A csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvashatnak egy interjút Pap András Lászlóval, aki egyebek közt az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének osztályvezetője, az ELTE BTK és a CEU Nationalism Studies programjának oktatója. A professzor nemrég jelentette meg angol nyelven írt könyvét az illiberális demokrácia magyarországi kiépülésének történetéről. Ennek kapcsán beszélgettünk Pap András Lászlóval egyebek közt Orbán illiberális rendszeréről, populizmusáról és az alkotmányos identitásról.
Magyar Narancs: Az amerikai politika alakulására nyilván aligha lehetett hatással Orbán, de az EU-ban azért sokat beszélnek róla. Mennyire modellje ő az új populistáknak?
Pap András László: Lengyelországban nagyon hasonlóan mentek a dolgok, elég, ha a bíróságok, kiemelten az alkotmánybíróságok autonómiájának csökkentésére gondolunk. De a magyar illiberalizmusnak csak az egyik dimenziója volt a fékek és ellensúlyok rendszerének gyors lebontása.
A másik dimenzió a politikai PR, a diskurzus, az, hogy milyen gondolatokat használ az adott populizmus. E szempontból Rogers Brubaker szembeállítja egymással a nyugat- és kelet-európai populista nacionalizmusokat. Nyugaton a populisták egyik kulcsfogalma a liberalizmus, éppen a nyugati életformát, a liberális vívmányokat védelmezik az iszlámmal, a migrációval szemben. Ha komolyan vennénk a tusványosi politikai hitvallást, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett, a fülkeforradalommal visszaható hatállyal létrehozott politikai közösség szervező ereje az illiberalizmus lenne. Ám ez valójában nem több, mint közjogi és politikai-filozófiai szemfényvesztés. Nekem legalábbis nem sikerült az illiberalizmus koherens, értelmezhető intézményi, vagy legalább jogfilozófiai modelljét beazonosítanom.
| ||
.jpg "Pap András László")
MN: A menekültválság kapcsán azért Orbán is beszélt arról, hogy a nyugati értékeket, a melegeket, a cigányokat, a nőket kell megvédeni az iszlámtól.
PAL: Ezek cinikus megszólalások. Nehéz komolyan venni, amikor például Kósa Lajos veti a jogvédők szemére, hogy elfordulnak a romáktól, és most már a migránsokat simogatják. Miközben a rendszerváltás óta tanulmányok ezrei bizonyítják az érintett csoportok vonatkozásában a jogvédelem elmaradását, sőt az állami szereplők tevékenysége által is fenntartott jogfosztást, kirekesztést. Visszatérve az előző gondolathoz, nincs olyan alkotmányfilozófiailag értelmezhető koncepció, hogy „magyar illiberális demokrácia”. A 2010-es választás után országgyűlési határozat hozta létre a NER-t, az erről szóló nyilatkozatot kifüggesztették a közintézményekben, néhány hónapig szó volt erről, ám azóta kormánypárti megszólalók sosem használják a NER kifejezést, az kizárólag ironikus módon, kormánykritikus, ellenzéki megnyilvánulásokban kerül elő. Hasonlóképpen, az illiberális demokrácia, mint alkotmányos identitásképző formula is elsősorban diskurzív elem volt, előjött a 2014-es tusványosi beszédben, ráugrott a nemzetközi sajtó, aztán néhány hónap elteltével még a kormányszóvivő is elfelejtette. A magyar rendszer abban az értelemben nem illiberális, hogy létrehozna valami új tartalmat: az elutasított liberális értékek helyére nem állít konkrét antiliberális nézet- és intézményrendszert, nem állít tulajdonképpen semmit sem. Annyiban persze beszélhetünk illiberális demokráciáról, hogy ez a képződmény félúton van a liberális – mondjuk úgy, egyetlen igazi – demokrácia és a nem demokrácia, a diktatúra között. Az államszervezetben leépültek az alkotmányos fékek és ellensúlyok, az Alaptörvényben nagyon komoly elköteleződés jelenik meg a konzervatív ideológia felé, de a választások alapvető szabadságát talán nem fojtja meg teljesen a kampányszabályozás, az irányított média, a választási rendszer manipulálása vagy a választási szervek elfogultsága, és hát a szabadságjogok nyílt eltiprásáról sincs szó.
MN: Ezzel azt állítja, hogy Orbán illiberalizmusretorikáját túl komolyan veszik az elemzők, az ellenzékiek vagy a nemzetközi kritikák?
PAL: Az venné komolyan, aki azt gondolná, hogy e mögött van bármilyen filozófiai konstrukció. A politikai realitásban abszolút létezik és működik az illiberalizmus. Érdekes, hogy miért tudott kialakulni pont Magyarországon, az egykori legvidámabb barakkban, a rendszerváltás utáni új demokráciák zászlóshajójában.
A teljes interjú a friss Magyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs – Archívum részletes
Az olasz egységre nem csak Triesztben szokás dühösnek lenni. Azon a Délen, amelyet az északi polgárság állandó nyűgként és teherként él meg, szintén sok kritikusa akad az egységes Olaszországnak. Az északolasz Beppe Grillo komikus 5 Csillag Mozgalma ezért a baloldali és jobboldali populizmus mellé a déli tartományokban a bourbonista, antigaribaldista populizmust is felvette a programjába.
