Interjú

„Nem befolyásolnak a találgatások”

Kolosi Beáta, a Líra Könyv Zrt. vezérigazgatója

Belpol

Tizenkét éve vezeti az édesapjától megörökölt könyvkiadó- és könyvesbolthálózatát, szívügyének tekinti a gyerekkönyveket, és nem ért egyet a „gyerekvédelmi” törvénnyel. Kolosi Beátát a Libri tulajdonosváltásáról is megkérdeztük.

Magyar Narancs: Hogy fogadták, hogy a Mathias Corvinus Collegium 98,41 százalékos tulajdonosa lett a Libri-csoportnak?

Kolosi Beáta: Lehetett tudni, hogy az MCC kisebbségi tulajdonos volt, és azt is, hogy tavaly problémák voltak az osztalékkifizetéssel. Természetesen sokan számítottak rá, hogy előbb-utóbb meg fog történni a Libri felvásárlása, de azt, hogy pont most, nem tudtuk, meglepetés volt.

MN: Sokk?

KB: Sokknak nem mondanám. Éppen véget ért a könyvhét, amelyet nagyon élvezett a szakma és az olvasók, hosszú sorok várakoztak a dedikálópultoknál, pezsgett a tömeg. És aztán jött egy ilyen hír. Nem mondom, hogy megijedtem, de a komfortérzetem némileg csökkent.

MN: Nem olyan biztató, hogy egy olyan alapítvány lép elő konkurenciaként, amelybe jócskán jutottak állami források, MOL- és Richter-részvények duzzasztják, és közvagyonnak számító ingatlanok tulajdonosa. Ez azt jelenti, hogy oda a verseny?

KB: Annyi biztos, hogy nem ideális a helyzet, sokkal jobbat is el tudnék képzelni. De hát nem ez az egyetlen furcsaság a mai Magyar­országon. Szeretném, ha ugyanúgy tudnánk építkezni és működni, mint eddig, és ez a tulajdonosváltás nem torzítaná a könyvpiaci viszonyokat.

MN: Bödőcs Tibor szerint a kérdés az, hogy „Origo, Index vagy ATV lesz a Libriből középhosszúrövid távon”, és lesznek-e könyvek „szankciócsúfoló, ősi, szittya népdalokból” és Németh Szilárd gondolataiból. Osztja azokat a feltételezéseket, miszerint a Libri tulajdonosváltásával ideológiai nyomás érvényesül a cégben?

KB: Úgy vélem és azt remélem, hogy rövid és középtávon nem lesz változás, marad a menedzsment, és az zavartalanul dolgozhat. Engem nem befolyásolnak a találgatások és a jóslatok, szeretnék a saját hangomra hallgatni.

MN: Megjelentek azok a szerzők a Lírához tartozó könyvkiadók ajtaja előtt, akik azt közölték, hogy otthagyják a Librit?

KB: Nálunk a kiadók önálló műhelyként működnek, így ezeknek a híre akkor sem feltétlenül jutna el hozzám, ha történt volna ilyen. De ezzel együtt úgy látom, a felbuzdulás valójában inkább felszíni jelenség volt, sokkal kisebb a súlya, mint ahogy a médiában megjelent. Mindig vannak szerzők, akik egyik kiadótól a másikhoz igazolnak, és a szívük joga, hogy eldöntsék, mi fontos számukra a kiadóval kapcsolatban. A szerző és a kiadó kapcsolata akkor jó, ha hosszú távra terveznek egymással. Ez a viszony rendkívül szenzitív és személyes.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.