A család mindent visz: szőlő, borház, egyetem

Ki a gazda Tokajban?

Belpol

Elsőre azt gondolnánk, a Tokaj-Hegyalja Egyetem körüli huzavona valójában a NER valaminő mellékes belviszálya egy nemigen létező egyetemért, melyben Stumpf István megégette magát: a hóhért akasztják, sag schon. Pedig úgy tűnik, nagy dolgok érlelődnek az ország egyik történelmi borvidékén.

Stumpf István, az egyetemi modellváltás, vagyis a felsőoktatás alapítványok alá erőszakolásának kormánybiztosa azzal volt kénytelen szembesülni június első hetében, hogy a Tokaj-Hegyalja Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriuma erőszakot gyakorolt, és leszavazta a szenátust. Az lett a rektor, akit a kuratórium akart – a mostani ideiglenes rektor, Horváth Ágnes –, és nem az, akit a szenátus megszavazott, jelesül Fiáth Attila. Stumpf azonnal lemondott a kuratóriumi elnöki mandátumáról és elhagyta az egyetemet, mondván, a kuratórium olyanba szólt bele, amibe nem lett volna joga. Stumpf közleményében azt írta, hogy a kuratórium döntése „sérti a rektorjelölt választásának a rendjét és az egyetemi önállóságot”. Ebben lehet is valami, tekintettel arra, hogy az alapítványi egyetemeken a szabályozás szerint a rektort a szenátus jelöli és a kuratórium választja; márpedig a szenátus Fiá­thot javasolta, és Horváthot nem javasolta. Stumpf a távozása előtt három hónappal meghosszabbította Horváth megbízatását – ennyi idő van tehát az ügy rendezésére, immár a volt kuratóriumi elnök nélkül.

Ez elsőre szórakoztató történetnek tűnik: visszanyalt a fagyi. De mi történt valójában? Lehetséges-e, hogy a kuratórium nem is annyira a maga emberét, mint inkább, ne adj’ isten, valakinek a strómanját akarta a rektori székbe ültetni? De ki vethetett szemet az egyetemre, és az állami juttatásként állampapírban parkoltatott 75 milliárd forintjának legalább egy részére? És a fenntartó alapítvány tulajdonába apportált fontos helyi cégre, a Grand Tokaj Zrt.-re (a néhai Tokaj Kereskedőházra)?

Szüretelés

Húsz évvel ezelőtt nagy port kavart, hogy Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége összesen hét hektár szőlőt vásárolt Hegyalján – Sárazsadányban és Tolcsván –, illetve tulajdonrésze volt egy cégben, amely állami támogatást kapott. Akkor ez még botrányosnak számított, így Lévai Anikó eladta a szőlőjét, és kiszállt a cégből is. Meglehet, inkább csak papíron. Az idén teljesen új ügyletként Orbán Ráhel és férje, Tiborcz István több körben is szőlőket és gyümölcsösöket vásárolt, több mint 60, illetve több mint 30 hektárt. Eme 90 hektár értéke bizonyosan meghaladja a 600 millió forintot.

Ezen földek egy részét Molnár Péter adta el Tiborcznak – ugyanaz az ember, aki annak idején megvásárolta Lévai Anikótól az akkor kényelmetlennek bizonyult szőlőt. Molnár Péter egyben a Patricius Borház Zrt.-nek a birtokigazgatója is hosszú évek óta, annak a cégnek, amelynek tulajdonosa sokáig Kékessy Dezső, egykori párizsi nagykövet volt, az Orbán család és a párt jó barátja; a legutolsó időben pedig egy bizalmi vagyonkezelő alapítvány. A Patricius Borház eddig nem volt közvetlenül az Orbán családhoz köthető, hiszen a bizalmi vagyonkezelő alapítvány mögött bárki lehet. Ám idén márciusban – a földvásárlással nagyjából egy időben – új tulajdonosa lett a borháznak, mégpedig a BDPST Zrt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.