Az 1990-es önkormányzati törvény egyrészt a települési önkormányzatiság erősítéséért, másrészt a gyűlölt és mindenható megyei tanácsrendszerre adott válaszként alaposan meggyengítette a megyéket. A csaknem harminc éve született törvény előírta, hogy a „megyei önkormányzat köteles ellátni azokat a törvényben előírt feladatokat, amelyek megoldására települési önkormányzat nem kötelezhető”, továbbá azt is, hogy „törvény kötelező megyei feladatként írhatja elő az olyan körzeti jellegű közszolgáltatás megszervezését, ahol a szolgáltatást igénybe vevők többsége nem a szolgáltatást nyújtó intézmény székhelye szerinti települési önkormányzat területén lakik”.
Így kerültek középiskolák, kórházak és kulturális intézmények százai a megyei közgyűlésekhez. Amivel a megyék – egyébként alulfinanszírozott – intézményfenntartó jellegét erősítette csupán a központi kormányzat, mert az állami és a területi források elosztásában nem vagy alig kaptak szerepet, adókat pedig nem szedhettek. Emellett a törvény szerint minden 50 ezer lakos feletti település megyei jogú város címet nyerhetett el (kiemelve e városokat a megyerendszerből) – ezt a címet aztán 1994-ben megadták minden megyeszékhelynek, így a félszáz ezresnél kisebb Salgótarjánnak és Szekszárdnak is. Ma 23 megyei jogú város van az országban. Nem megyeszékhelyként – kivéve a sajátos státusú Pest megyét – Sopron, Nagykanizsa, Dunaújváros, Érd és Hódmezővásárhely is megkapta ezt a címet. Bár az elmúlt évtizedekben Hódmezővásárhely, Dunaújváros és Nagykanizsa lélekszáma 50 ezer alá csökkent, megyei jogú város címük megmaradt.
„A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011-es törvény tette jelentéktelenné a megyéket, rengeteg feladat- és hatáskört elvéve az önkormányzati középszinttől. Orbán Viktor 2011 októberében leült a megyei elnökökkel, akik ekkor aláírták, hogy lemondanak az önkormányzatuk intézményeiről és a vagyonáról. Utóbbit is szó szerint kell érteni, hiszen például a Veszprém Megyei Önkormányzat üdülője is állami fenntartásba került.
| ||
Viszont az új feladat- és hatáskört tartalmazó önkormányzati törvény 2013. január 1-jén lépett hatályba, azaz egy éven keresztül, 2012-ben a megyei önkormányzatoknak nem maradt semmilyen feladatuk. Vegetáltak csupán, mivel az intézményeik átkerültek az államhoz tartozó megyei intézményfenntartó központba” – elevenítette fel a Narancsnak Zongor Gábor a második Orbán-kormány lépését. Zongor két cikluson keresztül, 1990-től 1998-ig volt a Veszprém Megyei Önkormányzat elnöke, majd 2010-ig tagja a megyegyűlésnek. (1998 májusától másfél évig az MSZP színeiben parlamenti mandátumhoz is jutott, 1999 és 2016 között pedig a legnagyobb önkormányzati érdekvédelmi szervezet, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége – TÖOSZ – főtitkára volt).
Csak a pénz
Az új törvény értelmében az addig a megyei önkormányzatok fenntartásában lévő összes iskolatípus, levéltár, kórház, szociális és gyermekvédelmi intézmény állami fenntartásba került, míg a színházak a megyeszékhely önkormányzatához. A 2011-ben elfogadott, de csak 2013-tól életbe lépő új önkormányzati törvény a megyei önkormányzatok feladatkörét a területfejlesztésre, területrendezésre, vidékfejlesztésre, koordinációs feladatok ellátására szűkítette – ám ezek egy részét csupán formálisan látja el a megye, források nélkül. A területfejlesztés – vagyis az erre szánt, zömében uniós források felosztása – bár tényleges hatáskört jelenthetne, a pénzosztást a Fidesz-kormány felügyelte irányítóhatóságok végzik. Például a teljes mértékben az EU által finanszírozott Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében Brüsszel közel 3,4 milliárd eurót, azaz mintegy 1100 milliárd forintot biztosított Magyarországnak a lassan kifutó uniós költségvetési ciklusban (2013–2020) a vidék felzárkóztatására.
A kormányzat úgy döntött, hogy e fejlesztési forrás koordinációját a megyei önkormányzatok látják el. Sokan nagy reményeket, a vidék gazdasági és társadalmi felemelésének zálogát látták e programban és az ahhoz tartozó, soha nem látott nagyságú forrásban. Mások azonban arra hívták fel a figyelmet, hogy az ország jelentős területi egységeinek leszakadása sokkal súlyosabb és összetettebb probléma annál, hogy egy program gyógyírt hozhatna rá. Másrészt előre borítékolni lehetett, hogy sok esetben politikai döntés születik majd, és magas lesz a korrupciós fertőzöttség.
| ||
Ez többé-kevésbé így is lett, elég a Békés megyei pénzosztásra utalni. Az immár vád alá helyezett fideszes országgyűlési képviselő, Simonka György körzetére, Dél-Békésre jutott a támogatás döntő hányada – feltehetően nem függetlenül attól, hogy a békési megyegyűlés főbb pozícióiban az ő emberei ültek. Ez a megyei Fideszen belül is konfliktusokat keltett; a belháború végére az akkor a Miniszterelnöki Hivatalt vezető Lázár János tett pontot (Részletesen lásd: Bábok és délibábok, Magyar Narancs, 2018. október 25.), akinek a közvetítésével végül az elsőnél méltányosabb változat született a forráselosztásra. (Más kérdés, hogy ez a közel 60 milliárdos forrás nem volt elegendő arra sem, hogy Békés megyének az ország fejlettebb térségeihez viszonyított leszakadását megállítsa vagy legalább lassítsa.)
„Narancssárgába borult”
Amikor az őszödi beszéd kiszivárgása után tartott önkormányzati választásokon, 2006 őszén a Fidesz először tarolta le a megyei önkormányzatokat, az ellenzéki párt fontos pozíciókat szerzett a megyegyűlésekben. Akkoriban a megyei önkormányzatok intézményfenntartó és területfejlesztési feladataik miatt a mainál lényegesen nagyobb költségvetéssel, ebből következően jobb politikai érdekérvényesítő képességgel rendelkeztek.
Ehhez képest az új Orbán-érában, főleg 2012 óta a középfokú politikai döntéshozatali szint vegetál. Megyei önkormányzati elnöknek lenni reprezentációs feladat, érdemi hatáskör nélkül. A közgyűlések leginkább kádertemetőnek foghatók fel. Jellemző, hogy az összetöpörödött apparátus az ország több helyén az egykori nagy megyeházát átadta a kormányhivatalnak, és kisebb ingatlanban húzza meg magát.
A megyei közgyűlések összetétele az önkormányzati választásokon a pártlistákra leadott szavazatoktól függ. Ezekre a listákra 24 település lakói nem voksolnak: Budapestről és a 23 megyei jogú városról, azaz összesen mintegy 3 millió választóról van szó (a 8 millió magyar szavazóból). A megyei önkormányzatok listáira a 30–40 ezres középvárosok (amelyek egy részében ugyancsak megroppant október 13-án a Fidesz, mint például Baján, Jászberényben), a kisvárosok (például Szigetvár, Balatonboglár, Füzesgyarmat, Martfű), valamint a falvak polgárai voksolhatnak – és a Fidesz ez utóbbi településtípusokban minden felmérés szerint a legerősebb.
E tény ismeretében kell értékelni azt, hogy a 19 megyei közgyűlésben az október 13-i helyhatósági választás után mindenütt többséget szerzett a Fidesz–KDNP. Pontosabban, 2014 után is megtartotta a többségét (a legnagyobb arányú győzelmet Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala és Győr-Sopron-Moson megyében könyvelhette el a kormánypárt). Összesen 244 kormánypárti képviselő jutott be a megyegyűlésekbe, ez 107-tel több, mint az összes ellenzéki párt és civil szervezetek által bejutott képviselők száma. (Kérdés persze, hogy a Mi Hazánk 8 megyegyűlési képviselője tekinthető-e ellenzékinek.)
Az ellenzéki pártok jelöltjei közül önállóan (tehát nem az ellenzéki szövetség jelöltjeként) a legtöbben a DK-ból jutottak be (33), míg az MSZP-ből 12-en. Négy megyében – Borsod, Heves, Komárom-Esztergom, Szabolcs-Szatmár-Bereg – az ellenzék vagy egy része összefogott; a négy együttműködésből háromnak voltak tagjai a szocialisták. Ám így is van hat megye – Bács-Kiskun, Fejér, Győr-Sopron-Moson, Pest, Somogy és Zala –, ahol az egykori kormány- és váltópárt nem jutott be a megyei közgyűlésbe. Az önálló pártlistás bejutások összesítése alapján a MSZP-t megelőzte a Jobbik (29) és a Momentum (27) is, ami újfent mutatja, hogy az egykor erős és szervezett szocialisták vidéki bázisai jórészt összeomlottak.
A nyomasztó Fidesz-többségek ellenére a megyei önkormányzatok kilátásai azonban a 2019-es helyhatósági választás után sem jobbak. Kompetencia és forrás hiányában, kis apparátusukkal inkább hasonlítanak sóhivatalra, mint a magyar önkormányzati rendszer élő, középszintű döntéshozatali szintjére.
| Somogy: „Csodálkozva tekintünk vissza”
„Meggyőződésem, hogy húsz év múlva csodálkozva tekintünk vissza erre az időszakra, mikor az ország legfejletlenebb térségei közé sorolták Somogyot és a Dél-Dunántúlt, ugyanis akkor a legfejlettebbek közt lesz ez a régió.” Gyenesei István, aki több cikluson át megyei közgyűlési elnök, parlamenti képviselő, rövid ideig a Gyurcsány-kormány önkormányzati minisztere volt, 2006-ban nyilatkozta ezt a Somogy megyei lapnak. Olyannyira nem lett igaza, hogy Somogy a GfK piackutató intézet legújabb vásárlóerő-indexén ma már a tizenkilenc megye közül csupán Szabolcs-Szatmárt előzi meg, és további lecsúszása megállíthatatlannak tűnik. A korábban MSZMP-káder, majd megyei tanácselnök Gyenesei rendszerváltás utáni harmincéves pályája példázza, hogy az eredményesség és a karrier között nincs közvetlen összefüggés. Sem ő, aki papíron egy független civil egyesület, a Somogyért Egyesület vezetője, sem jobb- vagy baloldali politikustársai egy millimétert sem mozdították előre a megyét az elmúlt harminc évben – ennek ellenére őt és szervezetét rendre beszavazzák a megyei közgyűlésbe. Az idén a tizenkilenc megyéből háromban fordult elő, hogy az ismert országos pártok mellett civil szervezetek is mandátumhoz jutottak a megyei közgyűlésben: Fejérben a VÁLASZ – Független Civilek, Szabolcsban az Összefogás Megyénkért egy-egy képviselővel. A Somogyban 1994 óta jelen lévő Somogyért Egyesület viszont párját ritkító módon 16 631 szavazattal 15,99 százalékot ért el, és így két fővel lesz jelen a 15 fős megyei közgyűlésben. A somogyi mandátumok sorsa szokványosan alakult: a 15-ből 9-et kapott a Fidesz, 2-2-t a Somogyért és a Jobbik, egyet-egyet pedig a DK és – kisebb meglepetésre – a Momentum. A szocialisták – bár korábban sokan „a vörös Somogy” kifejezést sem tartották túlzásnak – október 13-án mindössze 3590 szavazatot szerezve nem jutottak mandátumhoz. Nyilván nem véletlen, hogy éppen Harangozó Gábor megyei MSZP-elnök szorgalmazta a legjobban, hogy más megyékhez és városokhoz hasonlóan alakuljon választási szövetség Somogyban is, de ötletét minden ellenzéki szervezet elutasította. Kilenc somogyi városban, amelyek közül négy (Barcs, Marcali, Nagyatád, Siófok) tízezer lakos feletti település, míg Balatonboglár, Balatonlelle, Csurgó, Fonyód, Tab 4 és 5 ezer közötti lélekszámú – a Momentum és a DK szerepelt jobban. A Momentum a megyében szerzett 6827 szavazata közel felét, 3159-et az említett városokban kapta, míg a Somogyért, a Jobbik és a Fidesz csak voksaik 30 százalék körüli részét gyűjtötték be e helyeken (a DK és az MSZP a kettő között félúton, 40 százaléknyit), a többit a kistelepüléseken. Hasonlóképpen érvényesül egy észak–dél „kontraszt”: míg a már-már reménytelen helyzetű, többségében elnyomorodott, pusztuló falvakból álló déli vidéken, így a Dráva menti Barcson csupán 4,87 százalékot kapott a Momentum, addig Siófokon közel 13-at. Huszka Imre |
| Veszprém: „Urambátyámdöntések”
Veszprém megyében az októberi önkormányzati választások a megyegyűlésben gyakorlatilag leképezték a 2014-es választási eredményt. A 17 képviselői helyből ezúttal is 10 jutott a Fidesz–KDNP-nek, a maradék 7 mandátumon osztozott a másik oldal. Az eredmény a legrosszabbul az MSZP-t érintette: míg 2014-ben 3 képviselői hellyel rendelkeztek, most mindössze egy jutott a szocialistáknak. A Jobbik 3 helye 2-re csökkent, de ha úgy tetszik, ezt a mandátumot a párt jobbszárnyából alakult Mi Hazánk Mozgalom vitte el. A DK is növelni tudta eggyel a képviselői számát, immár 2-en képviselik. Új elem a Momentum egy képviselői helye. Zongor Gábor volt Veszprém megyei közgyűlési elnök, a TÖOSZ egykori vezetője a Narancsnak elmondta, annak idején hiába vonták be a megyei önkormányzati vezetőket a politikai középszint átalakításába, a döntések valójában a minisztériumokban születtek meg. Manapság pedig a döntéseket a helyi szintre általában az érintett országgyűlési képviselő közvetíti. Ez az informális döntési mechanizmus általánossá vált, gyakorta az országgyűlési képviselő megmondja az adott település polgármesterének, hogy erre pályázzatok vagy ne pályázzatok. Így a térségi helyett településcentrikus, szigetszerű döntések születnek. Zongor szerint ebbe az „eljárásrendbe” rendszerszerűen belefér az „urambátyám”-döntés, aminek következtében általánossá vált a szakmai helyett a pártpolitikai szempontok érvényesülése. Varga Domokos Péter |
| Csongrád: Vegyes vágott „Már nagyon enné az európörköltet” – jellemezte egy pártjabéli politikus Lehmann István okleveles építőmérnököt (MSZP), aki 1989-ben lett a Csongrád Megyei Tanács elnöke. Az átmenet embere – már önkormányzati elnökként – a protokollárisnál komolyabb kapcsolatot épített a határon túli Temes megyével és a Vajdasággal. Egy számvevőszéki vizsgálat eredménye miatt fegyelmi eljárás indult ellene, el is marasztalta a közgyűlés. Utóda Frank József egyetemi tanár, napraforgó-nemesítő lett, aki összehozta az ország egyetlen kisgazda–szocialista koalícióját (1998–2002). A következő ciklusban (2002–2006) MSZP–SZDSZ dominanciájú többség élén irányított egy olyan megyét, amely egymás után kapta a nyakába a városoktól azokat a középiskolákat, amelyeket a helyi önkormányzatok már nem tudtak működtetni. 2006 őszén Csongrádban is a Fidesz győzött, és azóta is a jobboldal szerez mindig többséget a megyei közgyűlésben. Első, és mindeddig egyetlen női elnökként Magyar Anna matematikus-közgazdász következett, akinek a második elnöki ciklusa idején (2010–2014) lettek a megyékből, a magyar önkormányzati rendszer zászlóshajóiból dereglyék. A szentesi, a makói és a deszki kórház mellett középiskolák, otthonok kerültek Csongrád megyében állami kézbe az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkkal együtt. 2014-től Kakas Béla gépész, pedagógus, Sándorfalva korábbi polgármestere lett az elnök. Neki – azzal együtt, hogy ott ült a teremben például a jobbikos, majd a Mi Hazánkat alapító Toroczkai László – az eddigi legszelídebb ellenzék jutott. Ez az elnök kompromisszumkészségének is köszönhető; inkább a saját frakciójával volt konfliktusa, a fideszesek egy részének nem tetszett, hogy miután a szegedi megyeházát teljesen elfoglalta a terebélyesedő kormányhivatal, Kakasék a Belvedere-palotát nézték ki új székháznak. Ebben volt a székhelye többek közt az MSZP-nek, és a pártnak tulajdona is volt az ingatlanban. Gémes László frakcióvezető és Kakas Béla vetélkedése a Fideszre jellemző, félig a nyilvánosság előtt zajló afféle középvezetői versenyeztetés volt. A győztes – az idei önkormányzati választások tanúsága szerint – Gémes lett: Kakas Bélát még a megyei listára sem vették föl. A szegvári agrárvállalkozó Gémes úgy lehetett a közgyűlés vezetője, hogy Szegvárt otthagyva a Fidesz színeiben Szentesen indult polgármesterjelöltként, de alulmaradt az ellenzéki összefogás jelöltjével, Szabó Zoltán Ferenccel szemben. Az új megyei közgyűlésben a Fidesz–KDNP-nek 12 képviselője dolgozik, az MSZP, a Mi Hazánk és a Jobbik 2-2, a DK és a Momentum egy-egy fővel reprezentálja a másik oldalt. Bakos András |
(Közreműködött Varga Domokos Péter)
