Nyilvánosságra kell hozni a vágatlan rendőrségi felvételeket – követeli a Helsinki Bizottság

  • narancs.hu
  • 2015. szeptember 17.

Belpol

„Ép ésszel nem feltételezhetjük, hogy ennyi újságíró támadt a rendőrökre” – a Magyar Helsinki Bizottság állásfoglalást adott ki a tegnap Röszkén végrehajtott rendőri intézkedésekről.

A tegnapi röszkei összecsapásról nyilvánosságra került felvételek egyértelműen alátámasztják, hogy menekülők egy csoportja erőszakosan a rendőrökre támadt. A támadásban kormányzati információk szerint 14 rendőr sérült meg. A média hírt adott arról is, hogy lengyel, szlovák, ausztrál újságírókat vett őrizetbe a rendőrség, a lengyel és az ausztrál újságírót a sajtóértesülések szerint gumibottal megverték. Ugyancsak rendőri bántalmazásról számoltak be a szerb állami televízió munkatársai. Az elérhető felvételekből az is egyértelmű, hogy olyan helyeken került sor tömegoszlatásra könnygázzal, ahol sok volt a gyerek, s emiatt pánik alakult ki.

Azt ésszerűen nem feltételezhetjük, hogy ennyi újságíró támadt a rendőrökre, és a nyilvánosságra került felvételek szerint (például az Index videóján), amikor a menekülők elkezdték a kerítést rugdosni és a rendőröket kövekkel dobálni, a helyszínen már nem tartózkodtak gyerekek, így minden bizonnyal nem az ekkor – valószínűleg indokoltan – használt könnygáz érte el a gyerekeket.

Mindez azt a verziót támasztja alá, amely szerint a kapu betörése után egy ponton a rendőrök visszahúzódtak, és visszavonták a vízágyút is, amit a menekülők úgy értelmezhettek, hogy át lehet menni a határon – az RTL Klub riportere szerint „Thank you!” felkiáltásokkal és vastapssal vonultak a határállomás magyar részére, ahol azonban a tudósítás szerint durván „lecsaptak rájuk a TEK-esek”. Vélhetőleg ekkor érte a könnygáz a gyerekeket, és az újságírókat is ekkor gumibotozták meg.

Menekültek Röszkénél

Menekültek Röszkénél

Fotó: MTI



Kinek a döntése nyomán és milyen alapon állítottak elő több újságírót?

A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján azonban nem lehet egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, mi váltotta ki az eseményeket, és azok pontosan hogyan zajlottak. Néhány dolgot azonban bizton kijelenthetünk már most is:


1. Kezdettől egyértelmű volt, hogy a Magyarország határánál (már magyar területen) feltorlódó, megfelelő ellátás – élelem, szállás és orvosi segítség – nélkül hagyott tömegben jelentősen megnő a feszültség, különösen úgy, hogy az ezres nagyságrendű tömegből naponta 60-70 ember jut el addig, hogy legalább a menedékkérelmét benyújthassa. A magyar kormány és a rendőrség is pontosan tudta már hetekkel ezelőtt azt, hogy a határ lezárását követően a déli határ egyes pontjai puskaporos hordóvá válnak, ahol a legkisebb szikra is robbanáshoz vezet. Éppen ezért vezényelt oda a kormány több ezer rendőrt, TEK-est és katonát. Lett volna tehát mód felkészülni a kockázatokra, és lett volna lehetőség ezt humánus módon megtenni – nem csak fenyegetéssel, rendvédelmi, rendészeti eszközökkel, hanem a minimálisan elvárható ellátás biztosításával is, csökkentve az erőszakos események kialakulásának veszélyét.
2. Bakondi György miniszterelnöki főtanácsadó szerint a tegnapi összecsapásokkor a rendőrség törvényesen, szakszerűen, túlzások nélkül látta el a feladatát. Nyilvánvaló, hogy ez a kijelentés megalapozatlan, hiszen ilyen gyorsasággal nem lehet lefolytatni egy tisztességes vizsgálatot. Az események és a nyilatkozat között eltelt idő még az összes felvétel beszerzésére és megtekintésére sem elég, nemhogy a történések kellően alapos elemzésére.
3. Nyilvánosságra kell hozni a vágatlan rendőrségi felvételeket, a tényállás ennek hiányában nem tisztázható megfelelően.
4. Tudjuk, hogy a rendőrségi törvény alapján tömegoszlatás során a rendőrség nem vizsgálja a helyszínen tartózkodók egyéni felelősségét. A könnygáz természeténél fogva mindenkit érint egy adott helyen, így elképzelhető, hogy a jogszerűen használt könnygáz olyanokat is ér, akik maguk semmi jogelleneset nem követtek el. Azt azonban mindenképpen ki kell vizsgálni, hogy a rendőrök valóban visszavonultak-e a menekülők belépését megelőzően, és ha igen, úgy ki és milyen okból adott erre parancsot, és megfelelően tájékoztatta-e a rendőrség a menekülőket arról, hogy a rendőrség visszahúzódása nem jelent engedélyt a megrongált kapun keresztüli belépésre. Azt is vizsgálni kell, hogy az intézkedésről döntő rendőrök figyelemmel voltak-e a tömegben tartózkodó gyermekek nagy számára, és a rendőrségi törvénynek arra a rendelkezésére, amely szerint gyermekkorúval szemben legfeljebb testi kényszer és bilincs alkalmazható, súlyosabb kényszerítő eszköz – így könnygáz és gumibot – nem.
5. Ellentétben a könnygázzal és a vízágyúval, a gumibot használata nem érint szükségszerűen mindenkit, aki a tömegben tartózkodik. Ki kell ezért vizsgálni, hogy milyen körülmények között került sor több újságíró meggumibotozására, akikről a náluk lévő felszerelés miatt nyilvánvalónak kellett volna lennie, hogy nem tartoznak a jogsértők közé, és akik közül többen azt állítják, hogy azután is tovább ütötték őket, miután felhívták a figyelmet újságírói mivoltukra.
6. Ki kell vizsgálni, kinek a döntése nyomán és milyen alapon állítottak elő több újságírót [akiknek az esetében az, hogy esetleg a tömeggel együtt átsodródva Magyarország területére léptek, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól törvény 8. § (1) bekezdése alapján nem büntethető akkor sem, ha esetleg szándékosan lépték át a határt], az ilyen eljárásokat pedig haladéktalanul meg kell szüntetni.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.