Bea egy budapesti kis kávézó tulajdonosa. Nemcsak értékesít, maga is süt, édes péksüteményei több felkapott helyen is biztos pontjai a kínálatnak. A kávézó és a sütimanufaktúra eszközei hónapról hónapra nagyjából ugyanannyi áramot fogyasztanak, tavaly januárban 11 045 kilowattórát, idén januárban 10 989-et. A tavaly januári villanyszámla 30,62 forint/kilowattóra ár mellett nagyjából 62 ezer forint volt, az idei első havi viszont 231,16 forintos egységárnál majd’ 300 ezer forint.
Bea vállalkozása azon kkv-k közé tartozik, amelyeket tavaly arról győzött meg az áramkereskedőjük, hogy egy évre fix áron szerződjenek vele az áramszolgáltatásra. Igaz, Beának más lehetőséget nem is kínált föl a szolgáltató, más kereskedők pedig akkor, októberben vagy nem is válaszoltak a megkeresésre, vagy ha mégis, gyorsan kiderült, hogy mivel túl kicsi a fogyasztás, nincs is ajánlatuk e vállalkozás számára. Bea azon véleményével sincs egyedül, hogy „minimum gyanús”, hogy hónapok óta nyugodtabb az árampiac, az árak jelentősen csökkentek – a szolgáltató viszont „ez ügyben már nem jelentkezik”. Nem látja be, miért kellene neki értenie és átlátnia az árampiac működését, hiszen ő sem várja el a vevőitől, hogy fejből tudják a csokis-banános sütemény receptjét.
Mivel nem voltak rákényszerítve, a magyarországi vállalkozók zöme korábban semmit nem tudott arról a bonyolult rendszerről, amelyben a cégük áramhoz jutott; áram-, gáz- és vízfogyasztásuk kordában tartására jobbára a nagyobb fogyasztók figyeltek oda. Ők kezdtek foglalkoztatni energetikust is (ez 2016-tól vált kötelezővé minden olyan vállalkozásnál, amelynek éves áramfogyasztása három éven át meghaladja a 400 ezer kilowattórát), és a költségeiket gyakran a fogyasztás optimalizálását célzó energetikai beruházással csökkentették. A kkv-knál azonban erre sem ember nem volt, sem kényszerítő helyzet nem állt elő – így e cégek a tavaly több irányból is alaposan megrángatott árampiacon hirtelen kiszolgáltatott helyzetben találták magukat.
Jött az ár
Az árampiac fő szereplői a termelő, a kereskedő és a fogyasztó; illetve az áram továbbításához szükséges infrastruktúrát, berendezéseket, vezetékeket birtokló hálózati cégek. (A magyarországi kereskedőkről és a hálózati cégekről lásd Ez a piac című keretes anyagunkat.) Az áramár elmúlt évekbeli változásairól a magyar áramtőzsde (HUPX) adataiból kaphatunk képet. A piacon elérhető átlagár 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben 50 euró/megawattóra körüli volt, 2020-ban pedig 39-re esett. Már a következő esztendő brutális változást hozott: 2021-ben 114 euró lett az átlagár, hogy aztán 2022-ben 272 euróra emelkedjen. Az idei első félévben 117-nél tartunk. Ezek a tőzsdei árak azt mutatják, hogy mennyit fizetett a kereskedő a termelőnek (az erőműveknek) – a kiskereskedelmi ár, vagyis amennyit a fogyasztó fizet a kereskedőnek, ennél értelemszerűen és hosszú távon magasabb kell, hogy legyen. Hogy mennyivel, arról nehéz teljes képet alkotni, mivel ezek magánszerződések – a tendencia azonban jól kivehető.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
