Orbán Viktor, Jakab Péter és egy zsák krumpli

  • narancs.hu
  • 2020. október 19.

Belpol

Parlamenti szóváltás és kisebb csetepaté a miniszterelnök, a Jobbik elnöke és néhány fideszes képviselő között.

Indulatos felszólalásban kérte számon Orbán Viktor miniszterelnököt Jakab Péter az Országgyűlés hétfői ülésnapján az azonnali kérdések órájában. A Jobbik elnöke felhozta, hogy a múlt hét előtti időközi parlamenti választás kampányában a borsodi 6-os választókerületben vécépapírt és krumplit osztogatott az embereknek a Fidesz. Jakab szerint ez megalázó, és az emberek félelemből szavaztak a Fidesz jelöltjére (aki meg is nyerte a körzetet). Orbán viszont azt válaszolta, az megalázó, ahogy Jakab a borsodi emberekről beszél. "Most, hogy lebontották a kétharmadot, a Gyalog galopp fekete lovagja jut eszembe: egyezzünk ki döntetlenben" - gúnyolódott a kormányfő.

De az igazi műsor még csak ez után kezdődött. "Egyszer véget vetünk a krumplikirályságának!" - fogalmazott a Jobbik-elnök viszontválaszában. Majd felemelt egy zsák krumplit, miközben ezt vágta Orbán arcába: "Ezt küldik a borsodi emberek, és emlékeztetni fogják, hogy nem lehet megalázni őket!" Az ellenzéki politikus aztán odavitte a krumpliszsákot a kormányfő ülőhelyéhez, de Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető elállta az útját. A nagyobbik kormánypárt soraiból Balla György is Jakab elé lépett, majd amikor már kellően kocsmai színvonalúvá vált a jelenet, Kövér László csatlakozott, végül pedig az Orbán mellett helyet foglaló Semjén Zsolt is beszállt a rendteremtésbe. Az ülést vezető Jakab István közben figyelmeztette a Jobbik politikusát, hogy nem jelentette be előre a "szemléltetőeszközt".

A miniszterelnök, aki előszeretettel szólogat be a Jobbiknak, ha az ellenzéki párt kérdést intéz hozzá, most is odaszúrt nekik a viszontválaszban: "Remélem, a krumplit kifizették, ha már a varrónőket nem" - vágott vissza, utalva ezzel a körzetben közös ellenzéki jelöltként induló, de jobbikos Bíró László ügyére, aki a kormányzati narratíva szerint nem fizette ki a varrodájában dolgozókat. "Önök két dolgot nem tudnak: győzni és veszíteni" - mondta még Orbán, és a színvonalas parlamenti szóváltás ezzel lezárult.

Figyelmébe ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.