Miután a parlamenti választásokon a kormányváltást ígérő koalíció eredménye Budapesten alig maradt el a Fideszétől, a nemzeti együttműködés rendszere megváltoztatja az önkormányzati választások szabályait. A május 30-án beterjesztett módosító indítványt talán már el is fogadta az Országgyűlés, mire lapunk megjelenik - legkésőbb jövő héten azonban biztos törvény lesz belőle. A változás után a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester mellett a 23 kerület polgármestere és a kompenzációs listáról bekerült 9 képviselő foglal majd helyet. A kompenzációs listára azon szervezetek főpolgármester- és polgármesterjelöltjei kerülhetnek, amelyek legalább 12 kerületben polgármesterjelöltet állítottak. Lejjebb viszik az ajánlási küszöböt is: egy budapesti kerületben 500 darab ajánlás is elég lesz a polgármester-jelöltséghez.
Túlbiztosítás
Komoly probléma, hogy a kerületekben nem azonos súlyúak lesznek a szavazatok: a tervezet értelmében például a 24 ezres I. kerület ugyanúgy a polgármesterét küldi a közgyűlésbe, mint a 144 ezres XI. kerület. Az Alkotmánybíróság viszont két határozatában is rámutatott, hogy sérti a választójog egyenlőségét, ha a kétszeres mértéket meghaladó aránytalanság keletkezik a választókerületek lélekszámában - állapította meg László Róbert, a Political Capital választási szakértője május 31-én. Ezt orvoslandó kisvártatva egy kormánypárti módosító indítványnak köszönhetően bekerült a tervezetbe - az uniós döntéshozatal mintájára - az ún. kettős többség elve: azaz egy közgyűlési döntéskor egyrészt szükség lesz legalább 17 igen szavazatra, másrészt a támogatóknak Budapest összlakosságának több mint felét kell képviselniük. Ez a Fidesz felől nézve rizikófaktor, hiszen a szocialisták a nagy lélekszámú külső kerületek közül jó néhányat megnyertek a tavaszi parlamenti választásokon, de a kormánynak ezt, úgy tűnik, be kell vállalnia. Igaz, László Róbert szerint ezzel sem biztosított, hogy egy alkotmánybírósági kontrollt túlélne a javaslat - az MSZP már kezdeményezte is ezt Kövér László házelnöknél -, hiszen az új rendszerben nem közvetlenül választanák a Fővárosi Közgyűlés tagjait (közvetlenül arra szavazunk, hogy kit akarunk kerületi polgármesternek). Az MSZP érvelése szerint a választói akarat alaptörvény garantálta szabad kifejezését korlátozza az, hogy a választópolgárnak egymással nem feltétlenül összeegyeztethető megfontolások alapján kell a döntését meghoznia. "Gondoljunk például arra az esetre, ha a választó egy független jelöltet szeretne a kerülete élén látni, míg a Fővárosi Közgyűlésben valamelyik politikai erő többségét szeretné elősegíteni a szavazatával" - mondja László Róbert. A kormánypártok szerint viszont az új választási rendszer demokratikusabb és olcsóbb lesz (ezen érvek kritikájáról lásd: A főváros megszüntetése, Magyar Narancs, 2014. június 5.).
Míg április 6-án országosan listán és egyéniben is tarolt a Fidesz, Budapesten a 18 választókerületből csak kettővel többet tudott megszerezni, mint a baloldal. Arányos választással - márpedig a főpolgármester- és a Fővárosi Közgyűlés-választás eddig tisztán arányos módon történt - a baloldalnak volna esélye a fővárosban (persze egy normális megállapodást követően). Bár az EP-választásokon a kormánypárt javított budapesti eredményén, a Fidesz a jelek szerint (majdnem) biztosra akar menni. Célja, hogy a baloldalon az EP-választások után egyértelművé vált átrendeződést, az egymástól karakteresen elkülönülni igyekvő demokratikus pártokat ismét összekényszerítse: külön-külön indulva nagy valószínűséggel egyetlen polgármesteri - és így egyetlen közgyűlési - helyet sem szereznének.
Minél rosszabb, annál jobb
Pedig, mint a Political Capital elemzése kimutatja, marad sansza így is a baloldalnak, hogy feloldja az önfelmutatás és a közgyűlésbe kerülés dilemmáját - úgy, hogy hét kerületben külön indulnak a bukás biztos tudatával, 16 kerületben pedig mindannyian beállnak az 5 DK-s, 5 együttös és 6 szocialista polgármesterjelölt mögé. Így mind a három pártnak megvan a 12 polgármesterjelöltje, azaz felkerülnek a kompenzációs listára. Megkérdeztük minderről Horváth Csabát, az MSZP hivatalos főpolgármester-jelöltjét. Horváth megfontolandónak tartotta e matematikát, de úgy vélte, a választókat ez nem fogja meggyőzni, ezért továbbra is a közös jelöltállítást támogatja. Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció szóvivője szerint még nem kezdődtek meg a hivatalos tárgyalások, de a DK álláspontja szerint a baloldali pártoknak össze kell fogniuk, és méltányos módon, arányosan megállapodni az esélyes helyekről. Karácsony Gergely (Együtt-PM) ugyancsak a koordinált indulás szükségességéről beszélt, és azt sem zárta ki, hogy az MSZP, támogatásukért cserébe, országgyűlési frakcióhoz segíti az Együtt-PM-et.
Bőhm András egykori szabad demokrata fővárosi politikus szerint a széttartó részérdekek ellehetetlenítik a Budapest-szemléletű politizálást - hiszen választóik kizárólag a saját kerület érdekében végzett munkájuk alapján ítélik meg a közgyűléstag polgármestereket. "Ezzel vége Budapestnek" - mondja Bőhm, főleg, hogy a kompenzációs listákon bekerült politikusok is kerületi kötődésűek lesznek. Bőhm András borúlátását sokan osztják. "Átláthatatlan és kizárólag a helyi politikai érdekek mentén létrejövő szövetségi rendszerek írják majd felül Budapest érdekeit" - mondja például Tosics Iván, a Városkutatás Kft. igazgatója. Az Európában eddig is példátlanul erős kerületek tovább erősödhetnek.
Ez a helyzet egy jobboldali városvezetést is ugyanúgy sújtana, mint egy baloldalit - ebből kiindulva megfigyelők szerint nem véletlen, hogy a főpolgármester legnagyobb fővárosi ellenlábasa, Rogán Antal terjesztette be a törvényt Kósa Lajossal együtt (utóbbi szintén nem ápol túl jó viszonyt Tarlós Istvánnal). Az erős kerületi polgármesterek bosszújának is felfogható a lépés, akiket az előző ciklusban Orbán a főpolgármester kérésére végül mindig leintett - mondja egy, a fővárosi politikát belülről ismerő forrásunk. Bár Rogán már nem fog visszaülni az V. kerület polgármesteri székébe (2014-től összeférhetetlen a polgármesterkedés és a parlamenti képviselőség), belvárosi hátországát nem adja fel, ahogyan a párt azon erős emberei sem, akik az odahagyott városvezetői székbe klónjaikat ültetve igyekeznek befolyásukat megőrizni. Bőhm András szerint a káoszt csak fokozza, hogy 23 polgármestert nehezebb a pártközpontból irányítani, mint a pártlistás képviselőket. Kiszelly Zoltán politológus nem így látja: szerinte országszerte vége a polgármesterek tündöklésének, a Fővárosi Közgyűlés elfoglalása afféle vigaszdíj a számukra, hiszen az új struktúrában - elveszítve parlamenti mandátumukat - nagyon meggyengülnek a pozícióik.
Állami főváros
Bár a jelek szerint zajlik a harc Budapestért, a fővárosi önkormányzat hatásköre már az előző ciklusban is elolvadt. Az elmúlt négy évben mintegy 40 százalékkal csökkent a büdzsé, nincs már nála az oktatás (amelyen a kerületek és a főváros osztozott) és a fővárosi egészségügy. A vagyon is megfogyatkozott, és egyre több pozíciót szerez az állam. Budapest nem tudta megvenni a Főgáz és a Fővárosi Csatornázási Művek (FCSM) külföldi kézbe került tulajdonrészét, ezért az állam segítségét kérte; és kénytelen volt lemondani a Vízművek és az FCSM közös, fővárosi cégben való egyesítéséről. Sőt az állam - pontosabban a vásárlást bonyolító állami cég - bejelentette igényét a Főgáz fővárosi tulajdonrészére is. Horváth Csaba szerint a BKV-t és a Fővárosi Közterület-fenntartót is vinné az állam, s Tarlósnak maradna a fűnyírás, azaz a Főkert. A főváros területén futó, eredménnyel kecsegtető kiemelt beruházásokat a Fürjes Balázs vezette kormánybiztosság bonyolítja. A Kossuth tér felújítása sem fővárosi projekt volt, a múzeumi negyed helyszínét, a Városligetet pedig egyenesen kiemelte a főváros hatósági hatásköréből a kormány, s egy állami tulajdonú ingatlanfejlesztő zrt.-nek adta át a területet 99 évre; elegáns volt, hogy a terület résztulajdonosának, a rendezési tervért felelős Zugló polgármesterének, Papcsák Ferencnek kellett beadnia az öncsonkító javaslatot.
Ezek miatt is nem a kerületek lobbijától, inkább az államosítástól tart Dorner Lajos, a VEKE elnöke. A kerületek lobbija olykor hasznos, olykor hátrányos a főváros számára - mondja. Például sok kisebb beruházást (utak, buszmegállók, egyes csomópontok) magukra vállaltak, de a parkolási bevételeket, amelyek kellettek volna a közösségi közlekedés finanszírozásához, elvették a fővárostól. Viszont levegőben van a BKK-BKV államosítása, pedig hasonlóra, mióta közösségi közlekedés van, egy 1952-58 közti részleges és hamar elvetélt kísérlettől eltekintve nem volt példa. Nem sokkal az első Orbán-kormány hivatalba lépése előtt volt szó egy országos állami közlekedési holding felállításáról, amiből aztán nem lett semmi. Elképzelhető viszont, hogy mivel a BKK sem teljesítette a várakozásokat, a kormányzat leporolja a tervet.
Beleznay Éva, Budapest egykori főépítésze szerint leginkább a zöld területek fogják megsínyleni a főváros felszámolásával járó módosítást, hiszen a külső kerületek nyomulását az újabb területek beépítési kategóriába sorolására az egész Budapest érdekeit szem előtt tartó Fővárosi Közgyűlés sokszor visszaverte. Az óbudai Csúcshegy, az újbudai Kamaraerdő, a Budafokhoz tartozó Tétényi fennsík egy része, Csepel külső részei vagy épp a Hegyvidék eddig nem beépíthető zöld területei a polgármesterek politikai alkuiban könnyen eltűnhetnek, vagy jelentősen zsugorodhatnak. Beleznay egy másik területet is említ: szerinte érdemes lenne megfontolni, hogy az egyértelműen országos jelentőségű részeket, például a budai várat vegye át az állam. Már a VII. kerületi régi zsidónegyed tervezett elbontásánál is bebizonyosodott, hogy a kerületek nem érzik magukénak az örökségvédelem feladatait. Érthető, hogy számukra a leromlott állapotú lakások szanálása volt a cél, s nem vállalták, sőt tagadták a negyed kulturális értékét, értéktudatos rekonstrukcióját. E példa, tesszük hozzá, a kerületek hatalmas korrupciós kockázatát is mutatja, hiszen eladóként és építési hatóságként is fellépnek.
Győri Péter, a Menhely Alapítvány elnöke arra hívja fel a figyelmet, hogy a hajléktalanság elleni küzdelemben is nagy szükség volna erős fővárosra, hiszen a kerületek drámaian eltérő módon találkoznak a problémával. A hajléktalanellátásban az utcai szolgálat és a nappali melegedők működtetése a kerületek feladata lenne, de Győri szerint a felelősségvállalásukat jól mutatja, hogy mindössze három kerület tart fenn nappali melegedőt, és egy vállal feladatot az utcai ellátásban.
Számos megszólalónk véli úgy, hogy ha az akár több-, akár egypárti lobbik egymást sakkban tartva tennék kormányozhatatlanná a fővárost, az nem is lenne nagyon ellenére a kormányfőnek, aki a parlamenti kétharmad birtokában erre hivatkozva megszüntethetné a fővárosi önkormányzatot, mint Margaret Thatcher tette a londoni városi tanáccsal. Ezzel Budapest végképp megszűnne mint a kormány politikai és gazdasági ellensúlya.
Budapest, Bukarest, SzkopjeBudapesten kívül nincs Európában még egy olyan főváros, ahol az elosztható pénzösszegek 57 százaléka felett a kerületek rendelkeznek. Nyugat-Európában ez az arány jóval alacsonyabb, Bécsben például 2-3 százalék, Barcelonában 12. Kelet-Európában akadnak ennél magasabb arányok, Prágában például 20 százalék, de így is csak két város, Bukarest a maga 55 és Szkopje a 49 százalékával közelíti a budapesti adatot - mondja Tosics Iván. Arra is nagyon kevés példa van Európa fővárosai között, hogy a kerületek teljes önkormányzati jogosultságokkal rendelkezzenek, és ne lennének alárendelve a fővárosi önkormányzatnak. Varsóban a 90-es évek végén néhány évig volt ilyen modell, de a lengyelek 2002-re felszámolták a működésképtelennek bizonyult rendszert. Az európai fővárosok kétszintű önkormányzatainak leggyakoribb formája az, hogy a főváros rendelkezik a település vagyonával és az adóbevételekkel, ott hozzák a stratégiai döntéseket, míg a kerületek feladata, hogy ezeket megvalósítsák, és közvetítsék a lakosság felé. Ettől még lehet és általában van is a kerületeknek saját választott vezetőjük, képviselő-testületük, mint például Bécsben, Párizsban, Berlinben, Amszterdamban, ám feladataikat nagyrészt a fővárosi közgyűlés határozza meg. Önállóan csak kisebb súlyú kérdésekkel foglalkoznak, mint például a parkok, helyi intézmények fenntartása, a szemétgyűjtés. Stockholmban a kerületi képviselő-testületek "leképezik" a fővárosi választás arányait, míg Rómában csak a kerület vezetőjét választják. Arra, hogy a kerületek képviselőket delegálnak a városi tanácsba, csak néhány európai városban van példa - mondja Tosics Iván. De ott is sokkal kisebb arányban, mint ahogyan azt Budapesten tervezik. A főváros kerületek általi "lenyúlása" mellett az is probléma, hogy Budapest nemcsak az itt lakó 1,7 millió ember számára lenne fontos, hanem a 2,5 milliós agglomerációnak, sőt az Esztergom, Tatabánya, Székesfehérvár, Kecskemét, Szolnok által határolt 3,5-4 milliós nagy-budapesti gazdasági térségnek is a fejlődés legfontosabb esélyét adhatná - normál esetben. A második Orbán-kormány azonban ezzel szembement: megszűnt az Agglomerációs Fejlesztési Tanács, a Budapesti Közlekedési Szövetség, és felszámolta a Közép-magyarországi Régió Fejlesztési Tanácsát. A rendszerváltás óta mindegyik miniszterelnök tudta, hogy az országnak erős fővárosra volna szüksége, de senki sem merte összerúgni a port a kerületekkel. Egyébként is sok volt az éhes száj, akiket el kellett helyezni a hatalmasra duzzadt kerületi apparátusokban. A Fidesz 1993-as City-koncepciója, amely a belvárosi kerületeket vonta volna össze, vagy a Kis-Budapest ciklusról ciklusra felmerülő elképzelése, amely az ötvenes években a városhoz csatolt települések ismételt leválasztását célozta, mind-mind papíron maradt. Ahogyan hiába merült fel az előző ciklusban az építési törvény módosításakor, hogy az építési engedélyeket a főváros adja ki: ezt a fontos jogosítványt végül mégsem emelték ki a kerületi mutyik világából. |
