Orbán megmagyarázta, miért adtunk 3 milliárdot egy szerbiai stadionra

  • narancs.hu
  • 2018. szeptember 27.

Belpol

A miniszterelnök bejelentette, hogy sok sportközpont megépítése vár még ránk.

Közép-Európa közös nyelvének nevezte a sportot, különösen is a labdarúgást Orbán Viktor miniszterelnök csütörtökön a vajdasági Topolyán, a TSC Labdarúgó Akadémia átadóján.

A kormányfő szerint természetes, hogy a sport összeköti a közép-európai népeket, például a szerbeket és a magyarokat. Bár „nehéz történelem van mögöttünk”, ma már olyan szelek fújnak, amelyek az együttműködők vitorláját dagasztják – mondta.

Elkészült végre a vajdasági futballakadémia, amit 3 milliárd forinttal támogattunk

Orbán Viktor át is ugrik, hogy átadja a vadonatúj komplexumot. Még 2016 végén írtunk arról, hogy a magyar kormány 3 milliárd forintot ítélt meg a Délvidék Sport Akadémiának, hogy Topolyán felépüljön a magyar focibirodalom újabb fellegvára. A Balkan Insight információira hivatkozva most a 444.hu arról tudósít, hogy a futballakadémia elkészült, sőt mi több, maga Orbán Viktor ugrik át szeptember 27-én, hogy átadja a komplexumot.

Hangsúlyozta: akik ma Európában összefognak, azok megerősödnek, akik viszont széthúznak, azok legyengülnek és széthullanak. A szerbek és a magyarok az összefogást választották politikában, gazdaságban, kultúrában és sportban egyaránt – tette hozzá a miniszterelnök, köszönetet mondva ezért Aleksandar Vucic szerb elnöknek.

Orbán Viktor jelezte egyúttal, hogy a topolyai labdarúgó-akadémia még csak a kezdet, „még sok szép feladat, megépítendő sportközpontok és sok ezer gyermek sportolásának megszervezése (...) vár ránk”.

Azzal kapcsolatban, hogy ezt miért éppen Szerbiában teszik, azt mondta: sok magyar él Szerbiában, és az anyaország érdekelt az itt élők sikereiben.

Visszaemlékezése szerint Szerbia az 1980-as években fejlettebb és szabadabb volt, mint Magyarország, és „aki egyszer felért egy csúcsra, újra képes lesz erre, ez csak idő kérdése” „Biztos vagyok benne, hogy látjuk mi még Szerbiát újra a csúcsokon” – jegyezte meg.

false

 

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Hozzáfűzte azt is, hogy akinek éppen jobban megy, annak kell többet vállalnia, kezdeményeznie. Ezért lépett először, vállalt a topolyai beruházásból nagyobb részt Magyarország– közölte a kormányfő, úgy értékelve, hogy „a közép-európai szolidaritás jegyében jól tettük, hogy így döntöttünk.”

Orbán Viktor végül azt mondta, hogy ha van gyermek, akkor van jövő, és ha a gyermekek szelleme, jelleme és fizikuma kiművelt és erős, akkor a jövőnk is ilyen lesz. Az ide vezető legbiztosabb út szerinte a sport, mert egyszerre neveli a szellemet, a jellemet és a fizikumot. „A futballhoz egyszerre kell gógyi, küzdőszellem és testi erő” – fogalmazott.

Szavait azzal zárta, hogy aki sportol, végül mindig jól jár, és a sport megtanít „az élet két legfontosabb dolgára”: becsületesen győzni és emelt fővel veszíteni;”aki ezeket tudja, mindent tud”.

(via MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.