Pető Iván (SZDSZ), az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke
Megalapozatlannak találta a Polt Péter vezette Legfőbb Ügyészség a Magyar Televízió Rt. indokolatlan költekezése és egyéb gazdasági anomáliái miatti feljelentések mindegyikét. A köztévé kulcspozícióiban közben személycserék történtek, és az új médiatörvény első szakmai munkaanyaga is elkészült a Miniszterelnöki Hivatalban.
Pető Iván: Valóban elfogadhatatlannak tartom azt, ami történt. Nem vagyok jogász, csak a józan, hétköznapi észre hagyatkozhatom. A Legfőbb Ügyészség azzal utasította el a mi beadványunkat és az MTV Rt. gazdálkodásával kapcsolatos többi keresetet is, hogy az akkori elnök, Szabó László Zsolt nem járt el rosszhiszeműen, amikor a dolgozóktól előre levont jövedelemadót és társadalombiztosítási járulékot más célokra költötte el. Az indoklás egyik sarkalatos pontja szerint volt a tévének egy olyan törvényi kötelezettsége, hogy egyre növekvő arányban foglalkoztasson külső szállítókat, ezért ezek kifizetésével nem késlekedhetett. Mi a panaszunkban rámutattunk, hogy az ügyészség állításával szemben a médiatörvénynek nincsen ilyen pontja, amit el is ismertek, de a döntésen nem változtattak. Polt Péter érvelése más pontokon is sántít. Egyrészt mi nem Szabó László Zsolt, hanem ismeretlen tettes ellen tettünk feljelentést; tehát ha az ügyészség úgy véli, hogy nem Szabó idézte elő a törvénytelenséget, mert kényszerhelyzetben volt, akkor tovább kellene keresni a felelőst. Másrészt az Országgyűlés a Fidesz-kormány alatt visszamenőleg megfizette az MTV helyett ezeket a közterheket, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyben helyeslően tudomásul is vette ezt a - nevezzük nevén - adócsalást. Ha bármely más vállalkozó ilyet tesz, az bűncselekménynek számít. A magyar jog nem ismer olyat, hogy a tulajdonviszonytól függően egyes cégek adott gazdasági kényszerek hatására a kötelező normáktól különbözően járhassanak el. Hiszen akkor egy vécé-papír gyártó is mondhatná azt, hogy ha ő nem működteti az üzemeit, akkor a vécépapír-ellátásban alapvető hiány keletkezik, ezért ő az szja-előleget kénytelen termelési célokra fordítani. Józan ésszel belátható az is, hogy amikor levonták ezeket a járulékokat a dolgozóktól, és a televízió folyó kiadásait finanszírozták belőlük, akkor megsértették a könyvelési előírásokat, hiszen az szja-előlegek nem fordíthatók erre. Vagyis hamisan könyvelték ezeket a pénzeket. Ez egy zárt, logikus gondolatmenet. Nyilvánvaló, hogy az ügyészség álláspontja helytelen ebben a joginak látszó, de valójában politikai jellegű konfliktusban. Az is szokatlan továbbá, hogy az ügyészség az Állami Számvevőszék (ÁSZ) feljelentését is megalapozatlannak találta.
MN: Az ÁSZ adó- és járulékügyben nem tett büntetőfeljelentést, csak a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése miatt.
PI: Az ÁSZ jóval később tette meg a maga feljelentését, ezért nem kezdeményezett eljárást azokban az ügyekben, ahol ezt már mások megtették. `k az úgynevezett visszafoglalkoztatásokat kifogásolták. Az MTV megállapodott a kormánnyal, hogy az elbocsátások miatt kifizetendő végkielégítéseket az állam átvállalja, annyi kikötéssel, hogy ha már egyszer radikálisan csökkentik a dolgozói létszámot, akkor ne szivároghassanak vissza az emberek. Ehhez képest az történt, hogy rengeteg embert kirúgtak, és még csak nem is szakmai alapon, hanem egy politikai tisztogatás részeként, és másokat vettek fel helyettük ugyanarra a posztra, illetve az elbocsátottak egy részét más módon tovább foglalkoztatták. Ez az ügy jelenleg is folyamatban van, de ez csak csepp a tengerben. Mi a megszüntető határozat elleni panaszunkban 19 oldalon keresztül soroltuk a kifogásainkat. Például azt, hogy miért fizettek annyit a külső beszállítóknak, és miért voltak ezek között olyanok, akiknek soron kívül fizettek. Nem vizsgálta az ügyészség azt sem, hogy az Ezüsthajó Kft. vagy Vitézy László cégei indokoltan szerepeltek-e annyiszor a köztévé szerződéses partnerei között. Önmagában abszurd, hogy Vitézy mint az egyik fő belsős műsorkészítő egyben jelentős beszállítója is volt az MTV-nek. A látszat mindenképpen az, hogy az ügyészség mint vádhatóság mindenféle technikákkal igyekezett megakadályozni, hogy bíróság elé kerüljenek ezek az ügyek.
MN: Egy lehetőségük még mindig maradt, hogy pótmagánvádas eljárásban önök képviseljék a vádat, igaz, nyomozati hatáskör nélkül. Ettől várható eredmény?
PI: Ilyet kizárólag az indítványozhat, aki bizonyíthatóan önmaga is sértett.
MN: Lehet-e sértett a köz?
PI: Kérdés, hogy Haraszti Miklós mint a tulajdonosi testület tagja vagy én mint a közpénzek elköltésére az átlag állampolgárnál nagyobb rálátással bíró egyén, akinek a felelőssége is nagyobb, vajon képviselhetjük-e a sértettek érdekeit. Ez vitatott. Azt a legfőbb ügyész egyik helyettese is nyilatkozta, hogy közpénzek elpazarlása ügyében mindenki sértett, de nem világos, hogy mindenki megfogalmazhat-e pótmagánvádat. Ha rigorózusan értelmezzük a vonatkozó szabályokat, akkor - ad absurdum - csak maga a sikkasztó tehet feljelentést, illetve az utódja, mint azt a Millenáris Kht.-nál láttuk. Ebben az esetben például az MTV új vezetője. De a jogalkotónak nyilván nem lehetett az a célja, hogy közügyekben pótmagánvádat csak ők tehessenek. Ha mégis ez az értelmezés győz, akkor meg kell változtatni a jogszabályt, hogy egy szélesebb kör élhessen ilyen ügyekben pótmagánváddal. Ebben a konkrét esetben a pótmagánvádas indítványt a televízió kuratóriumi elnöksége mint tulajdonosi testület vállalja. Ennek tagjai vagyonukkal is felelnek a gazdálkodásért, ezért sértetti mivoltukat aligha lehet megkérdőjelezni. Persze azt sem lehet kizárni, hogy e jogot arra hivatkozva vitatják majd el tőlük, hogy a kérdéses időszakban nem ilyen összetételű volt a testület.
MN: Amikor az ehhez hasonló lépések miatt a kormányoldal felveti Polt Péter menesztését, az ellenzék a független demokratikus intézmények elleni kormányzati támadásról beszél.
PI: Én a jogállamiság híve vagyok, de azt kell mondanom, hogy a jogállam gyakran védtelen a jogállam alapelveit figyelmen kívül hagyó vagy azokat lazán kezelő, egyébként jogállami módon hivatalba került emberekkel szemben. Ezt Hitler-effektusnak is szokás nevezni; a későbbi Führer demokratikus úton került hatalomra, és mégis totális diktatúrát valósított meg. Természetesen nem Polt Péter személyét állítom vele párhuzamba, hanem a jelenséget, illetve a mechanizmust. Ha feltételezzük, hogy a legfőbb ügyész nem a köz érdekeit képviseli, hanem elfogult, akkor igen szerények az eszközök a visszahívására. A parlamenti többségnek reálisan nézve nincsen más eszköze, mint szóvá tenni a kritikáit. Ha a csillebérci úttörőtábor ügyében például az ügyészség feladatának megfelelően vádhatóságként lép fel, mert véleménye szerint kevesebbet fizettek az ingatlanért, mint amennyit ért, akkor felmerül, hogy miért nem teszi meg ugyanezt a hírhedt Millenáris-ügyben, ahol teljesen világos, hogy aránytalanul drágán vásárolták meg azokat az órákat. Nem politikai előítéletről van tehát szó Polt Péterrel szemben, hanem egy sajnálatos tapasztalatról. A döntéseik logikátlanok, ami azt az érzetet kelti, hogy az igazságszolgáltatás bundázik. Ez bizonyosan nem tesz jót az igazságszolgáltatás tekintélyének.
MN: Visszatérve az MTV belső ügyeire: a napokban menesztették Merényi Miklóst, a Híradó főszerkesztőjét. Ez hagyományosan egy politikailag kényes poszt. A stratégiai igazgatóság élére azt a Kósa- Somogyi Györgyöt nevezték ki, akit az SZDSZ nem támogatott tévéelnöki jelölésekor, a közéleti műsorokért pedig ezentúl az MDF-hez közel állónak mondott Dobos Menyhért felel. Az összeesküvés-elméletek hívei akár arra is gondolhatnak, hogy folytatódik a köztévé pártok közti felosztása, illetve hogy született egy háttér-megállapodás: az MDF is megszavazza Ragáts Imrét tévéelnöknek, ha egyik embere kap egy fontos pozíciót a vezetésben.
PI: Az, hogy az SZDSZ-es kurátorok nem támogatták Kósa-Somogyi Györgyöt korábban, még nem jelenti, hogy semmilyen posztot nem tölthet be az MTV-ben. Ragáts Imre részéről akár gesztusnak is tekinthető, hogy riválisát maga mellé vette. Mondom ezt azzal együtt, hogy fogalmam sincs, mit csinál egy stratégiai igazgató abban a helyzetben, amikor az intézmény mindennapos anyagi gondokkal küzd. Ugyanakkor, ha már egyszer a kuratóriumi elnökségben pártdelegáltak vannak, akkor a televízió elnökének is politizálnia kell, vagyis vala-miképpen figyelembe kell vennie, hogy az elnökségi tagok hogyan látják garantáltnak a kiegyensúlyozottságot. Elképzelhető tehát, hogy a fele részben MDF-es delegáltakból álló testület Dobos Menyhértben látja a garanciát. Ez önmagában nem oszt, nem szoroz, ettől még nincs szó direkt pártirányításról és alkuról sem feltétlenül, inkább kölcsönös ellenőrzésről. Az természetes, hogy az MDF-es kurátorok minden eszközzel megpróbálják a keresztény-konzervatív-nemzetinek nevezett elképzeléseiket képviselni, és ennek a személyes garanciáit is igyekeznek megteremteni. Ebben semmi kivetnivalót nem látok, feltéve, hogy nem születnek olyan műsorok, amelyek kimondottan egyetlen, jól meghatározható eszmerendszerhez kötődnek.
MN: A pártatlanság másik garanciája az, ha a köztévé anyagilag nem függ a mindenkori kormány jóindulatától. Ön többször szorgalmazta a normatív finanszírozás megteremtését, bár problematikus megállapítani, hogy mekkora műsor-előállítási költséget vegyünk mindehhez alapul.
PI: Fontos megállapítani, hogy az MTV most nominálisan annyi pénzből működik, mint 3-4 évvel ezelőtt, a költségeket tehát némiképp sikerült visszafogni. Vannak könnyen megfogható tételek, mint a frekvenciahasználati díj vagy az épületek, eszközök és az alapszemélyzet költségei. A televízió vezetői szerint ezek 30-33 milliárdot tesznek ki. A költségvetés ugyanakkor csak nagyon pontosan meghatározott esetekben adhat pénzt a köztévének, esetenként persze EU-kampány vagy alaptőke-emelés címén a törvényes keretek határát súroló megoldásokkal is hozzájárul a működési költségekhez. Azt, hogy 1500-an dolgoznak az MTV-ben vagy hogy valóban 30 milliárd a működési költsége, mindenki hajlamos egyfajta természeti törvényként tekinteni. Jelenleg még hiányoznak a pontos, részletekbe menő számítások, és annak a normatív meghatározása, hogy például a külső gyártású műsorokért mennyit lehet kiadni.
MN: Az előfizetői díj megszüntetése csak fokozta volna az anyagi kiszolgáltatottságot, nem?
PI: Az előfizetési díjról korábban is az Országgyűlés határozott. Azzal, hogy a kormány ezt átvállalta, ez még ugyanúgy egy normatív rendszer marad. Az már problematikusabb, hogy a kormány azt az összeget vállalta át, ami csupán az előfizetők 60 százalékától folyt be - a többiek ugyanis egyszerűen nem fizették. Egy magánember a gyakorlatban megteheti, hogy nem fizet, egy kormány azonban semmivel nem igazolhatja ezt. További visszásság, hogy a köztévé mintegy kétszer annyi frekvenciahasználati díjat fizet, mint a kereskedelmiek, és az MTV még az áfát sem igényelheti vissza, szemben a kereskedelmi tévékkel. Amíg ezek a kérdések nem oldódnak meg, az MTV Rt. továbbra is rendszeres pótlólagos forrásokra szorul; éppen ezt lehetne elkerülni egy normatív támogatási rendszerrel.
MN: A parlamenti erőviszonyok ismeretében mennyire lehet komolyan venni azt a Miniszterelnöki Hivatalon belül elkészült szakmai anyagot, amely egyes remények szerint egy új médiatörvény alapját képezhetné?
PI: Én is támogattam, hogy egy, a látványos politikai elkötelezettségektől mentes szakértői csoport kezdje el ezt a munkát, és ne pártegyeztetésekkel indítsunk. Először készüljön el egy világos, az intézmények működtetésére képes, szakmailag vállalható koncepció, legyenek szakmai viták, azután jöhetnek a politikai érvek. Ha a Fidesz nemet mond, akkor persze nem lesz új médiatörvény. A tervek szerint a kormány 2005-ben a parlament elé viszi a javaslatát - a többi már csak politikai akarat kérdése.
Bugyinszki György
