Nyilvánosságra kell hozni a vágatlan rendőrségi felvételeket – követeli a Helsinki Bizottság

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 17.

Belpol

„Ép ésszel nem feltételezhetjük, hogy ennyi újságíró támadt a rendőrökre” – a Magyar Helsinki Bizottság állásfoglalást adott ki a tegnap Röszkén végrehajtott rendőri intézkedésekről.

A tegnapi röszkei összecsapásról nyilvánosságra került felvételek egyértelműen alátámasztják, hogy menekülők egy csoportja erőszakosan a rendőrökre támadt. A támadásban kormányzati információk szerint 14 rendőr sérült meg. A média hírt adott arról is, hogy lengyel, szlovák, ausztrál újságírókat vett őrizetbe a rendőrség, a lengyel és az ausztrál újságírót a sajtóértesülések szerint gumibottal megverték. Ugyancsak rendőri bántalmazásról számoltak be a szerb állami televízió munkatársai. Az elérhető felvételekből az is egyértelmű, hogy olyan helyeken került sor tömegoszlatásra könnygázzal, ahol sok volt a gyerek, s emiatt pánik alakult ki.

Azt ésszerűen nem feltételezhetjük, hogy ennyi újságíró támadt a rendőrökre, és a nyilvánosságra került felvételek szerint (például az Index videóján), amikor a menekülők elkezdték a kerítést rugdosni és a rendőröket kövekkel dobálni, a helyszínen már nem tartózkodtak gyerekek, így minden bizonnyal nem az ekkor – valószínűleg indokoltan – használt könnygáz érte el a gyerekeket.

Mindez azt a verziót támasztja alá, amely szerint a kapu betörése után egy ponton a rendőrök visszahúzódtak, és visszavonták a vízágyút is, amit a menekülők úgy értelmezhettek, hogy át lehet menni a határon – az RTL Klub riportere szerint „Thank you!” felkiáltásokkal és vastapssal vonultak a határállomás magyar részére, ahol azonban a tudósítás szerint durván „lecsaptak rájuk a TEK-esek”. Vélhetőleg ekkor érte a könnygáz a gyerekeket, és az újságírókat is ekkor gumibotozták meg.

Menekültek Röszkénél

Menekültek Röszkénél

Fotó: MTI



Kinek a döntése nyomán és milyen alapon állítottak elő több újságírót?

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján azonban nem lehet egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, mi váltotta ki az eseményeket, és azok pontosan hogyan zajlottak. Néhány dolgot azonban bizton kijelenthetünk már most is:


1. Kezdettől egyértelmű volt, hogy a Magyarország határánál (már magyar területen) feltorlódó, megfelelő ellátás – élelem, szállás és orvosi segítség – nélkül hagyott tömegben jelentősen megnő a feszültség, különösen úgy, hogy az ezres nagyságrendű tömegből naponta 60-70 ember jut el addig, hogy legalább a menedékkérelmét benyújthassa. A magyar kormány és a rendőrség is pontosan tudta már hetekkel ezelőtt azt, hogy a határ lezárását követően a déli határ egyes pontjai puskaporos hordóvá válnak, ahol a legkisebb szikra is robbanáshoz vezet. Éppen ezért vezényelt oda a kormány több ezer rendőrt, TEK-est és katonát. Lett volna tehát mód felkészülni a kockázatokra, és lett volna lehetőség ezt humánus módon megtenni – nem csak fenyegetéssel, rendvédelmi, rendészeti eszközökkel, hanem a minimálisan elvárható ellátás biztosításával is, csökkentve az erőszakos események kialakulásának veszélyét.
2. Bakondi György miniszterelnöki főtanácsadó szerint a tegnapi összecsapásokkor a rendőrség törvényesen, szakszerűen, túlzások nélkül látta el a feladatát. Nyilvánvaló, hogy ez a kijelentés megalapozatlan, hiszen ilyen gyorsasággal nem lehet lefolytatni egy tisztességes vizsgálatot. Az események és a nyilatkozat között eltelt idő még az összes felvétel beszerzésére és megtekintésére sem elég, nemhogy a történések kellően alapos elemzésére.
3. Nyilvánosságra kell hozni a vágatlan rendőrségi felvételeket, a tényállás ennek hiányában nem tisztázható megfelelően.
4. Tudjuk, hogy a rendőrségi törvény alapján tömegoszlatás során a rendőrség nem vizsgálja a helyszínen tartózkodók egyéni felelősségét. A könnygáz természeténél fogva mindenkit érint egy adott helyen, így elképzelhető, hogy a jogszerűen használt könnygáz olyanokat is ér, akik maguk semmi jogelleneset nem követtek el. Azt azonban mindenképpen ki kell vizsgálni, hogy a rendőrök valóban visszavonultak-e a menekülők belépését megelőzően, és ha igen, úgy ki és milyen okból adott erre parancsot, és megfelelően tájékoztatta-e a rendőrség a menekülőket arról, hogy a rendőrség visszahúzódása nem jelent engedélyt a megrongált kapun keresztüli belépésre. Azt is vizsgálni kell, hogy az intézkedésről döntő rendőrök figyelemmel voltak-e a tömegben tartózkodó gyermekek nagy számára, és a rendőrségi törvénynek arra a rendelkezésére, amely szerint gyermekkorúval szemben legfeljebb testi kényszer és bilincs alkalmazható, súlyosabb kényszerítő eszköz – így könnygáz és gumibot – nem.
5. Ellentétben a könnygázzal és a vízágyúval, a gumibot használata nem érint szükségszerűen mindenkit, aki a tömegben tartózkodik. Ki kell ezért vizsgálni, hogy milyen körülmények között került sor több újságíró meggumibotozására, akikről a náluk lévő felszerelés miatt nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy nem tartoznak a jogsértők közé, és akik közül többen azt állítják, hogy azután is tovább ütötték őket, miután felhívták a figyelmet újságírói mivoltukra.
6. Ki kell vizsgálni, kinek a döntése nyomán és milyen alapon állítottak elő több újságírót [akiknek az esetében az, hogy esetleg a tömeggel együtt átsodródva Magyarország területére léptek, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól törvény 8. § (1) bekezdése alapján nem büntethető akkor sem, ha esetleg szándékosan lépték át a határt], az ilyen eljárásokat pedig haladéktalanul meg kell szüntetni.

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.