A Magyar Nemzet teljes kicsinálása a cél – Habony Árpád megépíti a magyar média Halálcsillagát

  • narancs.hu
  • 2015. június 6.

Belpol

Tudja már ország-világ, új fideszes médiabirodalom épül, az építésvezető pedig Habony Árpád, a nyugdíjasok réme. És most már a Magyar Nemzet réme is. Nevek és forintok röpködnek.

E heti nyomtatott kiadásunk terjedelmes összeállítást közöl Orbán Viktor épülő médiabirodalmáról. Sokszor hallott nevek, soha nem látott pénzösszegek röpködnek cikkünkben. Alább egy részlet következik a Magyar Nemzet elpusztítási tervéről.

A Nemzet ellen

Többen arról beszéltek a Narancsnak, hogy a Fidesz már korábban eldöntötte: az új média­birodalom kiépítésével párhuzamosan nincs szükségük a Magyar Nemzetre, ezért megpróbálják bedönteni, de legalábbis minél nagyobbat ütni rajta. Erre utal, hogy a vezetők egyszerre álltak fel, és valóban feltűnő kampányt folytatott a Magyar Nemzet ellen a közvetlenül a Fidesz által támogatott Pesti Srácok vagy a Célpont stábja. A köztévénél a Lomnici Zoltán kiretusálásába belebukott Élő Gábor a Magyar Nemzet Online-tól érkezett a Napi Gazdaság portáljához főszerkesztőnek. Már e minőségében próbált átcsábítani új­ság­írókat és technikai személyzetet is a Nemzettől. Úgy tudjuk, volt olyan újságíró, aki, miután Élőnek nemet mondott, az MTVA-tól is kapott több mint versenyképes ajánlatot. A Narancsnak Magyar Nemzet-előfizetők arról számoltak be, hogy levélben ajánlották figyelmükbe a Napi Gazdaság-előfizetést. Azt, hogy hogyan került a nevük és címük az új szerkesztőség birtokába, pontosan nem tudni, sejtésünk persze lehet erről.

Lóczi János, Liszkay Gábor, Bábszki-Takács Zoltán, Czirják Imre

Lóczi János, Liszkay Gábor, Bábszki-Takács Zoltán, Czirják Imre

 

Beszélgetéseink során többen állították, hogy Liszkay Gábornak személyes ügye lett a Nemzet elleni küzdelem, ám nem egyértelmű, mikor veszett össze Simicskával. Tavaly nyáron még Liszkay vezényelte azt a leépítést a Magyar Nemzetnél, melynek során több orbánistának tartott munkatársától vált meg a lap. A Napi Gazdaság mostani főszerkesztője pedig tavaly még a Nemzet hasáb­jain követelte a Németh Lászlónét váltó Seszták Miklós fejlesztési miniszter lemondását, valamint a reklámadóról azt írta, hogy „a kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára”. Ráadásul Csermely Péter felesége, Farkas Adrienne jelenleg is a Magyar Nemzet hétvégi mellékleténél dolgozik.

Az mindenesetre egyértelműen látszik, hogy a Napi Gazdaság a Magyar Nemzet vetélytársa kíván lenni. A két lap tördelése és felosztása hasonló, a Napi Gazdaság új árát és előfizetési díjait is úgy lőtték be, hogy picivel olcsóbb legyen a Nemzetnél. Pedig például a nyomdaköltségek nyilván magasabbak, hiszen a Napi Gazdaságot színesben nyomják.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.