Orbán Viktor szerint Magyar Péter felemelkedése a kormánnyal szembeni elégedetlenséget is jelzi – írja a 444.hu a miniszterelnök svájci Neue Zürcher Zeitungnak adott interjúja nyomán. A kormányfő így reagált, amikor a riporter a témát felvetette:
„A válasz igen, ezt jelenti. A háború és a szankciók rendkívül nehéz helyzetet teremtettek az elmúlt három évben, magas inflációval, megemelkedett energiaárakkal és alacsony növekedéssel”
– mondta
Arra nem adott egyértelmű választ, hogy aggasztja-e a Tisza Párt népszerűsége: „Még ha a szavazatok majdnem felét meg is nyered, ahogy mi tettük, a maradékot mások kapják. Ez nem szokatlan” – mondta.
Orbán szerint Trump visszatérése „forradalmi változást” hozott: „Tíz nap alatt annyit változott a világ, mint máskor évek alatt.” Úgy véli, ez enyhülést jelent Magyarország számára a brüsszeli és washingtoni kettős nyomás alól, amelyek szerinte együtt próbálták elszigetelni az országot. „Mi voltunk a Nyugat fekete báránya. Most kiderül, hogy mi vagyunk a jövő.”
Az ukrajnai háború kapcsán a miniszterelnök megismételte korábbi álláspontját, miszerint a konfliktust kezdetektől fogva korlátozni kellett volna: „Hiba volt elhitetni Ukrajnával, hogy a győzelemig kitartunk mellettük.” Úgy véli, hogy a hamis ígéretek csak meghosszabbították a szenvedést, és továbbra is meggyőződése, hogy a tárgyalásos rendezés az egyetlen járható út.
Orbán pragmatikusnak nevezi Oroszországgal kapcsolatos megközelítését:
„Putyin mindig betartotta a szavát.”
Orbán ugyanakkor elutasította azokat az állításokat, miszerint Magyarország Oroszország mellett állna: „Nem vagyok oroszbarát, magyarbarát vagyok.” Az energiabiztonság továbbra is kulcsfontosságú kérdés, és hangsúlyozza, hogy Magyarország orosz energiától való függősége szükségszerűség, nem választás kérdése: „Sokat fektettünk alternatív ellátási útvonalakba, de még mindig szükségünk van Oroszországra.”
Arra a kérdésre nem akart felelni, hogy Oroszország aggresszor-e: „Hagyjuk az értékelést a történészekre. Én politikus vagyok, és van egy uniós határozatunk. Ez arra kötelez, hogy »orosz agresszióról« beszéljek.” Orbán szerint „az elmúlt tizenöt év tapasztalata az, hogy Magyarország bízhat Oroszországban”, és Putyint 2009-ben megkérdezte arról zavarja-e, hogy NATO-tagok vagyunk, erre nem volt a válasz.
A miniszterelnök beszélt arról is, hogy regnálása alatt a hatalom és a gazdasági erőforrások a körülötte lévők kezében koncentrálódtak, ami fenyegetheti a demokráciát, elismerte, hogy valóban központosított néhány dolgot, de más területeken állítása szerint decentralizált – és erre a modellváltó, az ő szavai szerint privatizált egyetemeket hozta fel. A megjegyzésre, hogy ezek az egyetemek most olyan alapítványoknak vannak alávetve, amelyeket hozzá közel álló emberek irányítanak, idézzük szó szerint a miniszterelnök válaszát:
„Mindenki közel áll hozzám! Én vagyok ennek az országnak a miniszterelnöke (nevet). Amikor kritizálnak, amiért valaki közel áll hozzám, azt mondom: persze, hogy is lehetne másként!
Egy tízmilliós ország üzleti világában természetesen minden jelentős vállalkozót személyesen ismerek.
De igaza van: hosszú ideig hatalmon lenni kockázatokkal jár. Ezért négyévente átalakítom a kormányt és lecserélem az embereket.”
A miniszterelnök amíg szellemileg képes rá, a parlamentben akar maradni, és úgy képzeli, hogy idős emberként képzeli el magát az országgyűlés hátsó padsoraiban, akihez tanácsért járulnak a fiatalok. „Szeretném látni a következményeit annak, amit a politikai életem során tettem. Mert még ha kritizálnak is érte: történelmi pillanatban tettem valamit”.
Orbán arról is beszélt, hogy meghívta a szélsőjobboldali AfD vezetőjét Budapestre, hogy „újra ledöntsék a berlini falat”.
