Interjú

„Nem fogunk elkapkodni semmit”

Polgár Dóra politikus

  • - vgy -
  • 2012. február 13.

Belpol

A húszéves Polgár Dóra, akit a Hallgatói Hálózat szónokaként ismertünk meg pár hónapja, egy darabig a Demokratikus Koalíció körül kereste politikai otthonát, majd a napokban távozott, és egy önálló ifjúsági mozgalom alapításába kezdett. Rövid, de mozgalmas politikusi múltjáról és – főleg – jövőjéről beszélgettünk vele.

narancs.hu: Egyetlen politikai kifogást fogalmaztál meg, miután „szakítottál” Gyurcsány pártjával, azt, hogy részben rehabilitálni kívánták a kádárizmust. Pár hónapja viszont, amikor csatlakoztál hozzájuk, a 2006-os rendőri túlkapások kapcsán azt mondtad, nem feladatod megítélni ezeket, hiszen akkor még gimnazista voltál. Kádár idején viszont még nem is éltél.

Polgár Dóra: Én nem a DK politikusainak múltját támogattam, hanem a jövőre vonatkozó elképzeléseikhez tudtam kapcsolódni, a hangoztatott értékei miatt tartottam ígéretesnek a Demokratikus Koalíciót. Egy progresszív, nyugatos orientációjú Magyarország víziója olyasvalami, amiért lehet és kell is lelkesedni. Az viszont, hogy Kádár a kongresszuson pozitív példaként előkerülhetett, a meghirdetett értékrendre nézve volt több mint elbizonytalanító. Egyébként, hangsúlyozom, bár érdeklődéssel és szimpátiával fordultam a DK felé, nem léptem be. Ami pedig a Kádár-korszakot illeti, erről határozott véleményem van: morálisan elfogadhatatlan. A Fidesz is azért mer kísérletet tenni a jogállam felszámolására, mert vezetése az előző rendszerben szocializálódott, Orbán Viktor egy elnyomó hatalommal szemben tanulta a politikát, neki ez adja a szemléleti keretét. Éppen ezért a demokratikus intézmények is csak eszközt jelentenek számára, nem szent és sérthetetlen alapelveket. Mi, a most 18–30 körüliek, már demokratikus keretek között nőttünk fel, és szerintem a mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémája, ami nehezékként húzza vissza, épp a Kádár-rendszerben gyökerezik: a paternalizmus, az öngondoskodás hiánya, a passzív reménykedés, hogy a különböző állami transzfereken keresztül segítsék a boldogulásunkat. Ez az a mentalitás, amelyet nagyon ideje volna meghaladni, és ehhez van szükség erre a frissen felnőtt generációra.

narancs.hu: Most készülsz alakítani egy ifjúsági mozgalmat, pedig mikor elváltak útjaitok a Hallgatói Hálózattal, azt mondtad, hogy a politika aktorai képviseleti demokráciában a pártok, tehát a civilkedésnek hosszabb távon nincs túl sok értelme. Akkor?

PD: Ez egyértelműen politizáló, értékeket felvállaló szervezet, ebben a kérdésben nem változott a véleményem, a pártpolitikán keresztül lehet érdekeket érvényesíteni. Kiáltványt írni vagy tüntetni kevés, attól, láthattuk, nem változik semmi, mert nincs második és harmadik lépés utána. Ennek a nemzedéknek tartalmi alternatívát kell állítani. A HaHában úgy éreztem, civilként megbuktunk, semmit nem tudtunk változtatni a felsőoktatási törvényen. Hiába volt jó a szándék, nem történt semmi.


Fotó: Németh Dániel

narancs.hu: Csomó huszon-harmincéves fiatal ember szervezkedik a 4K-tól a Milláig, akik nem utolsósorban a fiatalokat szeretnék megszólítani, az LMP és a Jobbik is elsősorban a fiatalok körében népszerű.

PD: Ezek nem generációs pártok, nem nemzedéki, hanem bal-jobb alapon szerveződnek, vagy éppen – az LMP – a zöld mintát vállalják fel, a civil szervezetekre pedig nem lehet szavazni a választásokon. Az én korosztályom 65-70 százaléka politikai értelemben passzív, a maradék részében pedig meghatározóak a szélsőséges gondolatok. Felelősségünk van abban, hogy saját korosztályunkat bevonjuk a politikába, minimum annyira, hogy menjenek el szavazni, és tudatosan válasszanak. Hiszen a köztársaság erről szól: res publica, a közös ügyek intézése.

narancs.hu: De mi az, ami összefog embereket, akiknek csak az életkoruk közös nagyjából, milyen politikát, értékrendet, profilt lehet erre alapozni?

PD: Miénk az első generáció, amely hótisztán demokratikus keretekben nőtt fel, az előző rendszert csak a tankönyvekből vagy a szüleinktől ismerjük, és ez fontos különbség. És tudnunk kell, hogy valójában a jelenlegi politikai elitből ábrándult ki a választók többsége, nem pedig a politikából mint olyanból. A baloldali ellenzéknek az a baja, hogy egyre szaporodnak ugyan a szervezetek, de ugyanazon a hozzávetőleg másfél millió szavazón marakodnak, míg a maradék három-négy millió potenciális választót nem tudják, talán nem is próbálják megszólítani. Nem egymásra licitálásra, hanem hiteles politikára van szükség.

narancs.hu: Jó, de mi az, ami nagyjából egységesen jellemzi a 65-70 százalékban passzív fiatalokat, és elválasztja őket a náluk idősebbektől, mivel fogjátok megszólítani őket?

PD: Az köt minket össze, hogy számunkra mindennapos a verseny, a teljesítményelv és az ehhez szükséges együttműködés. A politika világa szerintem azért kontraszelektált, mert a minőség, hosszú távú tervezés hiánya és az önzés miatt nincs megbecsültsége. Ezért a tehetséges, tisztességes fiatalok többsége nem is gondolkodik azon, hogy érdekképviselettel foglalkozzon. Hiszek benne, hogy egy új, közügyekkel foglalkozó nemzedék visszaszerezheti a társadalomba, önmagába mint közösségbe vetett bizalmat. Mi hiszünk Magyarországban, a magyar lehetőségekben, és itt akarjuk leélni az életünket.

narancs.hu: Mindezek – verseny, öngondoskodás, polgári értékrend, az államfüggőség leépítése, szakítás a kádárizmus paternalista örökségével – lényegében majd minden párt célkitűzései közt szerepeltek már, az SZDSZ-től a ’98-as Fideszen keresztül a „gyurcsányista” MSZP-ig. Ez azért önmagában nem tűnik nagyon új portékának.

PD: És? Hol van mindez, vagy akár csak a töredéke is? Nem aggódnék, hogy nem lesz semmi dolgunk.

narancs.hu: Az emlegetett fiatalokról azt is szokás mondani, hogy félnek a leszakadástól, érthetően biztonságot keresnek, ezért hajlamosak a bezárkózásra is, a rendszerváltás utáni világot kaotikusnak és korruptnak látják, és torkig vannak vele, többek közt ez magyarázhatja a Jobbik relatív népszerűségét köztük. Ez éppen nem illeszkedik a te leírásodhoz. Az emlegetett három-négy millió választó nem elhanyagolható része is inkább csalódott lehet, és a reménytelenül leszakadt régiók lakói se biztos, hogy saját helyzetükre értelmezni tudnák a verseny és az öngondoskodás fogalmait. Gyurcsány, ha jól értettem, arról beszélt, hogy a Kádár-korszakban még működtek valamiféle mobilitási csatornák az oktatásban például. Te is éppen azért kritizáltad a felfelé szűkülő új oktatási rendszert, mert ezt szeretné végképp felszámolni.

PD: Ez tévedés. Tisztázzunk három dolgot. Említed a Kádár-rendszer mobilitási csatornáit. Az egy rég elfeledett oktatási rendszer, hál’ istennek, mert igazságtalan volt. A második, hogy az az oktatási rendszer, ami most megváltozott, se volt jó, de jelentősen gazdagabb mobilitási csatornákkal rendelkezett, mint az előbbi. A harmadik pedig, hogy az új felsőoktatási törvény és közoktatási törvény együtt, melyeknek célja a kiváltságos „nemzeti középosztály” megteremtésének kísérlete, tisztán kontraszelekciós eszközökkel operál, mint például a röghöz kötés vagy a brutális nagyságú tandíj. A Jobbik relatív népszerűsége abban a 30-35 százalékban valós, ahol politikailag aktívak a fiatalok. Sikerének kulcsa pedig a szókimondó kérdésfelvetésben és a nagyon egyszerű válaszok adásában rejlik.

narancs.hu: Hogy álltok a szervezetépítéssel?

PD: Számos diákszervet, csoport van, amely idáig nem foglalkozott politikával, de most azt érzik, hogy muszáj, szakkollégistaként is nap mint nap találkozom velük. Szűkebb körű megbeszéléseket tartunk olyan fiatalokkal, akik a maguk területén meglehetősen sikeresek. Tehát jelenleg az alapozás időszakát éljük, nem fogunk elkapkodni semmit. Nem szeretnénk felszínes célokat kitűzni magunk elé, a sokadik lépést is előre kell látni. Stratégiaalkotás és hosszú távú tervezés folyik.

narancs.hu: Nevetek már van?

PD: Még szándékosan nincs. A tartalom ugyanis fontosabb egy jó szlogennél.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.