"Nincs garancia" (Lázár János, a budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese)

szerző
Seres László
publikálva
1996/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A magyar rendőrségi vezérkar lefejezése ellenére a merényletek nyomozása zavartalanul folyik - talán így lehetne összegezni az alábbi beszélgetést interjúalanyunkkal. Lázár Jánostól természetesen nem a feje fölött zajló változások politikai elemzését kértük, inkább azt próbáltuk megtudni, hogyan néz ki a napi nyomozati munka, mennyire ellenőrzik a rendőrök a maffiákat és fordítva, valamint hogy meddig korlátozhatja egyéni szabadságjogainkat egy éjjeli razzia.

A magyar rendőrségi vezérkar lefejezése ellenére a merényletek nyomozása zavartalanul folyik - talán így lehetne összegezni az alábbi beszélgetést interjúalanyunkkal. Lázár Jánostól természetesen nem a feje fölött zajló változások politikai elemzését kértük, inkább azt próbáltuk megtudni, hogyan néz ki a napi nyomozati munka, mennyire ellenőrzik a rendőrök a maffiákat és fordítva, valamint hogy meddig korlátozhatja egyéni szabadságjogainkat egy éjjeli razzia.

Magyar Narancs: Egy napra Bodrácska János budapesti rendőrfőkapitány volt felelős a gránátrobbantások és merényletek felderítéséért. Mi lesz most a nyomozásokkal az átmenet napjaiban?

Lázár János: Semmi változás nem lesz. Balogh Jánost bízták meg a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetésével, de továbbra is én irányítom a nyomozást. A hatvanfős stáb végzi a munkáját.

MN: Van-e átfogó budapesti vagy országos stratégia a merényletek felderítésére?

LJ: Két síkon folyik a rendőri munka: nyílt és titkos nyomozások keretében. Mindkét területen természetesen előre elkészített terv szerint folyik a nyomozati munka.

MN: Az utóbbi hetekben nem bizonytalanította el az állományt és különösen a merényletek nyomozóit, hogy erősen lebegtették a személyi változásokat?

LJ: Nézze, a nyomozók döntő többsége olyan ember, aki azért van itt, mert szereti a szakmáját. Õket szerencsére elsősorban az érdekli, hogy a munkájuk eredményes legyen. Éppen pénteken jelentette be Bodrácska úr, hogy két ügyben is eredményt értünk el - ezekben az ügyekben természetesen már korábban is folyt felderítő munka.

MN: Ki irányítja az operatív munkát? Amikor a napokban Kuncze úr tárgyalni akart a merényletekről az országos és a budapesti rendőrfőkapitánnyal, egyikük sem volt az országban.

LJ: Abból kell kiindulni, hogy mindkét főkapitánynak van helyettese. A budapesti rendőrfőkapitány helyetteseként változatlanul én irányítom ezekben az ügyekben a nyomozást, az én beosztásom tehát nem változott. Ha egy gyilkossági bűncselekményben (ölés vagy ölés kísérlete) büntetőeljárás indul, azzal a Budapesti Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztálya foglalkozik. És mivel ezek olyan ügyek, amelyek a szervezett bűnözéssel hozhatók összefüggésbe, teljesen természetes, hogy feladatai vannak a Központi Bűnüldözési Igazgatóság és a BRFK szervezett bűnözés elleni osztályainak is, de a Pest megyei főkapitányság is ad információkat az ügyben.

MN: A kompetenciák mindenhol világosan elkülöníthetők, vagy vannak átfedések a nyomozásban?

LJ: Nem, az ügygazda megvan, és vannak részfeladatok, amiket különböző szervezetek hajtanak végre. Például éppen tegnap említette Nikolits úr az Objektívben, hogy a bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközök alkalmazásánál a gyakorlati kivitelezést a Nemzetbiztonsági Hivatal végzi.

MN: A titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli miniszter a tévéműsorban úgy fogalmazott, hogy a titkosszolgálatok az úgynevezett "technikai szolgálatot" biztosítják a rendőrségnek. Ez mit jelent?

LJ: Ezek az emberek többek között a mi megrendelésünkre dolgoznak - ahogy a miniszter úr is említette, mi megrendelők vagyunk. Vannak bírói engedélyhez kötött eszközök, mint a lehallgatások, és vannak bírói engedélyhez nem kötött eszközök.

MN: Én mint állampolgár hogyan tudom meg valaha is, hogy törvényesen hallgattak-e le? Úgy tudom, csak belső vizsgálatok vannak.

LJ: Dehogy. A törvény előírja, hogy az intézkedés befejezése után a polgárt értesíteni kell róla.

MN: Lázár úr, mi lehet a merényletek célja?

LJ: Lehet egymás közti leszámolás, de lehet az is a cél, hogy a rendőri vezetőket vagy az állampolgárokat elbizonytalanítsa.

MN: Ön nemrég a Fővárosi Közgyűlés előtt is megerősítette, hogy egy olajügy áll a mostani maffialeszámolások hátterében. Elmondaná, mi volt ez?

LJ: 1990 körül, amikor az olajbehozatalt liberalizálták, az olajimportba beszálltak más bűncselekményekből pénzt szerzett személyek is. Ez hatalmas üzlet volt, hiszen egy-egy személy több száz milliós, milliárdos vagyonra is szert tehetett. Ilyen volt Lakatos András is, az ismert Kisbandi, aki szintén olajban utazott. Kisbandi idézőjelben bróker volt: nagy pénzeket vett fel, százmilliókat, azzal, hogy olajüzletbe fekteti és haszonnal adja vissza. Rendkívül rossz minőségű orosz illegális olajat hoztak be ide, háztartási olajat és gázolajat. Kisbandinak nagyon jól bejött egy-két üzlet, úgyhogy rábízták ezt is. Egy darabig a következőből fizette az előzőt; aztán az egész elúszott, úgy 2,5 milliárd forint értékben.

MN: Kikből állt ez az olajklientúra?

LJ: Teljesen változó. Voltak köztük olyan személyek is, akik a szervezett bűnözéshez kapcsolhatók.

MN: Merthogy ilyen bizniszekben nyilván csak olyanok vehettek részt, akiknek korábbról megvoltak a kapcsolataik a szovjet utódállamokban.

LJ: Erről nem tudok, de nem biztos, hogy kellett ottani kapcsolat. Úgy is működhetett a dolog, hogy onnan jöttek ide olyan személyek, akik nem éppen a tisztességes üzleteikről voltak híresek. Itt is lehetett ismeretséget szerezni.

MN: A maffiák etnikailag világosan körülhatárolt bandák? Külön vannak az oroszok, az ukránok és a magyarok?

LJ: Ez elég érdekes kérdés. A mi felméréseink szerint vannak etnikai bűnözői vonalak, ezek általában nem keverednek, szeretnek együtt dolgozni, viszont külföldi csoportok vállalják például gazdag magyar bűnözők védelmét is.

MN: Ami most zajlik a fővárosban, az magyarok belső leszámolása?

LJ: A vezetők mindenképpen magyarok, a harcosok lehetnek oroszok vagy ukránok.

MN: Kik a legbrutálisabbak?

LJ: Nehéz kérdés. Az ukránok és az Afganisztánt megjárt oroszok mellett a törökök biztosan, sőt az albánok is nagyon kemények. Csecsenek is vannak, de ők nem kapnak akkora nyilvánosságot.

MN: Van a rendőrségnek rálátása a maffiák belső struktúráira?

LJ: Ha arra gondol, hogy tudjuk-e, kik tartoznak egy-egy csoporthoz, akkor igen, vannak listáink. De azért különbséget kell tenni: egy dolog, hogy rendelkezünk-e bizonyos információkkal, és más az, hogy ezekből az információkból mit tudunk jogilag érvényesíteni, magyarul van-e elég bizonyítékunk egy büntetőeljárás lefolytatásához.

MN: Úgy tudni, nem is annyira a rendőrség épült be a maffiákba, hanem fordítva.

LJ: A szervezett bűnözés ellen harcoló rendőrség feladata, hogy információkat szerezzen a bűnözőcsoportokról. Teljesen természetes dolog, hogy erre fordítva is történnek kísérletek. Nyilvánvaló, hogy ezek a csoportok is megpróbálnak pénzzel információkat szerezni a rendőrségtől; én még azt se mondom, hogy ez adott esetben nem sikerülhet. Egy biztos: ez nem lehet tömeges. Az is biztos, hogy a legkisebb ilyen jelre a megfelelő módon reagálunk.

MN: Intézkedtek már korrupt vagy korrupciógyanús rendőrökkel szemben?

LJ: Hogyne. Nem is egyszer. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a rendőri fizetések a végzett munkához képest nagyon alacsonyak.

MN: A merényletek felderítésére mekkora büdzséből gazdálkodhatnak?

LJ: Ezt azért nehéz megmondani, mert ez nem úgy zajlik, hogy itt az ügy, adunk tízezer forintot, és ha elfogy, abbahagyjuk. Az biztos, hogy annál, ami van, lényegesen többre lenne szükség. Nem titok, hogy 700 millió forint hiányzik a BRFK költségvetéséből, igaz, a főváros adott 250 milliót, most készítjük a felhasználási javaslatot. Mi inkább technikai fejlesztésekre gondolunk, az önkormányzat inkább arra, hogy a rendőri jelenlét nagyságát vagy a rendőrök közérzetét kéne javítani. A köztünk levő véleményeltérés oka az, hogy az utóbbi esetben jóval nagyobb lenne az adó- és tb-befizetésünk.

MN: Milyen eszközök kellenének? Fegyverek?

LJ: Fegyverekre nem gondolunk, inkább autóra, számítógépre, hírtechnikára, mobiltelefonokra. A gond az, hogy a túlórakeret meghatározott, a készenlétben tartható állomány nagysága is behatárolt, osztályonként két fő. Mobiltelefon azért kell, hogy bárhonnan elérhető legyen, autó pedig azért, hogy oda tudjon menni egy eseményre, ha nincs is készenlétben.

MN: Vannak önök között Internet-figyelők? Kisbandi egyszer a neten üzent haza.

LJ: Hát biztosan van, én annyit tudok, hogy a BRFK rajta van az Interneten.

MN: A napokban arról olvashattunk, hogy egy rendőr autólopási bűnszövetkezetet tartott fenn, és ténykedése alatt simán belépett a BM számítógépes adatbázisába. Mennyire volt könnyű dolga?

LJ: Ez régi ügy: belépett a nyilvántartásba és olyan rendszámokat használt fel, amelyek még nem lettek kiadva. A BM adatai természetesen védettek.

MN: Az a kevés összeg, ami fölött rendelkeznek, mennyire áll arányban a felhasználás hatékonyságával? Sokak szerint a rendőrségi akciósorozat üresjárat.

LJ: Nem biztos. Ha azt mondjuk, hogy nem kaptuk el a kézigánátos merénylőt, akkor üresjárat. De ha azt mondjuk, hogy elfogtunk ötven körözöttet, eljárást indítottunk kilencven ember ellen, mert közbiztonságra veszélyes tárgy volt náluk, harminc ellen kábítószerrel való visszaélés miatt; ha azt mondjuk, hogy kiutasítottunk 279 külföldit, és ha azt mondjuk, hogy az éjszakai szórakozóhelyeken visszaszorult a rablások száma, akkor ez nem rossz arány.

MN: Volt rendőri vezető, aki szerint a lakosságnak nem kell félnie, mert a maffiák egymással számolnak le, mások szerint kiszámíthatatlan a bandaháború. Most akkor féljünk-e az éjszakában?

LJ: A békés állampolgárokat eddig nem veszélyeztették ezek az ügyek. Ott robbantottak, ahol egy lélek sem volt a környéken.

MN: De mi a garancia, hogy legközelebb nem egy zsúfolt pizzeriába dobnak be gránátot?

LJ: Garancia nincs. Én csak azt tudom mondani, hogy az eddig eldobott gránátoknál kínosan ügyeltek arra, hogy a környékén se legyen senki. Azt persze nem vitatom, hogy a lakosságnak jogos a félelme.

MN: Azt legalább tudják, mely lokálok vagy éttermek kapcsolódnak még az alvilághoz?

LJ: Azt természetesen nagyjából tudjuk, mely lokálok kinek az érdekeltségébe tartoznak. De az eddigi bűncselekményekben nagy logikát nem lehet felfedezni; hacsak annyit nem, hogy volt, amelyik összefüggött a másikkal.

MN: Mennyire állnak a razziázó rendőrök a jogállamiság talaján? Úgy tudom, a Helsinki Bizottság vizsgálja annak az orosz állampolgárnak az ügyét, akit rendőrök megvertek, mert nem voltak nála a papírjai.

LJ: Erről nem hallottam. Egy kifogást kiváltó rendőri intézkedés volt, de az sem razzia során: egyszer németek nem akartak fizetni, vagy berúgtak, mire a szórakozóhely személyzete kihívta a rendőröket.

MN: Azt a razziázó rendőr dönti el, hogy ki a gyanús egy szórakozóhelyen?

LJ: Így van. De tekintettel arra, hogy itt csoportok dolgoznak együtt, a csoportparancsnok a felelős.

MN: Ha én úgy érzem, hogy engem razziázó rendőrök zaklatnak, mit tehetek?

LJ: Attól függ, mit vesz zaklatásnak. Mert ha a rendőr csak odaköszön, hogy "jó estét, kérem a személyi igazolványát"...

MN: Például megmotoz.

LJ: A motozás eljárásjogi, büntetőeljáráshoz kapcsolódó cselekmény, törvényben szabályozott. Akkor van joga a rendőrnek motozni, ha joggal, alappal feltételezi... ha például látszik, hogy ön be van lőve.

MN: Lehet, hogy csak részeg vagyok.

LJ: Természetesen lehet. Ezt a rendőr eldönti ott a helyszínen.

Seres László

szerző
Seres László
publikálva
1996/49. (12. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra