Fridays For Future Magyarország és az ADOM Diákmozgalom közreműködésével. 

A főváros közleménye emlékeztet, hogy Alekszej Navalnij „a hazugság, a bosszú és az erőszak rendszerével, és annak zsarnokával szemben a jog, a tények és az erkölcsi igazságok védelmében vette fel a harcot. Aki megmutatta, hogy még azok is, akiknek nincs hatalmuk, képesek megváltoztatni a világot”.

 

Alekszej Navalnijt 2020-ban megmérgezhették, majdnem meghalt. Felépülése után visszatért Oroszországba, ahol azonnal őrizetbe vették, majd 19 év börtönre ítélték. Egy hónapja február 16-án, 47 éves korában halt meg a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben, börtönben.

Azt, hogy a Putyin rendszerével szemben álló orosz ellenzéki politikus életműve tiszteletet érdemel-e, máshogyan ítélik meg Magyarországon a kormánypártok és az ellenzékiek.

Amikor a haláleset után néhány nappal Navalnij övegye, Julija beszédet mondott az Európai Parlament plenáris ülésén, a fideszes EP-képviselők együtt kivonultak, nem akarták meghallgatni. Ennek a magyarázata azonban nem olyan egyszerű, hogy a barátunk halott ellensége a mi ellenségünk is volt. Ez kiderült a magyar Országgyűlés február 26-i ülésén, amikor Tordai Bence (Párbeszéd) arra kérte a képviselőket, felállva adózzanak az elhunyt orosz ellenzéki vezető emlékének. A kormánypártiak ülve maradtak, és később Orbán Viktor miniszterelnök ezt megköszönte nekik, mondván, sovinisztáknak nem jár tisztelet. A kormányfő emlékeztetett, a grúz–orosz háború idején Navalnij patkányoknak nevezte a grúzokat. Grúziával pedig jó kapcsolatot ápol a magyar kormány.

Navalnij tavaly elnézést kért a grúzoktól azért, amiért támogatta a 2008-as háborút. Azt mondta, hibázott, hirtelen felindulásból szólalt fel, mert egy barátja meghalt egy grúziai bombatámadásban. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.