A tervek szerint 2004. április elsejétől állnak fel azok a megyei irodák, ahol a rászorultak teljes vagy részleges költségmentességet élvezve jogi segítséget kaphatnak a nép ügyvédeinek nevezett szakértőktől - első lépcsőfokban csak peren kívüli ügyekben. Ezen túlmenően a jogi egyetemek berkeiben működő jogklinikák is az állampolgárok rendelkezésére állnak majd (lásd Jogi segítségnyújtás magyar módra című keretes írásunkat). Hogy ezek a folyamatok beindultak, ahhoz részben hozzájárult a New York-i Columbia Jogi Egyetem ernyője alatt működő civil szervezet, a PILI (Public Interest Law Initiative - Közérdekű Jogérvényesítési Kezdeményezés), amely tavaly helyezte át a székhelyét Budapestre. A szervezet Access to Justice (Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés) programjának a vezetőjével beszélgettünk.
Atanas Politiov: A PILI kutatóközpontként alakult 1997-ben, New Yorkban, hogy elősegítse az emberi jogi elvek gyakorlati érvényesülését, méghozzá a közérdekű jogérvényesítés intézményeinek kiépítésén keresztül. Az egyetem közelsége miatt egyszerre volt elméleti-tudományos közeg és tevékenységéből, illetve nonprofit jellegéből következően civil szervezet. Budapestre azért költöztünk, mert projektjeink és tevékenységeink gyakorlatilag 99 százaléka ebben a régióban, Kelet-Közép-Európában, a Balkánon és a volt Szovjetunióban zajlik. A magyar fővárosra azért esett a választásunk, mert ez az egyik legszebb és legérdekesebb város a térségben. Persze emellett szoros szálak fűznek bennünket a Közép-európai Egyetemhez (CEU) is, mivel több programon és kezdeményezésen dolgozunk közösen. Más budapesti szervezetekkel is együttműködünk, mint például a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány, az Open Society Justice Initiative, a Magyar Helsinki Bizottság, az Európai Roma Jogok Központja. Az általam vezetett programnak két eleme van: az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, illetve a törvény és a kormányzás. Most elsősorban az előbbivel foglalkozom, mert ez az igazán égető probléma a régióban, és eredetileg is ez volt a PILI fő profilja.
MN: Harmincas évei elejét tapossa. Elmondaná, hogyan jutott el jelenlegi pozíciójáig?
AP: Bolgár származású vagyok, a szófiai egyetemen diplomáztam öt évvel ezelőtt, majd egy emberi jogi civil szervezetnél dolgoztam három évig, közben pedig ügyvédkedtem. Aztán Fulbright-ösztöndíjat nyertem a Columbia Egyetem mesterkurzusára, ahol emberi jogokra és nemzetközi emberi jogokra specializálódtam, illetve stratégiai perekkel foglalkoztam.
MN: Ez pontosan mit jelent?
AP: Talán kár is volt megemlítenem, mivel stratégiai perekkel a PILI nem foglalkozik; itt más céljaink vannak. A stratégiai pereskedés Amerikában az emberi és civiljogi afroamerikai mozgalmakhoz, Martin Luther King munkásságához kapcsolódva kezdődött el az ötvenes-hatvanas években. Ügyvédek egy csoportja vagy egy emberjogi szervezet elhatározza, hogy egy bizonyos joggyakorlaton, törvénykezésen vagy az emberek valamely kérdésről való gondolkodásán változtatni kell, és ennek érdekében próbapereket indítanak. És ha megnyernek néhányat, az változást generálhat, hiszen a többi bíróság is felfigyel a témára. Itt azonban nem vállalunk peres ügyeket, és jogi képviseletet sem látunk el. Elsősorban ismereteket terjesztünk, illetve gyakorlati segítséget próbálunk adni az érdeklődőknek. Épp most fejeztünk be egy hároméves programot Kelet-Közép-Európában. Ez Lengyelországra és Bulgáriára koncentrálódott, de az egész térségben - Magyarországot is beleértve - folytak kutatások. Az egyik célunk az volt, hogy megpróbáljuk felhívni a társadalom és az intézmények - a kormányzat, az ügyvédi kamara - figyelmét, hogy kezdjenek el gondolkodni a jogi segítségnyújtás problémáin, azon, hogy jogi védelemben részesülhessenek azok is, akik nem tudják megfizetni az ügyvédek szolgáltatásait. A 90-es évek rendszerváltása elsősorban a gazdaság szerkezetét érintette, de a jogrendszer visszásságait azóta sem orvosolták sehol a térségben, ezért jelenleg elsősorban a figyelem felkeltése a célunk.
MN: Milyen fogadtatásra talált a felhívásuk?
AP: Civil szervezetként tisztában kell lennünk azzal, hogy a kormányzat a legtöbb esetben ellenségként kezel minket. Ezért mindig azt érezzük, többet kell letennünk az asztalra, hogy bizonyítsuk igazunkat. Sajnos a kormányzatok néha a saját politikai programjuk népszerűsítése érdekében azt kommunikálják a médián keresztül, hogy a jogvédő szervezetek a társadalom ellenségei. Például azokat a civil szervezeteket, amelyek a strasbourgi bíróságon pereskednek, úgy állítják be, hogy a kormányzattól vesznek el pénzt. Pedig éppen fordítva van. Az emberjogi szervezetek azért pereskednek, hogy a mindenkori kormányok változtassák meg a törvényeket és a joggyakorlatot, és az állampolgárok emberi jogai több biztosítékot élvezzenek. Minden civil szervezetnek hasonló céljai vannak - emberi jogok védelme, jogbiztonság és az állampolgárok érdekeit legmegfelelőbben szolgáló jogrend. Mi tudjuk, hogy helyes ügyért harcolunk, de hogy a vitákban nyerjünk, hogy meggyőzzük az intézményeket a változtatás szükségességéről, ahhoz jó érvekre, bizonyítékokra és pontos adatokra kell támaszkodnunk, amelyek hitelesen bizonyítják azt, hogy a rendszer rossz, nem működik. Ezért elkezdtünk statisztikai adatokat gyűjteni, jogeseteket tanulmányozni, de készítettünk például interjúkat elítéltekkel.
MN: Ezeket önállóan végzik, vagy a helyi munkaerő bevonásával?
AP: Civil szervezetekkel közösen. Hogy a rendszer egyszerűen nem elég jó, az kiderült már az Európai Unió számos jelentéséből, amelyeket a csatlakozó országok fejlődéséről készítettek. Főleg az elmúlt három évben lett nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben. Az ügyvédi kamara, a jogi segítségnyújtással foglalkozók, a bírák is hátrahőköltek, amikor szembesültek az adatokkal. Bulgáriában például az elítéltek 68 százaléka nem került kapcsolatba védőügyvéddel a büntetőeljárás bírósági tárgyalást megelőző szakaszában, 48 százalékuk pedig a teljes eljárás folyamán nem látott ügyvédet. Gondolkozzunk el ezen! Ez nemcsak az igazságszolgáltatás működésének a problémája, hanem a demokráciáé is. Majdnem 50 százalék az összes procedúrán, tárgyaláson jogi képviselet és segítség nélkül ment keresztül, amire pedig alkotmányos joga lett volna. És a legtöbbjüknek azért nem volt ügyvédje, mert nem tudta megfizetni. Mindez persze a demokrácia hatalmas gondja, ezeket az embereket ugyanis nem képviselik a politikai folyamatokban, szegények, nincs munkájuk, nincs védelmük, tehát gyakorlatilag a társadalmon kívül élnek, és ez önmagában is bizonyítja, hogy a demokrácia működésével vannak problémák.
MN: A térségben mindenütt hasonló statisztikákkal találkoztak?
AP: Többé-kevésbé. Lengyelországban is hasonló helyzetet diagnosztizáltunk, bár ott másféle felméréseket is készítettünk. Nagy általánosságban az a fő probléma, hogy errefelé az emberek nem bíznak a bíróságokban. Ezt kell megváltoztatni, elsőként az igazságszolgáltatás megreformálásával. Állandó és minőségi jogi segítséget nyújtani azok számára, akik nem tudják az ügyvédeket megfizetni - ez is a cél elérésének egy módja. De hogy valami jót is mondjak: tavaly mind a tíz csatlakozó országtól megrendeltünk egy-egy jelentést, és a Magyar Helsinki Bizottság által készített jelentés az egyik legjobb volt. Remekül összeszedett, szilárd érvekkel alátámasztott anyagot kaptunk. Tavaly decemberben pedig Budapesten rendeztünk egy nagy sikerű nemzetközi konferenciát a Budapesti Ügyvédi Kamarával, az Open Society Institute-tal és a Helsinki Bizottsággal, amelynek fő támogatója az Európai Bizottság volt. Úgy gondolom, hogy a jelentés, illetve a konferencia is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon társadalmi vita indult az állam által biztosított jogi segítségnyújtásról. Az a tény, hogy a parlament megvitatja és tervezi egy új, jogi segítségnyújtásról szóló törvény életbeléptetését, azt bizonyítja, hogy a munkánk nem volt hatástalan.
Barta Judit
Jogi segítségnyújtás magyar módra
Tavasz óta tudható, hogy parlamenti vitára vár a jogi segítségnyújtásról szóló törvényjavaslat, amely szerepelt a T. Ház tavaszi ülésszakára vonatkozó jogalkotási programjában, de idő hiányában csak ezekben a hetekben kerülhet általános vitára. A T/4919. javaslat számos izgalmas újítást kíván meghonosítani a hazai joggyakorlatban, jórészt a német, francia és nem utolsósorban angolszász példákat követve.
A magyar alkotmányban több helyen is megjelenik az igazságszolgáltatáshoz való jog, mint az 57. § (1) azon rendelkezése, amely szerint a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. Jogunk van továbbá, hogy egyedül vagy másokkal, együttesen vagy írásban kérelmet vagy panaszt is terjesszünk valamely illetékes állami szerv elé (64. §).
Ahhoz azonban, hogy az igazságszolgáltatáshoz való jog minden állampolgár számára érvényesülhessen, számos teendő hárul az államra, hisz a hátrányos társadalmi csoportokhoz tartozó, kis jövedelmű vagy éppen munka nélküli állampolgárok nyilvánvalóan nem indulnak egyenlő eséllyel a jobb anyagi helyzetben lévő és/vagy alaposabb jogi ismeretekkel rendelkező honfitársaikkal szemben. Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés (access to justice) kérdése tehát legalább annyira komplex szociológiai, mint amennyire jogi feladvány a mindenkori politika művelői számára.
Az előrelépést jelzi, hogy 2001-ben létrejött az Országos Cigány Önkormányzat és a Nemzeti Kisebbségi Hivatal együttműködésével az Igazságügyi Minisztérium (IM) Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózata, mely a fővárosban és minden megyében ingyenesen vállalja romák jogi képviseletét diszkriminációs ügyekben.
A jelenlegi törvénytervezet szerint a jogi segítségnyújtással foglalkozó irodákat az IM ugyancsak nemrég létrehozott Pártfogó Felügyelői Szolgálatának kebelén belül (szakzsargonban és a kormány- előterjesztés szövegében is: PFSZ) állítanák fel. A 19 megyei és egy fővárosi hivatalban az érdeklődők és a jogsegélyt kereső polgárok ingyenesen kaphatnak segítséget jogi problémáikat illetően. Az ügyfél eszerint egy erre rendszeresített nyomtatványon kérelmezheti, hogy peren kívüli jogi szolgáltatásra (jogi tanács, okirat megszerkesztése), peres ügyekben illetékmentességi, illetékfeljegyzési (az illeték előzetes lerovása alól mentesítő) vagy pártfogó ügyvédi képviseletre tart igényt. Természetesen az iroda munkatársai az e fogalmak közötti eligazodásban is segítséget nyújtanának.
Ha a hivatal döntése pozitív, az ügyfél egy névjegyzékből választhat a megyei hivatallal szolgáltatási szerződést kötött ügyvédek, közjegyzők, jogvédelemmel foglalkozó civil szervezetek közül (a tervezet szerint ez a lista a világhálón is elérhető lesz a "leghátrányosabb" helyzetűek számára).
A szabályozásban jogi segítőként szerepelnek a hazai jogi felsőoktatásban néhány éve megjelent jogklinikák is, melyek szigorú szakmai elvárások mellett részt vehetnének a jogi segítségnyújtási munkában (igaz, az egyetem polgári jogi felelősséggel tartozna az esetleges téves jogi tanácsadás miatt).
A jogi segítő segít, így tehát díjazásra tarthat igényt a megyei hivatal kontójára. Az a minisztériumnak továbbítja az összegyűlt számlákat, a minisztérium pedig a tárgyhót követő 10. napon átutalja a szolgáltatásnak megfelelő összeget a jogi segítő számlájára. A rászorultsági kritériumokról annyit, hogy teljes mentességben az részesülhet, akinek havi nettó jövedelme nem haladja meg a mindenkori minimálbér összegét, és nem rendelkezik vagyonnal (nem számít vagyonnak az ügyfél és eltartottjainak lakhatását szolgáló ingatlan, szokásos életszükségleti tárgyak vagy pl. mozgáskorlátozottak gépjárműve). Ugyanakkor a közös háztartásban élő másik személy jövedelmét már beszámítják.
A legutóbbi hírek szerint mintegy 3 milliárd forintnyi elkülönített pénzalap áll rendelkezésre a 2004. április 1-jei indulásra. A jogi segítségnyújtás azonban 2006-ig csak peren kívüli segítségnyújtásra fog kiterjedni, s a tervek szerint csak ezután nyílik majd lehetőség a peres ügyekben való jogsegély igénybevételére.
Barabás Tamás
