Magyar Narancs: Az üzletembereket nem a korrupció ténye keseríti el, hanem a mértéke és eloszlása. Egész pontosan az, hogy az (ön)kormányzati szféra pofátlanul nagy korrupciós jutalékot kér valamelyik fél előnyben részesítéséért.
Szántó Zoltán: Közhely, hogy korrupció mindig volt, van és lesz. A kérdés igazából a mértéke. Korrupció tekintetében különböző egyensúlyszintek alakulhatnak ki egy társadalomban. Ha csak józan közgazdasági megfontolásokból indulunk ki, egy adott ponton túl már nem érdemes további költségeket fordítani arra, hogy csökkentsük a korrupciót. Az ebből származó előnyök már nem érik meg a ráfordítást. Vagyis elméletileg is belátható, hogy korrupcióval mindig kell számolni. Ám korántsem mindegy a kiterjedése, és hogy milyen formában, területeken, ágazatokban jelentkezik, és mekkora mértékben torzítja a versenyt. Ha a politika és az üzlet összefonódik és kialakulnak intézményesülni látszó korrupciós kapcsolatok, akkor a gazdaság könnyen a korrupció foglyává válhat, aminek már rendkívül magas társadalmi költségei vannak. Ez az, ami a növekvő korrupciós jutalékot magyarázza.
MN: Az egyik megszólaló vállalatvezető szerint a korrupció mértéke elérte a kritikus szintet. Az mekkora?
SZZ: A kutatási eredmények alapján nem tudjuk és nem is szeretnénk megbecsülni a korrupció mértékét, elterjedtségét. Az interjús tapasztalatok és az elmúlt két év korrupciós cikkeiről született médiaelemzéseink viszont azt mutatják, hogy a korrupció gyakorlatilag kivétel nélkül minden területet átsző, és egyre nagyobb méreteket ölt. És nemcsak kétszereplős cserekapcsolatok szintjén működik, hanem csoportok, vállalkozások, tanácsadó cégek, intézmények stratégiája épül e magatartásra. Korrupciós láncok jöttek létre több áttéttel, közvetítők sorával. A résztvevők gyakorlatilag abból élnek, amit a közgazdaságtanban járadékszerzésnek hívunk. Nem innovációval, új eljárások bevezetésével realizálnak extraprofitot, hanem a társadalomnak holtteherveszteséget előidézve jutnak hozzá bizonyos pluszforrásokhoz. Ez már egészen más típusú korrupció, mint amikor valaki csendben megken egy rendőrt, mert gyorshajtáson fogta.
MN: Beszélhetünk-e a korrupciós maffia intézményesüléséről? A politikai jobboldalon használták ezt a kifejezést az uniós pénzekkel kapcsolatban.
SZZ: A kutatási eredményeink alapján ilyen megfogalmazásig nem jutottunk el. Az intézményesülés alatt mi azt értjük, amit az egyik interjúalanyunk is elmesélt: míg 15 évvel ezelőtt egy engedély megszerzéséhez elég volt egyetlen illetőt félrehívni, és egy cigaretta elszívása közben egy borítékot átadni, ma már ugyanezért az engedélyért 12 embert kell lefizetni, és van két közvetítő, akik odajönnek, és megszervezik, hogy ne egyenként kelljen ezt végigjárni, és hogy az egész tranzakció kívülről követhetetlen legyen. Mindez a korrupciós jutalék költségét természetesen jelentősen megnöveli, és minél több embert érint, annál nehezebb tenni ellene.
MN: A korábbi kutatások szerint a lakosság az APEH-et, a rendőrséget, a vámügyet és az egészségügyet tekinti a legkorruptabbnak, ami elég szomorú, hisz ezek közül három terület elvileg a korrupcióellenes küzedelem fő terepe lenne. Az üzleti szektorban dolgozók az önkormányzati szférát, illetve a kormányzati és önkormányzati közbeszerzéseket említik leginkább. Az utóbbinak a piaca tavaly 1750 milliárd forint volt, az előbbiről becslésünk sincs.
SZZ: Valóban, itt már óriási összegekről van szó. És minél nagyobbak a számok, annál nagyobb jövedelmet eredeményez már egy alacsony jutalék is. Az interjúalanyaink szerint a korrupció rendkívül sok önkormányzati beszerzésnél megjelenik. Van, aki szerint ez pártsemleges, és a politikai pártok, de még a független képviselők egy része is hasonló struktúrákat működtetnek. A polgármestereket az egyik beszélgetőpartnerünk úgy tipizálta, hogy van olyan, aki magának lop, van, aki a pártjának, és van, aki mindkettőnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden polgármester tolvaj. De hogy a korrupció az önkormányzati közbeszerzéseknél elterjedt probléma, az biztos.
MN: És nemcsak a közbeszerzéseknél, hiszen az önkormányzatok vagyont kezelnek, privatizálnak, engedélyeket bocsátanak ki, szolgáltatásokat nyújtanak, támogatást szereznek a beruházásaikhoz. Miközben nagy részük forráshiányos, vagyis sérülékeny, és még a pályázati önrész bemutatása is gondot okoz.
SZZ: A korrupció összetett jelenség, és ha meg akarjuk érteni, akkor a környezetét, intézményi hátterét és beágyazottságát is figyelembe kell venni. Ha kiragadjuk az egyik elemét, például hogy azért hajlamos egy önkormányzati képviselő a korrupcióra, mert alacsony a jövedelme, nem jutunk eredményre. Ha csupán a bérét emeljük fel, valószínűleg csak a korrupció társadalmi költségeit növeljük, hiszen többe kerül majd korrumpálni. Csak az önkormányzatok feladatrendszerének, működésének és finanszírozásának teljes felülvizsgálatával együtt oldható ez meg.
MN: Az üzleti életben milyen korrupciós mechanizmusok a leggyakoribbak? Korábban a visszafizetés technikája volt a legelterjedtebb: egy bizonyos százalékot a megbízott készpénzben ilyen-olyan úton visszaadott.
SZZ: Interjúink tanulságai szerint ma már inkább megbízások vannak. Jön egy feljegyzés, hogy a megbízottnak melyik alvállalkozóval kell dolgoztatnia, vagy hogy kit vonjon be konzorciumi társként. Ez sokkal kifinomultabb módszer. Nehezebben felderíthető, hogy miben állapodtam meg az alvállalkozóval. Ezenkívül szinte lehetetlen megítélni, hogy az a cég piaci áron működött-e közre a projektben, vagy nem; hiszen mondhatják azt is, hogy annak a minőségnek ennyi volt az ára.
MN: Az üzleti szektornak elemi érdeke lenne a jutalék leszorítása. Mintha mégsem törekednének erre elég nagy elánnal. A külföldi multik sem csak az otthoni cégkultúrájukat importálták, hanem belevetették magukat a korrupciós versenybe.
SZZ: Általános tapasztalat, hogy a multik alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz: máshogy viselkednek Kínában, mint Finnországban, Albániában vagy Magyarországon. Az egyik játékelméleti modell patkányversenyhez hasonlítja a korrupciót: ha mindenki korrumpál, akkor ugyanott tartunk, csak sokkal magasabb áron. Ezt egyre többen felismerik. A Transparency Internationalt is többnyire nemzeti és szakmai kamarák támogatják, amelyek rájöttek, hogy érdekük a korrupcióellenes fellépés. De van olyan 6-8 szereplős szektor, ahol - és itt most az interjúalanyom védelmében nem nevezném meg az ágazatot - a hatályos jogszabályoknál szigorúbb etikai kódexet fogadtak el.
MN: Hiába a nemzetközi sztenderdeknek is megfelelő törvények, ha hemzsegnek a kiskapuktól, vagy nincs, aki betartassa őket. A közbeszerzési törvény alól könynyű kibújni, egy kiírásba az általánostól eltérő, speciális feltételeket tenni, arra szabva, akire kell. Sokszor a pályáztatónak nincs is megfelelő szakismerete egy tenderkiírás elkészítéséhez, és a későbbi nyertestől kér specifikációt. Ha pedig mégis más futna be, mint akit vártak, a közbeszerzés mögött álló költségvetési szerv még mindig visszavonhatja a támogatást, eredménytelenné téve így a közbeszerzést. És megint kiírja, amikor biztosan nem kell megsemmisíteni az eredményt.
SZZ: A közbeszerzési törvény egyszerűsítése, átláthatóvá tétele, szabványosítása és számonkérhetőségének javítása elemi társadalmi érdek lenne. Ezzel kapcsolatban kikerülhetetlen a pártfinanszírozás problematikája: amíg nem szabnak neki ésszerű és átlátható keretet, addig a rendszernek szüksége lesz nagy mennyiségű korrupciós pénzre. Általában a korrupcióról beszélni botorság, mert rengeteg formája létezik. Nagyon konkrét, egyedi helyzeteket kell inkább számításba venni, és megnézni, hogyan lehet például a rendőri korrupciót, az üzleti korrupció különböző területeit, a közbeszerzéshez kapcsolódó korrupciót stb. megismerni, és melyek azok a szabályozási pontok, ahol be lehet avatkozni. A kutatásunknak az volt az egyik célja, hogy a korrupciós helyzettípusokat elhatároljuk egymástól. Ezt részben fogalmi úton tudtuk megtenni: a korrupció fogalmát legegyszerűbb esetben kétszereplős cserekapcsolatként értelmeztük, és utána megnéztük, hogy mi van akkor, ha különböző státusú vagy aggregációs szintű szereplőket veszünk figyelembe. Ezek mind külön típusnak tekinthetők; és az egyének közötti korrupció szabályozása mást jelent, mint a csoportok vagy intézmények közötti korrupcióé, vagy ha ezek különböző variációit vesszük. Területenként, piaconként is óriási különbségek vannak. A verseny elengedhetetlen, de megfelelő szabályozók nélkül a korrupció megszüntetésére önmagában kevés.
MN: A korrupció elleni küzdelemben a közérdekű adatok megismerhetőségének, a nyilvánosságnak fontos szerepe van. Csakhogy a közigazgatás rendszeresen szabotálja ez irányú kötelezettségeit.
SZZ: Sajnos elég rámenni egy-két önkormányzat vagy kormányzati hivatal honlapjára: a legtöbb esetben a közérdekű adatok oldalán alig van fent valami, vagy csak az, hogy "feltöltés alatt". Itt megint figyelmeztetni vagy szankcionálni kéne azokat, akik nem tartják be a törvényt. Egyes intézményeink nagy társadalmi presztízzsel bírnak, de nincs hatósági jogosítványuk: ilyen a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vagy az Állami Számvevőszék (ÁSZ). Az utóbbi is megírja az ajánlásait, de hatása nem sok van. Lehet, hogy bizonyos esetekre az ÁSZ-t is megérné felruházni magasabb szintű jogosultságokkal.
MN: Mi hozhat változást?
SZZ: Hongkongban, Szingapúrban, ahol a 60-as években nagyon magas volt a korrupció, két dolgot tettek egyszerre: egyfelől szigorú korrupcióellenes törvényeket fogadtak el, részben emelve a büntethetőségi tételeket, részben kiterjesztve a felügyelet hatókörét. Másfelől jelentős jövedelememelést hajtottak végre a közszférában. Ma az első tíz legalacsonyabb korrupciós indexű ország között vannak. Nem elég tehát néhány jogszabályt megváltoztatni, kicsit barkácsolni, hanem nagy levegőt kell venni, és azt mondani: Uraim! Mától kicsit jobban a körmükre nézünk, de ezért hajlandóak vagyunk többet fizetni. Az önérdeküket követő szereplők maguktól nem fogják feladni a korrupciós gyakorlatot. A jogszabályi, intézményi és a szabályozási környezet, valamint ezzel párhuzamosan a nyilvánosság és egyfajta ágazati vagy szakmai etikai szabályozás együtt viszont reményt adhat arra, hogy valamilyen tolerálható mértékig sikerüljön visszaszorítani a korrupciót.
MN: Mennyire reális ez egy olyan országban, ahol a korrupciónak komoly kulturális tradíciója van?
SZZ: Jogos a felvetés, hiszen a szocializmus idején, sőt még régebben is volt intézményesült korrupció. Aztán az átalakulás évtizedében a régi rutinok, viselkedési minták sem vesztek el, hanem megtalálták a helyüket az új gazdasági környezetben is. Most már a poszttranszformáció időszakában vagyunk, amikor a piacgazdaság és a politikai intézményrendszer megszilárdult, ezek a viselkedési módok mégsem halványulnak. Ezt azonban pusztán kulturális sajátosságokkal magyarázni nem helyes. Az emberek viselkedését vágyaik és lehetőségeik együttesen határozzák meg. Közvetlenül hatni az ízlésükre, preferenciákra csak diktatórikus módon lehet, és hosszú távon az is kudarcra van ítélve. Lehetőségeiket azonban különböző ösztönzőkkel, vagy valaminek a költségesebbé tételével és tiltásokkal lehet manipulálni. Ha ebből az alapelvből indulunk ki, és a lehetőségek szabályozásában van egy világos és következetes kormányzati magatartás, akkor egy idő után e hagyományos kulturális gyökerek háttérbe szorulnak. Az egyik interjúalanyunk az mondta, hogy reméli, nem Edmund Phelpsnek lesz igaza, mert akkor végünk. Az amerikai Nobel-díjas közgazdász nemrég megjelent elemzésében ugyanis arra jutott, hogy a gazdasági hatékonyság kétharmad részben kulturális, és nem intézményi vagy gazdasági tényezőktől függ.
a tanulmány
A TI nemzetközi korrupcióellenes civil szervezet minden évben intézményjogi szempontból megvizsgálja egy adott ország korrupciós helyzetét. A magyar tagozat idén külön kötetet szentelt az üzleti szektor korrupciós kockázatainak. A kapcsolódó háttértanulmányokat Szántó Zoltán, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára és Tóth István János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa vezetésével az egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének Korrupciókutató Központja készítette el. Ehhez áttekintették az eddigi empirikus kutatásokat, mélyinterjúkat készítettek tíz vállalatvezetővel, illetve elemezték az elmúlt két évben a médiában megjelent korrupciógyanús eseteket.
