Magyar Narancs: Hogy fogadták, hogy a Mathias Corvinus Collegium 98,41 százalékos tulajdonosa lett a Libri-csoportnak?
Kolosi Beáta: Lehetett tudni, hogy az MCC kisebbségi tulajdonos volt, és azt is, hogy tavaly problémák voltak az osztalékkifizetéssel. Természetesen sokan számítottak rá, hogy előbb-utóbb meg fog történni a Libri felvásárlása, de azt, hogy pont most, nem tudtuk, meglepetés volt.
MN: Sokk?
KB: Sokknak nem mondanám. Éppen véget ért a könyvhét, amelyet nagyon élvezett a szakma és az olvasók, hosszú sorok várakoztak a dedikálópultoknál, pezsgett a tömeg. És aztán jött egy ilyen hír. Nem mondom, hogy megijedtem, de a komfortérzetem némileg csökkent.
MN: Nem olyan biztató, hogy egy olyan alapítvány lép elő konkurenciaként, amelybe jócskán jutottak állami források, MOL- és Richter-részvények duzzasztják, és közvagyonnak számító ingatlanok tulajdonosa. Ez azt jelenti, hogy oda a verseny?
KB: Annyi biztos, hogy nem ideális a helyzet, sokkal jobbat is el tudnék képzelni. De hát nem ez az egyetlen furcsaság a mai Magyarországon. Szeretném, ha ugyanúgy tudnánk építkezni és működni, mint eddig, és ez a tulajdonosváltás nem torzítaná a könyvpiaci viszonyokat.
MN: Bödőcs Tibor szerint a kérdés az, hogy „Origo, Index vagy ATV lesz a Libriből középhosszúrövid távon”, és lesznek-e könyvek „szankciócsúfoló, ősi, szittya népdalokból” és Németh Szilárd gondolataiból. Osztja azokat a feltételezéseket, miszerint a Libri tulajdonosváltásával ideológiai nyomás érvényesül a cégben?
KB: Úgy vélem és azt remélem, hogy rövid és középtávon nem lesz változás, marad a menedzsment, és az zavartalanul dolgozhat. Engem nem befolyásolnak a találgatások és a jóslatok, szeretnék a saját hangomra hallgatni.
MN: Megjelentek azok a szerzők a Lírához tartozó könyvkiadók ajtaja előtt, akik azt közölték, hogy otthagyják a Librit?
KB: Nálunk a kiadók önálló műhelyként működnek, így ezeknek a híre akkor sem feltétlenül jutna el hozzám, ha történt volna ilyen. De ezzel együtt úgy látom, a felbuzdulás valójában inkább felszíni jelenség volt, sokkal kisebb a súlya, mint ahogy a médiában megjelent. Mindig vannak szerzők, akik egyik kiadótól a másikhoz igazolnak, és a szívük joga, hogy eldöntsék, mi fontos számukra a kiadóval kapcsolatban. A szerző és a kiadó kapcsolata akkor jó, ha hosszú távra terveznek egymással. Ez a viszony rendkívül szenzitív és személyes.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
