Interjú

„Nem fogunk elkapkodni semmit”

Polgár Dóra politikus

  • - vgy -
  • 2012. február 13.

Belpol

A húszéves Polgár Dóra, akit a Hallgatói Hálózat szónokaként ismertünk meg pár hónapja, egy darabig a Demokratikus Koalíció körül kereste politikai otthonát, majd a napokban távozott, és egy önálló ifjúsági mozgalom alapításába kezdett. Rövid, de mozgalmas politikusi múltjáról és – főleg – jövőjéről beszélgettünk vele.

narancs.hu: Egyetlen politikai kifogást fogalmaztál meg, miután „szakítottál” Gyurcsány pártjával, azt, hogy részben rehabilitálni kívánták a kádárizmust. Pár hónapja viszont, amikor csatlakoztál hozzájuk, a 2006-os rendőri túlkapások kapcsán azt mondtad, nem feladatod megítélni ezeket, hiszen akkor még gimnazista voltál. Kádár idején viszont még nem is éltél.

Polgár Dóra: Én nem a DK politikusainak múltját támogattam, hanem a jövőre vonatkozó elképzeléseikhez tudtam kapcsolódni, a hangoztatott értékei miatt tartottam ígéretesnek a Demokratikus Koalíciót. Egy progresszív, nyugatos orientációjú Magyarország víziója olyasvalami, amiért lehet és kell is lelkesedni. Az viszont, hogy Kádár a kongresszuson pozitív példaként előkerülhetett, a meghirdetett értékrendre nézve volt több mint elbizonytalanító. Egyébként, hangsúlyozom, bár érdeklődéssel és szimpátiával fordultam a DK felé, nem léptem be. Ami pedig a Kádár-korszakot illeti, erről határozott véleményem van: morálisan elfogadhatatlan. A Fidesz is azért mer kísérletet tenni a jogállam felszámolására, mert vezetése az előző rendszerben szocializálódott, Orbán Viktor egy elnyomó hatalommal szemben tanulta a politikát, neki ez adja a szemléleti keretét. Éppen ezért a demokratikus intézmények is csak eszközt jelentenek számára, nem szent és sérthetetlen alapelveket. Mi, a most 18–30 körüliek, már demokratikus keretek között nőttünk fel, és szerintem a mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémája, ami nehezékként húzza vissza, épp a Kádár-rendszerben gyökerezik: a paternalizmus, az öngondoskodás hiánya, a passzív reménykedés, hogy a különböző állami transzfereken keresztül segítsék a boldogulásunkat. Ez az a mentalitás, amelyet nagyon ideje volna meghaladni, és ehhez van szükség erre a frissen felnőtt generációra.

narancs.hu: Most készülsz alakítani egy ifjúsági mozgalmat, pedig mikor elváltak útjaitok a Hallgatói Hálózattal, azt mondtad, hogy a politika aktorai képviseleti demokráciában a pártok, tehát a civilkedésnek hosszabb távon nincs túl sok értelme. Akkor?

PD: Ez egyértelműen politizáló, értékeket felvállaló szervezet, ebben a kérdésben nem változott a véleményem, a pártpolitikán keresztül lehet érdekeket érvényesíteni. Kiáltványt írni vagy tüntetni kevés, attól, láthattuk, nem változik semmi, mert nincs második és harmadik lépés utána. Ennek a nemzedéknek tartalmi alternatívát kell állítani. A HaHában úgy éreztem, civilként megbuktunk, semmit nem tudtunk változtatni a felsőoktatási törvényen. Hiába volt jó a szándék, nem történt semmi.


Fotó: Németh Dániel

narancs.hu: Csomó huszon-harmincéves fiatal ember szervezkedik a 4K-tól a Milláig, akik nem utolsósorban a fiatalokat szeretnék megszólítani, az LMP és a Jobbik is elsősorban a fiatalok körében népszerű.

PD: Ezek nem generációs pártok, nem nemzedéki, hanem bal-jobb alapon szerveződnek, vagy éppen – az LMP – a zöld mintát vállalják fel, a civil szervezetekre pedig nem lehet szavazni a választásokon. Az én korosztályom 65-70 százaléka politikai értelemben passzív, a maradék részében pedig meghatározóak a szélsőséges gondolatok. Felelősségünk van abban, hogy saját korosztályunkat bevonjuk a politikába, minimum annyira, hogy menjenek el szavazni, és tudatosan válasszanak. Hiszen a köztársaság erről szól: res publica, a közös ügyek intézése.

narancs.hu: De mi az, ami összefog embereket, akiknek csak az életkoruk közös nagyjából, milyen politikát, értékrendet, profilt lehet erre alapozni?

PD: Miénk az első generáció, amely hótisztán demokratikus keretekben nőtt fel, az előző rendszert csak a tankönyvekből vagy a szüleinktől ismerjük, és ez fontos különbség. És tudnunk kell, hogy valójában a jelenlegi politikai elitből ábrándult ki a választók többsége, nem pedig a politikából mint olyanból. A baloldali ellenzéknek az a baja, hogy egyre szaporodnak ugyan a szervezetek, de ugyanazon a hozzávetőleg másfél millió szavazón marakodnak, míg a maradék három-négy millió potenciális választót nem tudják, talán nem is próbálják megszólítani. Nem egymásra licitálásra, hanem hiteles politikára van szükség.

narancs.hu: Jó, de mi az, ami nagyjából egységesen jellemzi a 65-70 százalékban passzív fiatalokat, és elválasztja őket a náluk idősebbektől, mivel fogjátok megszólítani őket?

PD: Az köt minket össze, hogy számunkra mindennapos a verseny, a teljesítményelv és az ehhez szükséges együttműködés. A politika világa szerintem azért kontraszelektált, mert a minőség, hosszú távú tervezés hiánya és az önzés miatt nincs megbecsültsége. Ezért a tehetséges, tisztességes fiatalok többsége nem is gondolkodik azon, hogy érdekképviselettel foglalkozzon. Hiszek benne, hogy egy új, közügyekkel foglalkozó nemzedék visszaszerezheti a társadalomba, önmagába mint közösségbe vetett bizalmat. Mi hiszünk Magyarországban, a magyar lehetőségekben, és itt akarjuk leélni az életünket.

narancs.hu: Mindezek – verseny, öngondoskodás, polgári értékrend, az államfüggőség leépítése, szakítás a kádárizmus paternalista örökségével – lényegében majd minden párt célkitűzései közt szerepeltek már, az SZDSZ-től a ’98-as Fideszen keresztül a „gyurcsányista” MSZP-ig. Ez azért önmagában nem tűnik nagyon új portékának.

PD: És? Hol van mindez, vagy akár csak a töredéke is? Nem aggódnék, hogy nem lesz semmi dolgunk.

narancs.hu: Az emlegetett fiatalokról azt is szokás mondani, hogy félnek a leszakadástól, érthetően biztonságot keresnek, ezért hajlamosak a bezárkózásra is, a rendszerváltás utáni világot kaotikusnak és korruptnak látják, és torkig vannak vele, többek közt ez magyarázhatja a Jobbik relatív népszerűségét köztük. Ez éppen nem illeszkedik a te leírásodhoz. Az emlegetett három-négy millió választó nem elhanyagolható része is inkább csalódott lehet, és a reménytelenül leszakadt régiók lakói se biztos, hogy saját helyzetükre értelmezni tudnák a verseny és az öngondoskodás fogalmait. Gyurcsány, ha jól értettem, arról beszélt, hogy a Kádár-korszakban még működtek valamiféle mobilitási csatornák az oktatásban például. Te is éppen azért kritizáltad a felfelé szűkülő új oktatási rendszert, mert ezt szeretné végképp felszámolni.

PD: Ez tévedés. Tisztázzunk három dolgot. Említed a Kádár-rendszer mobilitási csatornáit. Az egy rég elfeledett oktatási rendszer, hál’ istennek, mert igazságtalan volt. A második, hogy az az oktatási rendszer, ami most megváltozott, se volt jó, de jelentősen gazdagabb mobilitási csatornákkal rendelkezett, mint az előbbi. A harmadik pedig, hogy az új felsőoktatási törvény és közoktatási törvény együtt, melyeknek célja a kiváltságos „nemzeti középosztály” megteremtésének kísérlete, tisztán kontraszelekciós eszközökkel operál, mint például a röghöz kötés vagy a brutális nagyságú tandíj. A Jobbik relatív népszerűsége abban a 30-35 százalékban valós, ahol politikailag aktívak a fiatalok. Sikerének kulcsa pedig a szókimondó kérdésfelvetésben és a nagyon egyszerű válaszok adásában rejlik.

narancs.hu: Hogy álltok a szervezetépítéssel?

PD: Számos diákszervet, csoport van, amely idáig nem foglalkozott politikával, de most azt érzik, hogy muszáj, szakkollégistaként is nap mint nap találkozom velük. Szűkebb körű megbeszéléseket tartunk olyan fiatalokkal, akik a maguk területén meglehetősen sikeresek. Tehát jelenleg az alapozás időszakát éljük, nem fogunk elkapkodni semmit. Nem szeretnénk felszínes célokat kitűzni magunk elé, a sokadik lépést is előre kell látni. Stratégiaalkotás és hosszú távú tervezés folyik.

narancs.hu: Nevetek már van?

PD: Még szándékosan nincs. A tartalom ugyanis fontosabb egy jó szlogennél.

Neked ajánljuk