„Vizsgálták egy ideje, de két hónapja derült ki, hogy mi az édesanyám betegsége. Olyan daganat, amin csodálkoztak, hogy ott és úgy alakult ki a hasában” – fogott bele a családja életét meghatározó történet ismertetésébe egy ötvenöt éves szegedi asszony. „Rendesen ellátták, de kiderült, hogy már áttét is van, és a gyógyító kezelésre nem reagál a betegség. Az orvosokból álló onkoteam úgy határozott, hogy kapja meg a lehető legjobb tüneti kezelést, és vigyük haza. Az addig szedett gyógyszereit írták föl neki. Az állapota azonban rosszabbodott, és már többször is be kellett vinni az SBO-ra. Volt, hogy azért, mert nem kapott levegőt, máskor eldugult a drén a hasában, és előfordult, hogy nem tudtuk megitatni, etetni. Amikor nem kapott levegőt, akkor gyorsan sorra került. De előfordult máskor, hogy 9 órát feküdt ott a kerekes hordágyon, a papucsai fölpakolva rá, egy csomó ember között. Az anyám az egészségügyből ment nyugdíjba, tudja, mi hogyan működik, és nagyon türelmes ember. Elkeseredtem, amikor azt mondta, segítsek rajta, mert most már nagyon fáj, és hogy nem így akarja végezni az életét. Legutóbb fölvetődött, vért kellene kapnia, ehhez azonban a hematokritérték nem volt megfelelő. A megoldás: egy hét múlva vigyem el édesanyámat vérvételre, és ha az értékek megfelelnek a protokollnak, beviszi a mentő, és kaphat vért. Kilátástalannak tartom, hogy kapunk időpontot, és hogy őt ebben az ágyban fekvő, mozdulatlan állapotában elvisszük vérvételre, aztán, ha lehet, megint az SBO-ra azért, hogy vért kapjon.”
A beteg lánya nem adta a nevét a nyilatkozatához, mert olyan munkahelyen dolgozik, ahol egy vezetői körlevél elbocsátás terhe mellett megtiltotta, hogy bárki szóba álljon a sajtóval. Ez ugyan nem munkahelyi, hanem személyes ügy, de attól tartott, amiatt is hátrány érheti, ha erre az esetre engedélyt kér. A Narancsot azért kereste meg mégis, mert miután édesanyja leesett a lábáról, az egész család élete nagyot változott, és ez nem egyedi helyzet.
Az anyját magukhoz költöztették a panellakásba, a fia nemrég megürült szobájába. Egy ideig az apja át tudott járni, hogy ott legyenek együtt, de aztán kiderült, neki hosszú ez az út. Így a beteg visszaköltözött a közös lakásukba, hogy legalább együtt legyen a férjével. Jár hozzá egy gondozónő mindennap egy órára, ami nagyon nagy segítség, de a beteg lánya egy idő után táppénzre ment a munkahelyéről. Azt mondta, gyakran hasonló helyzetben találja magát a többi daganatos beteg családja is. Napról napra újabb tüneteket észlelnek, és sokszor fogalmuk sincs, mit kell tenni. Ilyenkor attól függ a közös életük, mennyire tájékozottak, tudják-e, mire hogyan kell reagálni. Magukra maradnak a beteggel együtt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
